Előfizetés

Vereség

Az Európai Unió külügyi főbiztosának menesztését követeli 60 EP-képviselő a múlt pénteki megalázó moszkvai látogatás miatt. Josep Borrellt kétségtelenül porig alázta Szergej Lavrov, de hogy ki szenvedett vereséget, az nézőpont kérdése, mint ahogy az is, hogy emiatt le kellene-e mondania az uniós főképviselőnek. Az EU, ha nem is épp baráti jobbot, de mindenképpen kezet nyújtott Oroszországnak, amikor 2017 óta először küldte Moszkvába külügyi főbiztosát. Sokan már magát a látogatás tényét is eleve elhibázottnak, feleslegesnek tartották, hiszen két nappal Alekszej Navalnij elítélése után, a tüntetők elleni brutális hatósági fellépés, ezrek letartóztatása és az ellenzék ismert arcainak meghurcolása közepette került rá sor. Mindezt tetőzte Lavrov és a Kreml cinizmusa, hogy miközben a két fődiplomata az együttműködésről tárgyalt, a moszkvai külügyminisztériumban meghozták a döntést három uniós ország diplomatájának kiutasításáról. Borell kálváriája ezzel még nem ért véget, a közös sajtótájékoztatón a minden hájjal megkent Lavrov meglepetésszerű vádözönt zúdított a vendégre és egyenesen megbízhatatlan partnernek nevezte az EU-t. Lehet, hogy sokan otthagytak volna csapot-papot és sértődötten faképnél hagyták volna az orosz külügyminisztert, de egy vezető diplomata részéről ez talán hiba lett volna. Az ő dolguk nem az, hogy sértett büszkeségből hozzanak elhamarkodott döntést, hanem hogy abszolút mindent megpróbáljanak a békés rendezés érdekében. Kétségtelenül vereség volt Borell moszkvai útja, de nem az ő vagy az EU, hanem Putyin veresége. Az orosz elnök saját csapdájában vergődik, és elszabadult ágyúgolyóként rombolja le az utolsó hidakat is, amelyek a civilizált világhoz kötik. Putyin legnagyobb fájdalma a perifériára szorulás, ez évek óta komoly frusztrációt okoz számára, ahogy az Oliver Stone amerikai sztárrendezőnek adott interjúkból is kiderül. Putyin az EU-t akarta megalázni, de csak magát nyomta még mélyebb elszigeteltségbe. Bebiztosította magának hosszú távra azt, ami leginkább fáj neki – a mellőzöttséget.

Hordó

Egy csepp méz néha többet ér, mint egy hordó ecet – mondta a nagymamámnak a tanfelügyelő, miután érdeklődéssel végignézte a fiatal és roppant szigorú tanítónő egyik óráját. Ez a példabeszéd a fideszes Bajkai képviselő kiáltványáról jutott most eszembe. Egy közleményt, amely úgy kezdődik, hogy „a kereszténygyűlölő Niedermüller Péter vezetésével a baloldali szörnykoalíció elvette a méltán híres művészeti műhely, a Molnár Antal Zeneiskola elől” az épületet, és azt ostorozza, hogy odaadta Tudjukkiknek, így aztán „egy kulturális álarcot viselő baloldali, nyíltan kormányellenes kampányközpont fogja innen harcát vívni az általuk vizionált migránsbarát, szélsőségesen liberális, keresztényellenes világ eljövetele érdekében”, lehetetlen komolyan végigolvasni. Egy csepp józanság néha többet ér, mint egy hordó giccses lózung – már ha nem az a cél, hogy az olvasóból felbugyogjon a nevetés. Ha a tényeket nézzük, akkor egyébként az van, hogy a minap, 2011-ben Erzsébetváros akkori fideszes önkormányzata megszavazta, hogy egy meg nem nevezett célra, előbb 99, majd még 600 millió forintért újítsák fel a Damjanich utca 4. alatti régi iskolaépületet. Meglehet, a hat helyen működő zeneiskolát akarták odatelepíteni, de ennek rendeleti nyomát eddig senki sem találta meg. No meg Bajkai István párttársai akkoriban államosították éppen az összes iskolát – érdekes is lett volna, ha a kerület az államnak ajándékoz egy ilyen ingatlant. Most viszont az országgyűlési ellenzéket képviselő önkormányzat átadta az épületet a kiebrudalt színművészetiseknek. Ami Bajkai képviselő megfogalmazásában így fest: „a baloldal már a látszatra sem adva építi le Erzsébetváros kulturális életét”. Egy tíz éve üresen álló házra vonatkoztatva ez legalábbis merész kijelentés, viszont mivel az SZFE fiataljai megkapták a kulcsot, bízvást mondhatjuk: meglátjuk.  

Idősek, holokauszt túlélők, Klubrádió

Az országromboló, emberellenes és szeretet nélküli NER Médiatanácsa, azáltal, hogy nem újította meg a Klubrádió jogosultságát a frekvenciája használatára, elsősorban a legidősebbek, köztük holokauszt túlélők Klubrádió hallgatását veszélyezteti. Leginkább közülük okozhat sokaknak nehézséget az internetes rádiózásra való áttérés. Pedig mint anyám - Váradi Júlia szavaival: „a Klubrádió anyukája” -, mondta egy a Klubrádió frekvenciájáról szóló korábbi közmeghallgatáson: „Semmi sem oldja úgy az egyedül élő idős emberek magányát, mint a Klubrádió.” Az általában amúgy is egészségi gondokkal küzdő időseknek attól kell tartaniuk, hogy az általuk is támogatott közösségi rádiójukat többet nem hallhatják a lakásukban lévő megszokott készülékeiken. Az ezt okozó NER-Médiatanács az egészségüket, és ha az már nagyon törékeny, akkor az életüket is veszélyezteti. A NER-médiapolitikára is illenek anyám NER-oktatáspolitikára mondott szavai: „Iskolaromboló, gyerekellenes, szeretet nélküli.” A szabadegyetemként is működő Klubrádiót támogató hallgatók között lévő sok idős embernek a rádiója műsorához való hozzáférését veszélyeztetni emberellenes és szeretet nélküli rombolás. Ez nem csak szívtelenség, hanem a 48’-as 12 pont sajtószabadságról szóló elsőjét is sérti. A NER-kormányt még ellenfelei is magától értetődően konzervatívnak nevezik, pedig a NER-ben nem csak egy csipetnyi jóindulat, egy csipetnyi hiteles konzervativizmus sincs. A magyar szólásszabadság sokszor tragikus, de elsötétíthetetlenül fénylő hagyománya szerint nem a NER, hanem éppen az ellenfelei a konzervatívok. A Klubrádió az egyik legkonzervatívabb intézmény az országban. Egy magát magyarnak valló ember nem attól lesz konzervatív, hogy nemzeti színű féltéglával döngeti a mellét. Hanem mindenekelőtt attól, hogy tiszteletben tartja ezeknek a szavaknak az örökségét: „Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ez nem nyomtatványkitöltés, ez erőszakmentes üvöltés. Azok hangján is, akik szabadságharcainkban meghaltak és börtönbüntetést szenvedtek. A 48’-as „Mit kiván a magyar nemzet.” mondatra felelő 12 pont közül egyedül az elsőben szerepel a „kivánjuk” szó. Ez az örökérvényű mondat a magyar alkotmány morális kiegészítése. Tartalmilag hasonló az amerikai alkotmánynak a szólás- és a sajtó szabadságát is védő első kiegészítéséhez. Ezt a hagyományt sérti a NER-médiatörvény, ami lehetővé tette, hogy a NER-Médiatanács minden tagját a NER válassza ki. Ez teljesen ellentétes a sajtószabadság magyar nemzeti hagyományával, és annak részeként a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság 37/1992-es határozatával, amely leszögezte, hogy semmiféle társadalmi csoportnak nem lehet meghatározó befolyása a sajtóval kapcsolatban választott testületekben. Varga Judit NER-igazságügyminiszternek persze sem ez, sem a Klubrádió idős hallgatóinak a veszélyeztetése nem okozott gondot, amikor BBC interjújában élvezettel védte a tévesen oly gyakran konzervatívnak nevezett NER médiapolitikáját („I was enjoying it” - mondta a beszélgetés végén). Ennyit az országromboló, embertelen, és szeretet nélküli NER igazságáról.  Molnár Péter Fidesz-alapító, volt országgyűlési képviselő (1990-98), szólásszabadság-kutató, magyar és Európa-bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője