Európai Unió;Oroszország;diplomácia;

2021-02-10 06:24:34

Vereség

Az Európai Unió külügyi főbiztosának menesztését követeli 60 EP-képviselő a múlt pénteki megalázó moszkvai látogatás miatt. Josep Borrellt kétségtelenül porig alázta Szergej Lavrov, de hogy ki szenvedett vereséget, az nézőpont kérdése, mint ahogy az is, hogy emiatt le kellene-e mondania az uniós főképviselőnek.

Az EU, ha nem is épp baráti jobbot, de mindenképpen kezet nyújtott Oroszországnak, amikor 2017 óta először küldte Moszkvába külügyi főbiztosát. Sokan már magát a látogatás tényét is eleve elhibázottnak, feleslegesnek tartották, hiszen két nappal Alekszej Navalnij elítélése után, a tüntetők elleni brutális hatósági fellépés, ezrek letartóztatása és az ellenzék ismert arcainak meghurcolása közepette került rá sor. Mindezt tetőzte Lavrov és a Kreml cinizmusa, hogy miközben a két fődiplomata az együttműködésről tárgyalt, a moszkvai külügyminisztériumban meghozták a döntést három uniós ország diplomatájának kiutasításáról. Borell kálváriája ezzel még nem ért véget, a közös sajtótájékoztatón a minden hájjal megkent Lavrov meglepetésszerű vádözönt zúdított a vendégre és egyenesen megbízhatatlan partnernek nevezte az EU-t.

Lehet, hogy sokan otthagytak volna csapot-papot és sértődötten faképnél hagyták volna az orosz külügyminisztert, de egy vezető diplomata részéről ez talán hiba lett volna. Az ő dolguk nem az, hogy sértett büszkeségből hozzanak elhamarkodott döntést, hanem hogy abszolút mindent megpróbáljanak a békés rendezés érdekében.

Kétségtelenül vereség volt Borell moszkvai útja, de nem az ő vagy az EU, hanem Putyin veresége. Az orosz elnök saját csapdájában vergődik, és elszabadult ágyúgolyóként rombolja le az utolsó hidakat is, amelyek a civilizált világhoz kötik. Putyin legnagyobb fájdalma a perifériára szorulás, ez évek óta komoly frusztrációt okoz számára, ahogy az Oliver Stone amerikai sztárrendezőnek adott interjúkból is kiderül. Putyin az EU-t akarta megalázni, de csak magát nyomta még mélyebb elszigeteltségbe. Bebiztosította magának hosszú távra azt, ami leginkább fáj neki – a mellőzöttséget.