Észszerű korlátozások kellenek – „Minden szám mögött emberi sorsok rejlenek”

Amikor egy politikus a tévében még egy kis járványtürelmet kér, sok-sok gyerek arcán csattan egy elkeseredett felnőtt tenyere – avagy mi az ára a korlátozásoknak.

Több mint tizenegymillióan nézték meg Marlene Lufen német televíziós műsorvezető tizennégy perces videóját arról, hogy szerinte a lezárások, korlátozások immár több bajt okoznak, mint amennyit segítenek. A SAT1 reggeli műsorát vezető televíziós személyiség saját közösségi oldalán osztotta meg a felvételt, aminek nem várt visszhangja lett.

„Úgy kell kezelni a koronavírus-helyzetet, hogy amikor két-három év múlva visszanézünk erre az időszakra, azt lehessen mondani: mindent jól csináltunk. A tavaly tavaszi lezárásokról már most tudjuk, hogy eltúlzottak voltak, a mostaniakról pedig egyre inkább azt érzem, hogy ezekkel sem leszünk elégedettek egy alapos elemzés után. A mérlegnek két serpenyője van, meg kell nézni, hány ember életét sikerül megmenteni, de van egy másik szempont is: hánynak megy tönkre az élete. Úgy érzem, már most több élet siklott ki a korlátozások következtében, mint ahányat sikerült megóvni.”

Gyerekek, nők a nagy vesztesek

A műsorvezető a németországi gyermekjóléti szolgálatoktól kapott adatok alapján arra figyelmeztet, hogy 2020-ban 23 százalékkal több 16 év alatti gyermek lett családon belüli erőszak áldozata, mint 2019-ben, a nők esetében 30 százalékkal nőtt ez az arány.

„Ez sajnos magától értetődő jelenség, ha a pszichésen zavart bántalmazó egész nap össze van zárva a családjával egy kis lakásban, akkor hatványozottabban nehezen viseli ezt, mint az átlagember. Nem csoda, hogy az ingyenes lelki segélyhívó számokat 70 százalékkal többen csörgették tavaly, mint egy évvel korábban. Csakhogy ezek sokkoló adatok, kimaradnak a híradásokból. Fontos a vírus elleni küzdelem, de nem lehet minden mást a háttérbe szorítani. A rendőrségen még nem készült el az országos összesítés az öngyilkosságok alakulásáról, de valószínűleg itt is nő a szám. Tudom, nehéz megtalálni a korlátozás-engedélyezés egyensúlyt, de muszáj lazítani a hurkon, mert különben jóvátehetetlen károkat szenved el a társadalom.”

„Ha egy politikus a televízióban azt mondja, már csak egy kicsit kell összeszorítani a fogunkat, és rövidesen lehet enyhíteni a szigoron, akkor – legyen vele mindenki tisztában – e mondat után gyerekek millióinak az arcán csattan egy elkeseredett felnőtt tenyere. A politika számokra, statisztikákra hivatkozva próbálja igazolni a döntéseit, de minden szám mögött emberi sorsok rejlenek. Muszáj átgondolni, hol lehet olyan engedményeket tenni, melyek nem veszélyeztetik a koronavírus elleni küzdelem eredményességét, de könnyebbé teszik az emberek életét.”

Nem rólam van szó

A műsorvezető hangsúlyozta, nem magáért emel szót. „Annak a szerencsés kisebbségnek vagyok a tagja, amelynek a mindennapjait az átlaghoz képest kevésbé befolyásolják a korlátozások: a munkám miatt nem ülök egész nap otthon, az állásom miatt sem kell aggódnom, a családom anyagi háttere is biztosított. De mivel naponta megjelenek a képernyőn, felelősséggel tartozom azokért is, akik engem néznek, hallgatnak. A segítségre szorulóknak nincsenek eszközeik, hogy a gondjaikat a nyilvánosság elé tárják. Rengeteg levelet, telefonhívást kaptam – és mindenki segítséget kért. Kis- és középvállalkozások vannak a csőd szélén, aki még bírja, az a tartalékait éli fel.”

Lehetne teremben is sportolni

„Bezárták az edzőtermeket, sportcsarnokokat, pedig biztos megoldható lenne itt is, kellően szigorú szabályok mellett, hogy az emberek mozoghassanak. Édesanyám 80 éves, hetente kétszer fél órát egy sportcsarnokba járt tornára hét másik nyugdíjas kortársával. Most egyikük sem mehet. Magányos emberekről van szó, akiknek ez jelentette a kikapcsolódást, a közösséget. Nekem ne mondja senki, hogy fertőtlenítéssel, megfelelő higiéniai szabályokkal nem lehet megoldani, hogy nyolc nyugdíjas biztonságos körülmények között sportolhasson. Ez persze egy kiragadott, személyes példa, de a lényeg, hogy van átmenet a teljes lezárás és a nyitás között. Mindenhol lehetne találni olyan kompromisszumos megoldást, ami nem fosztja meg mindentől az embereket. Ezt a középutat viszont sajnos nem keresi senki, mert egyszerűbb mindent megtiltani, ami viszont rendkívül káros és veszélyes felfogás.”