„Végre egy igazi foglalkoztatási szakember“ - dicsérik az egyetemi tanárt, számos könyv és még több cikk szerzőjét, aki a 2016 óta az IHS (a bécsi Haladó Tanulmányok Intézete) nevű tekintélyes osztrák kutatóintézetet vezeti és elnöke az országos adóügyi tanácsnak. A néppárti-zöld koalíciós kormány új tagja salzburgi, pártonkívüli, de a kereszténydemokrata párt (ÖVP) már többször igényt tartott szaktudására. Kocher 15 perces gondolkodási idő után mondott igent a kancellár felkérésére, s az ország foglalkoztatási helyzetét súlyosnak ítélve, még aznap (éppen vasárnap volt) nekilátott a miniszteri teendőknek.
Elődje, Christine Aschbacher szintén nem húzta az időt, két nap alatt adta át a helyét, szélsebesen lemondva tisztségéről. A háromgyerekes, 37 éves politikus egy évig vezette a munkaügyi minisztériumot, s felügyelete alá tartoztak Ausztria család- és ifjúságpolitikai ügyei is. A 2020 januárjában megalakult második Kurz-kormánynak volt a tagja, előtte több miniszter csapatában dolgozott, 2015-től pedig saját vállalati tanácsadó céget működtetett. Szimpatizáltak vele a környezetvédő zöldek is, kedvesnek találták, bár szakmai tudását, politikai tekintélyét még a saját pártjában is lepkesúlyúnak mondták. A kormányba a stájerországi néppárti tartományi vezető ajánlotta, szigorúan méricskélve az országon belüli regionális egyensúlyt.
Sokat nyomott a latban, hogy Aschbacher csinos, fiatal nő ( a kormány fele nő), koromfekete a családja (a fekete volt, ma már inkább a türkiz a néppárt színe) és évekig benne volt az ÖVP ifjúsági szervezetének vezetésében, közvetlen kapcsolatban állt az alig 34 éves kancellárral. Sebastian Kurz az említett ifjúsági csapatból toborozta közvetlen stábjának számos tagját, számítva hűségükre.
Tavaly novemberben a lockdown sanyarú napjaiban a miniszter asszony az osztrák állami televízió esti híradójában nyilatkozott a bezárkózással összefüggő foglalkoztatási gondokról. Nem kimondott szerencséjére, látta a műsort egy, a német nyelv művelésével foglalkozó nő, történetesen Stefan Weber élettársa, akinek bántották a fülét a miniszter pongyola mondatai, s ezt meg is jegyezte partnerének. Weber nem akárki, az Ausztriát, Németországot és Svájcot is magába foglaló nyelvterület nyelvész szakértője, egyetemi lektor, újságíró, tudományos rangú kitűnőség. 2007 óta félelmetes plágiumvadász. Eleget is tett partnere kérésének, átfuttatta számítógépes programján a miniszter 2006-ban keletkezett diplomamunkáját, amelyet a 2002-06 között Wiener Neustadtban (Bécsújhely) elvégzett főiskola lezárásaként készített, s amit tanárai elismeréssel fogadtak. (Plágium-szoftvert 2008 óta használnak Ausztriában.) Most külső szakértők bevonásával újra vizsgálja az anyagot a főiskola.
„Tizenöt percnél nem kellett több annak megállapítására" - nyilatkozta számos televíziós csatornán a nyelvőr - , hogy egy összemásolt, rossz nyelvezetű munkáról van szó, többek között angolból, megjelölés nélkül a Google fordítóprogramjának segítségével németbe áttett szövegről. Weber szerint Aschbacher egyetlen agyonidézett Forbes-cikk nyomán azt a hitet kelti, hogy számos vállalati vezetővel tárgyalt, pedig "nagy valószínűséggel nem beszélt senkivel“. A könyörtelen kritikus a diplomamunka megsemmisítése után a politikus doktori disszertációját is ízekre szedte, a nyilvánosság elé tárt blogján 80-90 százalékra becsülte a plagizált szöveget, a többit "rossz németséggel készült, önálló mondatszövevénynek“ nevezte, megemlítve, hogy nívója rosszabb, mint a korábbi dolgozaté.
Weber már akkor tudta, hogy baj van a disszertációval, amikor megállapította, hogy a 2020 májusában beadott alkotás címzettje a Pozsonyi Műszaki Egyetem. „Miért egy szlovák egyetemnek szánja német nyelvű szövegét a miniszter?“ - tette fel magának a kérdést a szövegelemző, konstatálva, hogy számos rész angolból íródott át németre. Ezt az egyetem két munkatársnője szlovákosította, majd ezután változott a szöveg ismét németre. „Nemcsak értelmét vesztette a mondanivaló az ide-oda fordítgatás közepette, de a felsorolt irodalomjegyzék sem tartalmazta már az átemelt anyagok megnevezését“ - olvasható a bírálatban.
Az osztrák sajtó az eset kapcsán megírta, hogy a német nyelv tudósa saját kárán ismerte meg, milyen bántó dolog is a szöveglopás. Tizenöt évvel ezelőtt kiszúrta, hogy egy németországi teológus az ő 1996-os tudományos munkájának közel felét plagizálta. Weber a sajtóhoz fordult, a szövegtolvajtól még abban az évben elvették a doktori címet, majd két évvel később büntetőeljárás is indult ellene. A nyelvész pedig profi nyelvvizsgáló lett. Több száz tudományos alkotást vizsgált át az elmúlt években, főleg doktori munkákat. Szívesen nyomozott magas rangú politikusok után, a legmakacsabban Johannes Hahn egykori tudományügyi miniszter diplomamunkáját, majd doktoriját szedte ízekre. Talált is számos problémát, de Hahnt, aki hosszú évek óta mindmáig Ausztriát képviseli a brüsszeli Bizottságban, megvédték az illetékesek, kevésnek találták a szakmai kifogásokat a doktortalanításhoz. Weber egy egykori pénzügyminiszter, a kancellária egyik volt vezetője, s az Operaház jelenlegi igazgatója ügyében is kutatott, mindegyik esetben előbb hibákra lelt, aztán falakba ütközött. 2019 decemberében a szélsőséges Szabadságpárt történeti bizottságának múltelemző vizsgálatában talált szemérmetlen azonosságokat a Wikipédiával, s eltett néhány kisebb rangú kádert is a tudomány útjából.
Az a gyorsaság, ahogy a blogja megjelenését követő 48 órában a munkaügyi miniszter eltűnt a színről, Webert is meglepte. Szerinte a kormánynak volt érdeke villámgyorsan pontot tenni Christine Aschbacher karrierjének végére, s a közvélemény figyelmét az utód tehetségére irányítani. Weber állítja, hogy nincs szándékában embereket tönkre tenni, azt szeretné, ha a tudományos élet színvonala Ausztriában magasabbra emelkedne. „Én a minőségért harcolok, leleplezéseimért nem kapok pénzt.“ Ez azért nem olyan biztos, az interneten hirdeti magát a plágiumvadász, részletesen taglalva, hogy hányféle módszert vet be a szellemi csalás megállítására. Televíziós fellépésén azt is kifejtette, hogy ha nem lenne Ausztriában olyan nagy a címkórság, ha nem hívnának mindenkit Herr Doktornak vagy Direktornak, akkor a tudományos rangok iránti éhség is csitulna. A tudományos munkákat kínálók 90 eurót kérnek oldalanként. A kelet-európai egyetemek is veszélyt jelentenek, amelyek itt-ott készpénzért árulják a fokozatokat. Az sem titok, hogy a pozsonyi egyetemet, amely Szlovákia 2004-es uniós tagsága óta vonzza a doktorságra áhítozókat, a bécsi Profil hetilap szerint a hétköznapokban „Doktor Bratislava“ néven emlegetik.
