Hétfőn tették volna le esküjüket a tavaly novemberben megválasztott képviselők a mianmari parlamentben, ám a délkelet-ázsiai ország reggelre egy katonai puccsra ébredt: az évtizedeken át vaskézzel irányító hadsereg, a Tatmadav megdöntötte a demokratikusan megválasztott kormányt, feloszlatta a törvényhozást és egy évre szóló szükségállapotot hirdetett ki. Az eddig kormányzó, a választásokat is fölényesen megnyerő Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt több vezetőjét, köztük Aun Szan Szú Kjí államtanácsost őrizetbe vették, ahogyan a demokráciapárti értelmiség befolyásos tagjait is, a sajtó nagy részét elhallgattatták, az internetet pedig több helyen lekapcsolták. A Tatmadav egyetlen szempillantás alatt eltörölte az elmúlt 11 év demokratikus átmenetét és visszahozta a rettegett katonai juntát. Mindezt a 2008-as alkotmányba beépített, találóan „puccs-klauzulának” csúfolt rendelkezésre hivatkozva, amely felhatalmazza a hadsereg főparancsnokát, hogy vészhelyzetben magához ragadja a hatalmat. A Tatmadav vezetőinek úgy tűnik, még az sem számított, hogy a rohingyák elleni népirtás ügyében a Nobel-békedíjas Szú Kjí a saját hírnevét feláldozva védte meg őket a nemzetközi közösség – számos bizonyítékkal alátámasztott – vádjaitól.
A fegyveres erők tulajdonképpen azért hajtották végre a puccsot, mert keserű vesztesnek bizonyultak: nem tudták elfogadni, hogy a hozzájuk kötődő Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP) csúfosan leszerepelt a novemberi választáson, és csupán 71-et szerzett meg az 1117 elnyerhető mandátumból. Ahogyan az Egyesült Államokban Donald Trump, úgy Mianmarban a Tatmadav is rendszerszintű csalásokkal magyarázta a számára kedvezőtlen végeredményt. A hadsereg azt állította, hogy 8,6 millió hibát talált a választói névjegyzékek átvizsgálásakor, ami álláspontjuk szerint visszaélésekre adott lehetőséget; például arra, hogy egy személy többször szavazzon. A fegyveres erők már burkoltan elkezdtek államcsínnyel fenyegetni arra az esetre, ha nem vennék figyelembe aggályaikat. Múlt csütörtökön tankokkal és egyéb páncélozott járművekkel vonultak fel több városban, egyfajta erődemonstrációként, a választási bizottságot azonban nem tudták megfélemlíteni – a testület ugyanis megalapozatlannak minősítette azt az állítást, miszerint a végeredményt befolyásoló csalás történt volna. Valószínűleg ez volt az utolsó csepp a hadsereg számára.
A hétfői katonai puccsot követően a lakosság zöme némán vette tudomásul, hogy a Tatmadav ismét magához ragadta a hatalmat. Voltak ugyan, akik örömüket fejezték ki, a beszámolók szerint a hadsereg támogatói kisebb csoportokba verődve ünnepeltek, ám árulkodó, hogy a bankautomaták előtt sokkal többen sorakoztak fel, akik megpróbáltak hozzájutni a számlájukon tárolt spórolt pénzükhöz. A roham miatt a bankok délben felfüggesztették szolgáltatásaikat. Ettől eltekintve az utcák üresek voltak, sok üzlet idejekorán bezárt vagy ki sem nyitott. Az NDL hiába szólította ellenállásra támogatóit, a félelem egyelőre erősebbnek bizonyult – az emberek tapasztalatból tudják, hogy a Tatmadav milyen könyörtelenül számol le azokkal, akik szembe mernek szegülni vele. Az ellenállásra azonban lenne igény, jól mutatja ezt, hogy a külföldön élő mianmariak spontán tüntetéseken vettek részt az ország bangkoki és tokiói nagykövetségénél.
Hogy mi következik ezután, az elsősorban a nemzetközi közösségen múlik. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is egyértelműen elítélte a puccsot, Kína viszont lényegében vállat vont, a pekingi külügyminisztérium reményét fejezte ki, hogy a szembenálló felek „rendezni tudják nézeteltéréseiket.” Ha a Nyugat a szavak mellett tettekkel nem áll ki a mianmari demokrácia érdekében, akkor a délkelet-ázsiai ország jó eséllyel ismét diktatúrába süllyed. A hadsereg főparancsnoka, Min Aung Hlaing ugyan azt mondta, hogy elkötelezettek a többpárti demokrácia iránt, de szavai üresen csengenek a hétfői puccs fényében. Nehéz komolyan venni ígéretüket, miszerint választásokat fognak tartani és a hatalmat átadják majd a győztes pártnak, ugyanis a Tatmadav vezetői ezzel áltatták a lakosságot 1990-ben is: akkor a szavazás a Szú Kjí-féle NLD fölényes győzelmét hozta, ezért a katonai junta megsemmisítette a végeredményt. A helyzetet ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a hadsereg 2015-ben elfogadta Nemzeti Liga választási győzelmét és egészen mostanáig nem állt a kormánypárt útjába.
