Most, amikor még gondos gazdálkodás mellett is nehezen kerülhető el, hogy 2021-ben rekordja közelében legyen a GDP arányos államadósság, gyakran juthat az eszünkbe, hogy alig több mint tíz esztendeje még létezett egy önálló Költségvetési Tanács (KT), negyven fős apparátussal. Egészen addig működhetett, amíg a NER rombolásának, önös céljainak áldozatul nem esett. S azon nyomban fel is támadt egy azonos nevű kreálmány, amely olyan, mintha szakmailag elismert elődje karikatúrája lenne. Kizárólag az Állami Számvevőszék jelenlegi és korábbi elnökéből, valamint a jegybank első emberéből áll.
A KT egykori, a hazai közgazdászok élvonalát képviselő tagjai joggal figyelmeztették anno a később plagizáláson kapott köztársasági elnökünket a hozzá írt levelükben, hogy ha ez a radikális átalakítás megtörténik, akkor „a jövőben a Költségvetési Tanács nem követné folyamatosan nyomon, így nem is mutathatná be a szaktörvények költségvetési hatásait. A KT tagjainak szilárd meggyőződése, hogy ez jelentősen csökkentené a közpénzügyek átláthatóságát és a gazdaságpolitika hitelességét.” Kiváló jósnak bizonyultak. Lassan a múlt ködébe vész az a sajnálatosan rövid időszak, amikor a KT szakértői még kiszámolták az Országgyűlés elé került költségvetési törvényjavaslat várható hatásait, sőt számon kérték annak gazdasági hitelességet is.
A Fidesz-KDNP-kormány úgy vágott neki a 2021-es évnek, hogy magával cipelte a múlt esztendő darabjaira hullott költségvetésének minden terhét. Ugyanakkor eltökélt szándékuk, hogy a törvénybe foglalt idei büdzsé teljesíthetetlen számainak korrekciójával mit sem törődnek. Ne feledjük, a mostani KT-t alkotó triumvirátus egyik tagja az a Matolcsy György MNB-elnök, akinek még nemzetgazdasági miniszterként az egyik szellemi terméke volt a Tanács működésének fejbólintó Jánosok szintjére süllyesztése. Ez a grémium a felelőtlenül gazdálkodó kormányt legfeljebb lágy szavakkal figyelmezteti, de a költségvetési fegyelemre nem kötelezi – bár semmilyen jogi akadálya nem lenne annak, hogy ezt megtegye.
Az Alaptörvénybe ugyanakkor belekerült, hogy a GDP arányos államadósságnak évről évre csökkennie kell. Bár időnként ez csak az év végén végrehajtott, ügyes trükkökkel sikerült, de ne legyünk telhetetlenek! Tavaly még a legfegyelmezettebben végrehajtott költségvetés mellett sem lett volna lehetőség arra, hogy az államadósság csökkenjen. A járvány okozta sokk miatt ezt még Brüsszel sem várta el, nemcsak tőlünk, de az Unió egyetlen tagállamától sem. Ráadásul tudomásul kellett venni, hogy a magyar gazdaság mutatói sérülékenyek, nélkülözik a fenntarthatóság elemeit. A 2019-es év 65,4 százalékos GDP arányos államadósságát az elmúlt év 80 százalékot meghaladó értéke követte.
Idén ennél talán talán jobb lesz a helyzet, ami korántsem bizonyos. Az viszont igen, hogy tíz esztendő adósságcsökkentése elszállt, és újabb évtizedre lehet szükség, hogy a 2019-es szintet ismét elérjük. Hiányzanak a KT figyelmeztető szavai, még ha hozott anyagból dolgoznak is.