Nem szívesen látott vendégek a Freeszfe Egyesület tagjai a Damjanich utcai régi házban

Dicső és drámai epizódokkal teli, regényes múltra tekint vissza az az épület, amelyet megkapott bérbe a minap a Freeszfe Egyesület.

Miután a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) egykori és jelenlegi tanulói, tanárai átvették a Freeszfe Egyesület új otthonának szánt, Damjanich utca 4. szám alatti felújított épületet, másnap már meg is jött a fideszes országgyűlési képviselő, Bajkai István tiltakozása: "brutális balliberális erőszaknak” nevezte, hogy az egyesület azt a Damjanich utca épületet kapta meg, amit az előző (fideszes) városvezetés a kerületi Molnár Antal Zeneiskolának újíttatott fel.

A tiltakozás persze egy ordas nagy politikusi csúsztatással folytatódik, („Ebben az iskolában tanult korábban Kocsis Zoltán zongoraművész, és Presser Gábor is”), hiszen a Damjanich utcai épületben soha nem volt zeneiskola, Kocsis Zoltán és Presser Gábor pedig valószínűleg a nyolc különböző helyen is működő zeneiskola egyik részlegébe járhatott – ha nem éppen az Erzsébet körúti székhelyére. (Lehetséges opció még: eddig nem tudtunk róla, de ők valójában kirakatrendezőnek tanultak: mert a kirakatrendező suli – hivatalosan Dekoratőr Iskola - 1955 óta működött a Damjanich utcában.) Az viszont sajnos igaznak tűnik, hogy az előző önkormányzat az épületet 2019-ben kimondottan a zeneiskola számára újíttatta fel az akkori önkormányzat, a mostaniak pedig talán egy pályázati célirányt is kissé rugalmasan kezelhettek.

Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, egyik oldalon a frissen helyhez jutott színművészetisek öröme, másikon a zeneiskolaiak csalódottsága.

Az egyszintes épület viszont így is, úgy is meglepő múltat tudhat maga mögött a – a jó 40 éves kirakatrendezői múlt előttről is.

Magát az épületet 1894-ben tervezte és építette meg magának és testvérének Jamniczky Lajos. Egyemeletes, születési idejének megfelelően eklektikus stílusú, csinos, kis szimmetrikus ház, a középen lévő kapu fölött az akkoriban szokásos háziúri erkéllyel. Száz évvel korábban, amikor még csak telkek voltak itt, messze az akkori város határától, - egy neve alapján valószínűleg spanyol –selyemgyártó, Thomas Valero volt a tulajdonosa. (A selyemgyáros família nevét valaha utca is viselte a régi Pesten – a mai Kürt utca.) Ahogy aztán az egyre gyorsabban terjeszkedő város közelebb ért, az óriástelket 3225 négyszögöl volt) három részre osztották az aktuális tulajdonosok - három Sebastiani testvér között. Ekkor épült meg a saroktelken álló ház, amit ugyanaz tervezett, mint a Lövölde térnek nevet adó Pest városi lövöldét: új épülete Zitterbarth Mátyás. Mielőtt mai házunk megépült, élt ott egy nyergesmester is, a későbbi Damjanich utca 4. leghíresebb korszaka azonban akkor jött el, amikor 1920-tól 1944-ig ebben a házban működött a Budapesten dolgozó német, osztrák és cseh diplomaták és kereskedők gyerekei számára alapított Német Birodalmi Iskola.

"Kisebbik fiam a Damjanich utcai Reichsdeutsche Schuléba jár. Most fejezték be az évet (…).a pedagógiában száz gáncsnál, kifogásnál és szidásnál hasznosabb és termékenyebb egy kedvező pillanatban alkalmazott dicséret és elismerés, még ha tudatosan túlzott is. A pesti német iskolában ebben nincs hiány. Valahogy azt érzi az ember, hogy ez az iskola örül a növendékeinek, szereti őket." - maga Karinthy Frigyes írta ezt a német birodalmi iskoláról, ahová Ferenc (Cini) fia járt. És rögtön azt is le kell szögeznünk, hogy ez a birodalmi név nem a hitleri Harmadik, hanem a Vilmos császári Második Birodalomra vonatkozott, ahol legjobb németországi tanárok tanítottak és rengeteg híresség – többek mellett Darvas Iván, Gimes Miklós, Kende Péter, Kornai János, Székely Éva is járt ide.

Papp Gábor Zsigmond az iskoláról forgatott filmje (A birodalom iskolája. A budapesti német birodalmi iskola 1908-44) a 2004-es Filmszemle dokumentumfilm-nagydíjának is elnyerte. Ebben vall például Székely Éva arról, hogy ebben a kiváló iskolában, az utolsó években ugyan már horogkeresztes zászló volt az iskola homlokzatán, de a diákság fele-harmada jómódú pesti zsidó családokból származott, akiket később a pincékben is bújtattak. (Értsd: a nyilasok a zászló miatt nem mertek bemenni a házba.)

Ebbe a 1894-ben épült és nemrégiben felújított egyemeletesbe költözik tehát majd be a Freeszfe Egyesület, ami ha zeneiskola éppen nem volt, de 1945-ben itt szervezte meg Both Béla a Szabad Színház társulatát.