A kvótaszámok korát éljük: ez kihatással van a világ filmkultúrájára. A minap befejeződött Sundance filmfesztiválon, például immár önkéntes adatszolgáltatáson alapuló statisztikákat is közöltek a szervezők. Például, hogy az egész estés beválogatott produkciók között 33 volt, melyet nő rendezett, ez a mezőny mintegy 45 százaléka. Ha csak a versenyszekciókat nézzük, a fikciós művek esetében a nők aránya pontosan 50 százalék volt, kivéve a dokumentumfilmes szekciót, ahol ez a szám hatvan százalék. A fele-fele arányt tartották a bőrszín tekintetében is, azaz csak a filmek 50 százalékát jegyezte fehér férfi vagy nő. a statisztikák kiterjedtek a szexuális beállítottságra is, így tudjuk, hogy a fesztiválon bemutatott filmek alkotóinak a 15 százaléka vallotta magát az LMBT közösség tagjának – igaz, például az amerikai játékfilmes versenymezőnyben senki sem –, mindezeken felül pedig a művészek hét százalékának van valamiféle fogyatékossága (cukorbetegségtől a mozgásszervi problémák).
Egyszóval, a Sundance matematikailag szinte tökéletesen megfelelt a világ filmiparában meghirdetett 5050X2020 nevű programnak, melynek a célja, hogy nemek közötti egyenlőség létrejöjjön. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez tipikusan amerikai projekt, gyorsan szögezzük le: európai találmányról van szó, hiszen a 5050X2020-at 2016-ben a Cannes-i fesztiválon jelentették be. Maga az alapötlet 2011-hez datálandó, amikor Anna Serner, a Svéd Filmintézet igazgatója bejelentette: ettől az évtől kezdve az állami támogatás fele célirányosan női rendezők kaphatják meg. Míg 2011-ben csak 26 százaléka volt a svéd filmeknek nők által rendezve és 2014-re sikerült elérni az egyensúlyt. Ahhoz, hogy a filmfesztiválok és csatlakozzanak a paktumhoz az kellett, hogy Cannes és Velence 2018-ban, illetve a Berlinale 2019-ben hivatalosan is csatlakozzanak a programhoz. Az, hogy a fesztiválok mérvadó hozzáállása a filmipari folyamatokra is oda-vissza hatással vannak, bizonyítják a nemrég nyilvánosságra hozott Golden Globe jelölések, ahol a legjobb rendező kategóriában történt forradalmi és filmtörténeti változás: az öt nominált alkotó közül hárman vannak nők: Emerald Fennel (Ígéretes fiatal nő), Regina King (One Night in Miami) és Chloé Zhao (A nomádok földje). És nem csak többségben vannak, a férfiakkal szemben, hanem jelen állapot szerint ők tűnnek esélyesebbnek a díjra. A férfiak mezőnyét képviselő David Fincher és Aaron Sorkin ugyanis úgynevezett kötelező nevek, kihagyásuk minden bizonnyal fejvesztéssel járt volna, de sem a Mank, sem a A chicagói 7-ek tárgyalása nem az életművek kiemelkedő vagy legjobb darabjai és csak és kizárólag a Netflixen jöttek ki. Persze, ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy az efféle kötelező körök mennyire hozták hátrányos helyzetbe Mundruczó Kornélt, aki így nem fért be élete eddig legjobb filmjével, a Pieces of a Woamnnel. Igaz, annak főszereplője, Vanessa Kirby a színésznő kategória egyik favoritja lett.
A kérdés tehát az: melyik rendezőnő fogja megkapni a Golden Globe-ot? Mindhárom film más-más modellben és platformon mutatkozott be és más miatt tűnik esélyesnek. Emerald Fennel írta és rendezte Ígéretes fiatal nő a 2020-as Sundance-en debütált, limitált mozis bemutatót kapott decemberben és január 15-ől az Egyesült Államokban PVOD (egyszeri fizetős digitális kölcsönzés) elérhető legálisan. A címszereplő bosszút áll azokon a férfiakon, akik korábban zaklatták, mindent egy roppant feszült thrillerbe csomagolva. A One Night in Miami, ahogy a címe is sugallja, egy hosszú éjszaka története, mely egyszerre valóság és fikció. Elvégre a film valós eseményt dolgoz fel: Cassius Clay, Malcolm X, Jim Brown és Sam Cooke tényleg együtt ünnepelt 1964. február 25-én Clay győzelmét Sonny Liston ellen, ezzel megnyerve a világbajnoki címet. Regina Kind debütje Kemp Powers 2013-ban , azonos címen megjelent színművének az adaptációja, melyben a drámaíró elképzelte, hogy milyen dialógusok történhettek négy elképesztően karakteres fekete férfi között. Ha fogadni kellene, akkor Chloé Zhao tűnik a legbiztosabb tippnek. A Velencét megnyerő A nomádok földje rendhagyó road movie, melyben Fern sorsát követjük, aki miután elhagyja a Nevadában tönkrement és kiürült egykori ipari várost – az otthonát – modernt nomádként éli tovább az életét. Különböző munkákat vállal és addig él egy-egy helyen a lakókocsijában, amíg el nem űzik. Mindeközben különböző emberi sorsokat látunk, magányt, toleranciahiányt, mélyszegénységet. Valamint a tökéletes Frances McDormand-t, aki miatt nem nagyon lehet belekötni a produkcióba – és persze ő a legnagyobb vetélytársa Vanessa Kirby-nek a színésznők mezőnyében.
