Előfizetés

Fordulat

Az európai politikai palettán Matteo Salvini volt a magyar kormány egyik legnagyobb szövetségese. Nem is csoda, egyfajta Orbán-klónnak tűnt az olasz jobboldali populista Liga elnöke, aki belügyminiszterként ugyanazokat harsogta, mint a magyar kormány. Kemény eszközökkel lépett fel a bevándorlás ellen, előszeretettel ostorozta az Európai Bizottságot és Berlint, illetve Moszkvában új szövetségest keresett. Ki is érdemelte a magyar kormánytól az „Európa hőse” büszke címét. Az itthoni kormány és Salvini szövetsége azonban omladozni kezdett. Még Olaszországban is meglepetést keltett, hogy hétvégén milyen egyértelműen állt ki a kijelölt miniszterelnök, Mario Draghi mellett, akiről közismert, hogy több Európát akar, és a napokban ellentmondást nem tűrően jelentette ki: Európa jelenti a megoldást Olaszország gondjaira. Itáliában is egyre többen kérdezgetik: Salvini Saulusból Paulusszá vált? Valóban szakít a szélsőjobbal? Kétségtelen, hogy már egy idő óta – főstratégája, Giancarlo Gioretti kezdeményezésére – a korábbinál mérsékeltebb jobboldali politikus benyomását próbálja kelteni, alighanem a közvélemény-kutatások hatására: már a harmadik helyen áll a szintén jobboldali populista Geogia Meloni pártja, az Olaszország Fivérei. Salvini átengedi neki a terepet a szélsőjobbon, hogy egy mérsékeltebb politikával a következő választásig a bizonytalanokat is meggyőzze arról: alkalmas kormányfőnek.Szüksége is van a jobb imázsra, mert a járvány alatt többször keveredett önellentmondásba, nem győzte meg az embereket rátermettségéről. Akad azonban még egy ok. A Liga elsősorban a tehetősebb északi tartományokban népszerű, ahol az olasz gazdasági élet legfontosabb szereplőit találhatjuk. Ők pedig különösen nagy lelkesedéssel fogadták Draghi kinevezését, Salvini minden hitelét elvesztette volna, ha megtámadja a kinevezését. Az új Draghi-kormány jövőbeni megalakulása felgyorsíthatja Salvini mérsékelté válásának folyamatát. Ez azonban azt is jelenti, hogy a magyar kormány újabb szövetségest veszít az uniós színtéren.  

Felelősen

Az RB Leipzig labdarúgócsapata február 16-án Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban játssza le hazai Bajnokok Ligája-mérkőzését a nyolc közé jutásért a Liverpool ellen. Zárt kapus meccs lesz, a csapatok az úgynevezett buborékban közlekednek a magyar fővárosban, az itteni lakosságra nézve nincs járványügyi kockázata a találkozónak. A lipcseiek magyar válogatott játékosainak – Gulácsi Péternek, Willi Orbánnak – is különleges élmény lesz ott szerepelni, ahol kiharcolták az Európa-bajnoki részvételt Izland ellen. Szoboszlai Dominik sérülése miatt nem léphet pályára a lipcseieknél. De miért nem játszhat saját stadionjában az RB Leipzig? Mert a járványügyi hatóságok úgy döntöttek, hogy február 17-ig Angliából senki sem utazhat be Németországba, így akarják megakadályozni, hogy a szigetországban megjelent mutáns vírus megfertőzze a német lakosságot. Hiába kérte az RB Leipzig, hogy egy nappal a határidő lejárta előtt – ráadásul a mérkőzés 23 órakor ér véget – tegyenek vele kivételt, azt a választ kapta a klub, hogy egy labdarúgó-mérkőzés miatt sem teszik kockára a német lakosság egészségét. Nálunk kicsit másképp vélekedik erről a kérdésről a kormány: nyáron európai Szuperkupa-mérkőzést rendeztek a Puskás Ferenc Stadionban, több ezres tömeg tagjai köhögtek, prüszköltek egymás arcába maszk nélkül az utcán, mert a maszkviselésre csak a belépők ellenőrzése után szólították fel őket. Németországban nincs kivételezés, van viszont felelős gondolkodás. Nekünk maradt a kampányszöveg: „senkit sem hagyunk az út szélén”. Az élet napos oldalán sütkérezőknek a válsághelyzetben koktélokat szolgálnak fel a tengerparton, további milliárdok érkeznek a számláikra, a vízben fuldoklóknak, a túlélésért küzdőknek ráállnak a fejére, miközben kitartásra buzdítják őket. Az út szélén tényleg nem marad senki.

A sor végén

Olyan már előfordult, hogy a valóság cáfolta a NER elbeszélését, de az alighanem példátlan a rendszer tízéves történetében, hogy magát a kormányfőt cáfolja egyik minisztériuma. Orbán Viktor pénteken az Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján közölte: “Amikor valaki elmegy az oltópontra – akik regisztráltak, azokat oltjuk be –, ott közlik vele, hogy milyen vakcinát tudnak neki adni. És ha nem kell, akkor nem fogadja el, hanem elmegy a sor végére, és ha van olyan vakcina, amilyet szeretne, majd ismét értesíteni fogjuk.” Ez volna a kormányfő olvasatában a szabad vakcinaválasztás. A valóságban a bosszú, mert nincs elég hitelesített vakcina. Aztán az ATV híradója megkereste az emberminisztériumot, de a tárca szerint nem úgy néz ki a protokoll, ahogyan a kormányfő vázolta: “Az értesítéskor arról is tájékoztatást kapnak, hogy a számukra kijelölt oltóponton milyen oltóanyag áll rendelkezésre. A vakcina típusáról helyben is tájékoztatást kap, ha valaki nem olvasta volna el figyelmesen az értesítést.” Történetesen megértőek vagyunk a miniszterelnökkel, látjuk, hogy hidegvérrel akarja kezelni a járvány bonyolult hatásait, amelyek fenekestől felforgatták nemcsak az országot, hanem a civilizációt. Csak nem sikerül. A pandémia nyomán sokan arra jutottak, hogy az erős egyszemélyi hatalom hatékonyságban felülírja a demokrácia lassú döntési mechanizmusait. Mi pedig arra, hogy a közösséget - a közjót - szolgáló, tiszta egyértelműséggel beszélő, erős állam nélkülözhetetlen. A magyar állam viszont a végtelenségig gyenge és cselekvésképtelen. Pedig tíz éve csak azt akarja bizonyítani, hogy egyedül ő a kormányzóképes, de bebizonyosodott, hogy nem az. Az állam alkalmatlan rá, hogy megszervezze a közösséget. A pandémia mindent felülírt. Most nem hatalmi médiapolitizálásról van szó, nem beváltatlan ígéretekről, hazugságokról, erkölcstelen hatalmi politizálásról. A valóságról szóló összevissza beszéd élet és halál kérdése lett. A szabad vakcinaválasztás lebegtetett ígérete, az emberminisztérium cáfolta kormányfői mondat csak azzal jár, hogy majd’ mindannyian a sor végén találjuk magunkat. Ott, ahol mindenki annyit ér, amennyije van, zsebében a "megmentett", államivá tett nyugdíj soha el nem készült számláival, tíz év mendemondáival és sok egyéb zsebszeméttel. Csak a kiválasztottak maradtak el innen, a végről az évek alatt, miközben a közháborgást felváltotta a bizonytalanság, a káosz érzete. Már senkit nem érdekel a kormányfő zsarolása, "ha nem kell az a vakcina, amit kapsz, mehetsz a sor végére". Van, hogy eljön a pillanat, amikor a háziorvos nem akar, mert nem tud felelősséget vállalni az oltásért. Van, hogy a polgár már nem hisz a hatalomnak. A mosópor-politizálás csődje ez. A politikának címkézett mosópor hamis, azt láttuk eddig is, de most, az oltás után nem az ingünk nyakát fogjuk bosszúsan szemlélni, hanem a lélegzetünket. Nagyon gyűlik a sokaság a sor végén. Ideje, hogy a közösség újraszervezze saját államát.