A járvány elől a windsori kastélyba visszavonult királyi pár kilencedik dédunokája megszületésének örülhetne napokban, ám a hangulatot alighanem beárnyékolja a The Guardian sorozatban hozza nyilvánosságra az Országos Levéltárból (National Archive) kibányászott dokumentumokat, amelyek nem vetnek túl jó fényt az uralkodóra. A lap szerint az iratok bizonyítják, hogy a "királyi szentesítéshez vezető alkotmányos folyamat, melynek részeként II. Erzsébet és jogi tanácsadói előzetes bepillantást nyernek a parlament elé kerülő törvényekbe, lehetővé tette személyes vagyona, részvénytulajdona titokban tartását". A dokumentumok megkérdőjelezik, vajon érvényes-e még az uralkodó pártatlansága, azaz az íratlan brit alkotmány XVIII. századra visszanyúló sarokköve? A királyi udvar véleményének kikérésére 2020-ban a Brexit-tárgyalások és az új agrártörvény előkészítése kapcsán is sor került, amikor a koronabirtokok után is járó busás agrártámogatásokról volt szó. Két évtizedet kell azonban várni, míg a titkosított iratokból kiderül, hallatta-e a hangját II. Erzsébet a norfolki földjeit érintő ügyben.
Míg a gyakran emlegetett "royal assent", a törvénnyé emelés formális gesztusa közismert fogalom, a közvélemény mindeddig kevésbé volt beavatva abba, hogy a kormány kötelessége riasztani az udvart, amikor a királyi prerogatívát, az előjogokat és kiváltságokat, illetve a Korona személyes érdekeit érintő legiszláció kerül a parlament elé. A királyi család honlapja diplomatikusan "régóta fennálló hagyományként" állítja be a szokást, míg a monarchiával rokonszenvező alkotmánytörténészek a "consent", a hozzájárulás fogalmát a királyi házat körülvevő pompa részének tekintik. Thomas Adams, a Guardian által megkérdezett oxfordi alkotmányjogász szerint a most előkerített akták alapján az udvarnak "akkora befolyása van a törvényhozás felett, amiről lobbisták csak álmodni mernek".
A lapban ismertetett iratok egy része 1973-ből származik, amikor II. Erzsébet aggódni kezdett amiatt, hogy egy megfontolás alatt álló törvény lehetővé tette volna vállalati igazgatósági tagok számára részvénytulajdonosaik azonosítását. Az indiszkrét vezetőkön keresztül könnyen kiszivároghattak volna a szaftos információk az ezekre már akkor is éhes lakossághoz. Az Edward Heath konzervatív kormánya által előkészített beadvány az átláthatóság szempontját próbálta volna érvényesíteni és elkerülni, hogy befektetők megbízottakon, fedőcégeken keresztül jelentős tulajdoni hányadot halmozzanak fel tőzsdén jegyzett vállalatokban. Az udvar megbízásából Matthew Farrer, a rangos Farrer & Co ügyvédi iroda vezetője felkereste az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot, majd több levélváltásra került sor, melynek eredményeként a különböző országok államfői, beleértve a királynőt, ellentmondásos módon felmentést kaptak a nyilvánosságra hozatal alól.
Egy másik esetben, 1968-ban, a királynő egyik kedves privilégiumát látta veszélyben forogni. Erzsébet és Fülöp edinburgh-i herceg közismerten előszeretettel vezettek biztonsági övük becsatolása nélkül a tulajdonukban lévő birtokokon. A munkáspárti Harold Wilson kormánya azonban minden magán- és közúton ugyanazokat a szabályokat készült bevezetni. Richard Marsh közlekedési miniszter előzetesen kikérte a Buckingham-palota véleményét. A már említett Farrer missziója volt ezúttal is, hogy megértesse a köztisztviselőkkel, "nincs megelégedve a kikötés megfogalmazásával" és egyáltalán, "nem tetszik" az előírás alkalmazása a királyi ingatlanokon. A törvényt a kért szellemben módosították.
A jogszabályok előzetes királyi kontrolljának mechanizmusával utoljára 2014-ben foglalkozott egy parlamenti bizottság. A jelenlegi gyakorlatban abban az esetben, ha a kormány jogi szakértői szerint szükség van a királyi fejbólintásra, az illetékes miniszter mind II. Erzsébet személyi titkárát, mind a Farrer & Co irodát értesíti, mellékelve a törvénytervezetet, melynek tanulmányozására az udvar két hetet kap. Ha az egyetértés elmarad, a parlament félbeszakítja az előterjesztés vitáját. A bizottsági eszmecsere során három meghívott szakértő is kifejtette, milyen "csekély, szinte semmilyen demokratikus jogosultsága sincs a folyamatnak". Maga a Buckingham-palota ragaszkodik ahhoz, hogy a királynő "csupán formális" szerepet játszik a törvények jóváhagyásában.
Kevin Maguire, a baloldali bulvárlap, a The Mirror vezető szerkesztője, egyben a legnépszerűbb tévés sajtószemlézők egyike elképesztő szenvedéllyel reagált a királynői beavatkozások leleplezésére. Publicisztikájában felszólított: "Nőjünk fel, legyen Erzsébetből a szigetország utolsó uralkodója". A befolyásos újságíró "Disneyszerű-mítosznak" nevezte, ahogy a "térdhajlító hódolat és a Buckingham-palota manipulációja hadurak leszármazottját bölcs és bájos, nemzeti kötelezettségét odaadóan teljesítő idős hölgyként ábrázolja". A monarchia és személyesen II. Erzsébet rajongóit különösen felháborította az, hogy Maguire végkövetkeztetése szerint '"egy kisebb vagyont meg lehetne takarítani" a királyság megszüntetésével. Sokan gondolják ugyanis, hogy az intézmény "minden pénzt megér", hiszen jelentős bevételt hoz a turizmusnak.
