Egyenesen

A csütörtök majdnem jól indult, azon ritka pillanatokkal, amikor már-már bólogatni lehetett a miniszterelnök szavaira. Azt mondta az iparkamarában, hogy a gazdaság - inkább: az ország - sikere "a munkások, a vállalkozók és a gazdaságpolitikusok minőségén múlik". Amilyen a munkások öntudata, olyan az ország tartása. Ha a dolgozó emberek testtartása egyenes, az ország is egyenes”. Már-már kezdtünk pezsgőt bontani a józan ész győzelmére, de a kormányfő csak nem tudott kibújni politikusi bőréből és hozzátette: "ezért van nemzeti, nem pedig internacionalista, sorosista, globalista kormányunk”.

Lehet, rosszul emlékszünk, de ez a hatalom 2010-ben mintha szabad választásokon, a szavazók többségének akaratából került volna kormányra, globalizmustól, internacionalizmustól, Sorostól függetlenül, mint az összes többi is. Az pedig, hogy ez nemzeti kormány volna - szemben a többivel -, csak Kövér László házelnök zsákutcájába ráncigál bennünket, hogy mindenkit kizárjanak a nemzetből, aki e kormány ellenzékében politizál.

Hanem vissza az egyenes tartáshoz. Azzal tényleg baj van. Mi ugyan úgy gondoljuk, hogy minden hatalmat, főként egy “nemzeti kormányt” egyetlen cél kellene vezessen: hogy a nemzet minden polgára felemelt fejjel járhasson; és nem biztos, hogy a mi szemünkkel van baj, ha ritkán látunk ilyet. A kormányfő sem láthat, ha tíz év kormányzás után is csak az óhajig jutott el. A szaporodó hajlott hátak oka pedig a hatalom, amely maga sem áll egyenesen. Akihez lehajtott fejjel beszélnek, lehajtott fejjel válaszol. Ki tehet arról, hogy a bizalom hajlott gerinccé lett? Beszél itt még valaki nyíltan, szemtől szembe?

Februárban ismét lesz “nemzeti konzultáció”, most a nyitásról. Mintha ez nem a közhatalmat gyakorlók és a járványügyisek dolga és felelőssége volna, hanem a bezártságban tanácstalanul toporgó népé. Megint helyeselhetjük majd a vágyainkat. És miközben hivatkozási ponttá egyszerűsödünk, közben fel is egyenesedhetünk, amint a kormányfő óhajtja. Igazi artistamutatvány lesz.