Bonta Miklós;
költségvetés;önkormányzatok;
2021-02-12 07:00:00
A települési önkormányzatok most is, akárcsak minden esztendőben azon törhetik a fejüket, hogy képesek-e elkészíteni a törvény által előírt határidőre az idei költségvetésüket, amelyet aztán a rendkívüli helyzetre való tekintettel nem a testületeknek, hanem a polgármestereknek egymagukban kell jóváhagyniuk.
A nagy kérdés azonban mégsem ez, hanem az, hogy ez a feladat egyáltalán megoldható-e. Hiszen a tavalyi nyárelőn elfogadott központi büdzsé legfőbb jellemzője manapság nem más, mint hogy az évszám kivételével már egyetlen adat sem stimmel benne. Használhatatlan, betarthatatlan. 2020 őszén a kormány házatájáról még olyan szirénhangok is hallatszottak, hogy a helyhatóságoknak ezzel nem kell törődniük, mert a szokatlan körülményekre való tekintettel – szerény határok között ugyan, de – kivételesen még akár el is adósodhatnak. A Pénzügyminisztériumban ugyanakkor egyesek némi morgás közepette fogadták az enyhítést, mert élénken élt az emlékezetükben a 2010-es évek eleje: akkor az önkormányzatok gazdálkodása oly mértékben fenntarthatatlanná vált, hogy végülis összesen 1400 milliárd forintos adósságkonszolidációra kényszerült a kormány.
De a költségvetési pénzekkel való felelőtlen gazdálkodás abban az időszakban korántsem a települések mindegyikét jellemezte. A még mai szemmel is hatalmas összeget az önkormányzatoknak csak egy része költötte el kellő fedezet nélkül. Akadtak olyanok is, amelyek arra hivatkoztak, hogy nagyobb fejlesztésekre tartalékolnak, és míg annak az ideje elérkezik, addig is pénzintézeti tevékenységbe fognak – ami nem volt feladatuk, és nem is értettek hozzá.
Az eladósodás okát azonban senki sem vizsgálta meg alaposan, okozóit soha nem vonták felelősségre. Pedig ha ez megtörtént volna, akkor most – az önkormányzatok módszeres kivéreztetése kapcsán – aligha hivatkozhatna egyetemlegesen arra a kormány, hogy a helyhatóságokra még a saját települési adóik beszedését sem lehet rábízni.
A teljes pénzügyi függőség megteremtésének célja nem más, mint a helyi politizálás megszüntetése és a központi akarat szolgai végrehajtásának kikényszerítése. A gépjármű-bevételek elvonása, az idegenforgalmi adó felfüggesztése, a parkolás ingyenessé tétele, a helyi iparűzési adó megfelezése után – ismételten a járványhelyzetre hivatkozva – 2021-ben a helyi és települési adók mértékének emelését is megtiltották.
Ne feledjük, az állampolgárok és a vállalkozások mindennek természetesen örülnek. Az már kevésbé tudatosul bennük, hogy a végülis elmaradó adóemelések révén az önkormányzatok az önhibájukon kívül bekövetkező deficit tátongó lyukait próbálták volna betömködni. Vajon tudatában voltak-e az adóstoppártiak, hogy az önkormányzati működési kiadások 80-85 százaléka bérköltség? A helyhatóságra mért csapás kárvallottjai a helyi polgárok, politikai hovatartozástól függetlenül.
Lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki ezek után képes hiteles költségvetést készíteni. A nem kötelező feladatok elmaradnak. A kormányzati lojalitás díjazása azonban korántsem.