A kisugari csoda

Podolák Józsit, a kisugari Hörpintő tulajdonosát még senki nem vádolta azzal, hogy okos volna. Hét általánost végzett, munka közben csak hallgatott, aztán esténként ájulásig szupermáriózott és füstölgött, mint egy gyárkémény; olykor 2-3 szálra is rágyújtott egyszerre, ha föl akarta tuningolni az agyát. Igaz, a kocsmát CSOK-ból újította föl, mondván, a család életvitelszerűen a söntéspult alatt lakik, legföljebb 5 év múlva visszafizetik, de az ilyesmihez nem ész kell, inkább valami atavisztikus, mohó rafinéria.

Erre beütöttek a covid-korlátozások. Minden ingataggá vált. Józsi otthon ragadt, egész nap máriózott meg aggodalmaskodott, de így történhetett, hogy egy nap megakadt a szeme egy híren, miszerint repülőjáratokon állítólag nem sikerül kimutatni a covid terjedését.

Egy ízben ült már ilyen gépen, szöget ütött a dolog a fejébe. Felesége úgy magyarázta, a szuperterjesztők nagy természetű, folyton utazó emberek. Erre mégse.

Eszébe jutott valami. Egyszerre négy szál Snagovot tömött a szájába. Volt két asztali ventilátora, a kocsmapult alatt talált spárgát meg szögeket, akcióba lendült. A keze mindig ügyes volt: a ventilátorokat a plafonra rögzítette, hosszan szerelt, matatott. Mire készen állt a kísérlet, vágni lehetett a füstöt odabent. Bekapcsolta a két ventilátort, és a söntéspultig hátrált. A sok füst, mintha üveglap nyomná lefelé, süllyedt a mélybe. Vett egy slukkot, kifújta: a füstfelhő rendben alászállt és elenyészett.

Átszólt egy cimborának, akinek menye a járási népegészségügynél dolgozott, ezért víruskérdésekben szakértőnek számított; a borostás cimbora kért egy dekket, erősen kifújta, majd bólintott. A vírusdenzitás és az idő szorzata fejmagasságban jóformán nulla, suttogta áhítatosan. Márpedig a covid légúti fertőzés.

Hosszan figyelték a méltósággal ereszkedő füstpamacsokat. Ez működik, testvér. De azért kérdezzük meg a Manyit is.

Az események ezen a ponton vettek drámai fordulatot. Manyi mobilon videót készített a jelenségről, és bevitte az NNK járási központ infekciókontroll igazgatóságra. Itt azonnal és rugalmasan reagáltak: akciótervet rögtönöztek „pilot-kocsmanyitás” néven, és Kisugar, Kékszakál, valamint Nagyharsány összes ivóját szoros virológiai kontroll alatt megnyitották. A szesztestvérek térdig jártak a borszagban, mégsem alakult ki gócpont, ellenkezőleg: a lakosság életminősége javult, a családon belüli erőszak megszűnt, a helyi rendőrök unalomra panaszkodtak. A szabadalmat „Koronagátló leszálló légvonat képzésének foganatosítása” címen sajátjaként bejegyző Lölö Zrt. tőzsdei árfolyama az égbe szökött.

Az eredményre egész Európa felfigyelt, a hadműveletet kiterjesztették. A magyar miniszterelnöknek a vézna Macron „A büfék megmentője” címet adományozta, még a német Bierstubék is mélyén és tisztelettel emlegették a nevét. A külügyminiszter távrömibe kezdett ukrán kollégájával, Cili nénit szentté avatták, sőt még Józsinak is módja nyílt CSOK-ügye etikus rendezésére.

Szóbeszéd kelt szárnyra, miszerint az újranyílt Pilvaxban együtt látták sörözni Ascher Tamást Vidnyánszky Attilával, de ez valószínűleg csak legenda. Annyi viszont újólag bebizonyosodott, hogy nincs tüske rózsa nélkül: a haza soha nem derül fényre, ha Podolák Józsi nem süpped oly mélyre a dohányzás káros szenvedélyében.