Kuba pontosan tudja, milyen fontos a jó politikai ritmusérzék

Tavaly aztán a koronavírus-járvány miatt 11 százalékkal visszaesett a nemzeti össztermék, elmaradtak a turisták, így most elővették a fiókból a régi dossziét.

Havanna összeköti a kellemest a hasznossal. A gazdasági kényszer miatt a vezetés már évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy valamelyest lazítani kell a magánvállalkozások szabályain, ám eddig pihentették a tervet. Tavaly aztán a koronavírus-járvány miatt 11 százalékkal visszaesett a nemzeti össztermék, elmaradtak a turisták, így most elővették a fiókból a régi dossziét. A kubaiak nem véletlenül híresek a ritmusérzékükről, az időzítés most is kiváló. Megkönnyíti, hogy az új amerikai elnök, Joe Biden feloldja a Donald Trump által bevezetett fájdalmas szankciókat, másrészt jelzi, hogy a kommunista párt éléről várhatóan áprilisban leköszönő Raul Castro után új korszak következik és simábbá teszi az oda vezető átmenetet a vezetők fiatalabb nemzedéke számára.

A sors iróniája, hogy a múlt század 50-es éveiben Fidel Castro még inkább Amerika-ellenes, nacionalista alapon képzelte el forradalmát, s környezetében öccse, a most már 90. évében járó Raul képviselte a kommunista ideológiát. Hatalomra kerülve azonban Fidel lett a merev, a változtatásokban mindig a kockázatot látó vezető, míg Raul állítólag régóta rugalmasabb, a természetes gazdasági és társadalmi folyamatokat jobban figyelembe vevő politikát szorgalmazott.

A szigetországban szűk területen már a 70-es évektől létezik a Trabajo por Cuenta Propia (TCP), azaz a magánszámlára végzett munka rendszere. A még Fidel életében megkezdett, de már Raul irányítása alatt, 2010-től fokozatosan bevezetett lazítás révén már 127 foglalkozási ágban lehetett magánvállalkozásba fogni. A leggyakoribb példa a kisvendéglő, a lakáskiadás, a fodrászat vagy a taxi. Céget azonban nem lehet alapítani, mindenki marad "magánszámlás", még akkor is, ha családtagjai is besegíthetnek, sőt, alkalmazottat is foglalkoztathat. Jelenleg 600 ezer ember, a munkaerő 13 százaléka él a lehetőséggel. A modell azonban alapjaiban tér el a szintén egypártrendszerű, a központi politikai hatalmat garantáló kínai vagy vietnámi mintától, amelyekben akár óriási magánvállalkozások is léteznek és az állam privatizációval is hozzájárult a piaci viszonyok kialakulásához. Kuba óvatosabb, a Castro-fivérek több mint hat évtizedes uralmának legvégén is kitart a tervgazdaság elve mellett.

A múlt héten bejelentett nyitás megfordítja az eddigi arányokat: csupán 124 foglalkozás marad zárva a magánvállalkozók elől. A TCP iránti kérelem benyújtásakor többé nem kell igazolni, hogy a választott szakma engedélyezett, elég annyi, hogy nincs a tiltottak listáján. Utóbbit még nem hozták nyilvánosságra, de a várakozások szerint rajta lesz a tanítás, az ügyvédi szolgáltatás és az orvosi praxis. (Érdekes történelmi tény, hogy hatvan éve, amikor a forradalom elől a legtöbb kubai orvos Floridába távozott, a maradóknak a rezsim hálából megengedte, hogy megtarthassák praxisukat. Új engedély azonban nem adtak ki és mára érthető módon eltűntek a régi amerikai filmekre emlékeztető, tágas, nagypolgári, bőrfotelekkel berendezett orvosi magánrendelők.)

A Time magazin online kiadásának nyilatkozó Onel Díaz Castellanos alapvető, történelmi változásnak tartja az új lehetőséget. A magánvállalkozóknak szóló tanácsadással foglalkozó havannai magánvállalkozó szerint az egész ország profitálni fog a most szabadjára engedett innovatív ötletekből. Az sem lényegtelen, hogy a következő hónapokban feltehetően ritkulni fog az értelmiségiek és művészek tavaly újra lábra kapott, demokráciát követelő mozgalma. Ricardo Torres, a Havannai Egyetem reformpárti közgazdásza szerint gyengülni fog a bürokrácia szorítása, ami mindenképpen jót tesz majd a gazdaságnak. A változások azonban még középtávon sem jelentik a kubai gazdaság alapvető reformját, ahhoz ugyanis az államnak kellene hátrább lépnie, hogy helyet adjon a magánvállalkozásoknak. Erre azonban egyelőre semmi sem utal – a Castro-fivérek utódainak is marad tennivaló.