Előfizetés

„Kicsúszott a lábunk alól a talaj” – Két év a részleges feltámadásig

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2021.02.14. 16:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Ha majd megkapják annyian a védőoltást, hogy a többieknek már meg se kell kapni, véget ér a járvány, és kisüt fejünkben egy kis Kánaán, rendezzünk egy szép ünnepet! Amelyen minden pár házasodjon meg újra, és tartson nagy esküvői ebédet, vacsorát! Hátha ettől a vendéglátóipar is életre kel.
A tudománynak elég volt egy év, hogy megbirkózzon a vírussal és vakcinákat fejlesszen. Ugyanezen idő alatt a piacgazdaság és a jólétinek nevezett polgári állam képtelen volt rájönni, hogyan kezelje a járványból kinőtt gazdasági-társadalmi válságjelenségeket. Hamar kiderült: nem tud egy év átvészelésére elegendő tartalékokat mozgósítani a leállásra kényszerült vállalkozások életben tartásához. A kormányzat még mindig piaci helyzetként értékel valamit, aminek semmi köze a piaci működéshez: az érintett ágazatok nem a kereslet hiá­nya vagy működési gondok miatt kerültek padlóra, hanem, mert (állami utasításra) be kellett szüntetniük tevékenységük jó részét – plasztikusan példázza ezt a vendéglátóipar ellehetetlenülése. Mennének az em­berek étterembe, önkiszolgálóba, kocsmába, de nem mehetnek. A szolgáltatók pedig mégsem kapnak érdemi kompenzációt a lehetséges fertőzési gócok „ritkításáért”. És arról sem született stratégiai állami koncepció, hogyan lábaljanak ki a vendéglátósok kényszerű üzleti válságukból. Jobb híján az érintettek maguk törik a fejüket, de nem sok eszköz, alternatíva áll rendelkezésükre.

Bezárva mindenki egyenlő

A kereskedelmi vendéglátás három nagy, egymással összekapcsolódó ágazata a szálloda, az étterem és a rendezvényszervezés. (Ezen belül az éttermi terület önmagában rendkívül sokrétű. Az italboltoknál, olcsóbb bisztróknál a cél általában annyi, hogy megélhetést biztosítson tulajdonosainak. Középszinten [gyorsbüfék, családi éttermek, kisvendéglők] – és ez dominál Magyarországon – már elvárható az üzleti terjeszkedés. Az exkluzív vendéglátásban, csúcsán a fine dining gasztronómiai mutatványaival, nem a közvetlen üzleti nyereség az elsődleges, hanem a pozíció őrzése, az elit vendégkör megtartása, bővítése, a nemzetközi sikerek.) Bezárva, vendégek nélkül persze azonos mindegyik szint üzleti teljesítménye. Az egyéves járványidőszaknak azonban volt némi dinamikája, ami fontos különbségeket jelzett az üzlettípusok mozgásterében, előre vetítve valamit a kilábalás esélyeiről is. Debreceni János, a Budapesti Gazdasági Egyetem Vendéglátás Tanszékének tanársegéde így összegzi a tapasztalatokat: „A 2020. tavaszi korlátozások leginkább a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó helyeket sújtották. Ezek általában nagy stábbal, minőségi alapanyagokkal dolgoznak, forgalmuk nagyban függ a nemzetközi utasforgalomtól, különösen Budapesten. Nagy közösségi események híján természetesen a rendezvényi étkeztetést is komoly csapás érte. A közepes üzleteknek azonban hazai vendégekre épülő célpiacuk miatt volt lehetőségük arra – Budapesten kevésbé –, hogy a nyári nyitás alatt fellélegezzenek. A KSH adatai szerint július, augusztus és szeptember folyamán a bevételeik elérték vagy megközelítették a korábbi évek szintjét. Ezt igazolják a balatoni utazási statisztikák is. Sokan tapasztalhattuk, hogy a nagy belföldi üdülőhelyek vendéglőinek nagyon jó nyári szezonja volt. Azóta pedig házhoz szállításból és az elviteli étkeztetésből tud valamennyire segíteni magán a középszintű vendéglátás.”

Csak a nagyok bírják

A házhoz szállítás és az elvitel ma már önálló üzletága az étkeztetésnek. Piactervezéssel, komoly marketinggel. Nem lehet egyik napról a másikra jövedelmezően átállni rá. Debreceni János a nagy nemzetközi láncolatok, köztük a McDonalds példáján érzékelteti működésük sajátosságait. „Ezeknek a cégeknek a fenntartása, a gyors kiszolgálás biztosítása rengeteg gépet, fejlett technológiai berendezést igényel, amelyek kapacitását maximálisan ki kell használni – magyarázza a szakértő. – Ez csak az elvitellel érhető el. Maga az üzlethelyiség ugyanis korlátokat jelent, hiszen a véges számú asztaloknál fogyasztó vendégek lassítják a forgalmat. A vendéglők számára azonban az elvitel és házhoz szállítás megfelelő infrastruktúra, kiszámítható vendégkör híján alacsony hatékonyságú, csupán mentőövet jelenthet.”
A budapesti vendéglátóhelyek újranyitása a koronavírus járvány miatti kijárási korlátozás után 2020. május 19-én.
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

A munkatársak háromnegyede

De hogyan látják a helyzetet maguk a terület szereplői? Semsei Rudolf, a VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének alelnöke finoman szólva gondterhelten mesél: „A Budapest Party Service egyik fő tevékenysége a rendezvénygasztronómia. Ez a terület a járvány alatt szinte teljesen leállt. A tavaszi hullám után még építhettünk valamelyest az esküvőkre, de az újabb korlátozások óta itt is kicsúszott a lábunk alól a talaj. Nincsenek konferenciák, nagyobb üzleti találkozók, egyre több eseményt tartanak meg online formában, és nem tudni, hogy ez utóbbi mennyire lesz elterjedt a nyitás után is. Százhúszan dolgoztak a rendezvényszolgáltató cégünknél, 25-30 munkatársat tudtunk megtartani. Ők sem tudnak igazán mivel foglalkozni, kezelik azt a néhány ajánlatkérést, amit az idei őszi-téli szezonra kapunk, illetve termékfejlesztésen dolgoznak. Egyelőre kevés fix időpont van, a lehetséges megrendelők is inkább őszre terveznek. Szerintem másfél-két év, amíg magához tér ez a terület.” Semsei cégcsoportjában az éttermi vendéglátás kedvezőbb képet mutat. „Csa­­lád­orien­táltak vagyunk, játszó­sarkokat, hétvégén még óvó néniket is biztosítunk a gyerekeknek, esténként zongorajátékkal várjuk a vendégeket – mindezt középáron – közli a tulajdonos-cégvezető. – A nyári nyitás utáni két és fél, három hónapban nem volt okunk panaszra. A nagy teraszos egységeinket örömmel látogatták az emberek, kicsit mintha nyaralásnak is érezték volna, hogy beülhetnek egy VakVarjúba a Kopaszi-gáton vagy a pesterzsébeti Duna-parton. Viszont a Belváros turisták híján teljesen kiürült. Két nagyobb éttermünk van a környéken. Szakmai tanulmányok szerint itt is másfél-két év, mire a 2019-es turizmus 60-80 százaléka visszatér. A belvárosi kiürülés másik oka, hogy az ottani irodaházakba sokkal kevesebben járnak be dolgozni. Mint ahogy a többibe is, ahogy saját munkaéttermeink hanyatló működése mutatja.”

Pluszköltségek, jutalékok

A VakVarjúk is kénytelenek házhoz szállítással produkálni némi életmentő bevételt. Ám ez is komoly költségeket igényel. A pincérek most futárok, fizetni kell a benzinköltségüket, a szakácsok csomagolnak, amihez gépeket kell venni. Drágább lett a hirdetés a közösségi oldalakon. És ha egy cég nem tudja kiépíteni saját értékesítését, 22–28 százalékos jutalékot is fizethet a szolgáltatóknak, méghozzá a bruttó forgalom után. Semsei Rudolf szerint további nehézsége a túlélésnek, hogy a munkavállalók egyre nagyobb számban mennek át más, a járványhelyzettől nem sújtott ágazatokba. Visszatérnek eredeti szakmájukhoz vagy átképzik magukat. A vendéglátás egyik legnagyobb problémája már 2019-ben is a munkaerőhiány volt, így félő, hogy nem lesz kivel újraindítani a szektort. „Olyan a helyzet most a vendéglátásban, mint amikor shortolunk a tőzsdén – fakad ki Semsei. – Pluszban rakunk bele pénzt, nem kis részben hitelből, hogy a pozíciónk megmaradjon, és minél több dolgozót meg tudjunk tartani. Sajnos a támogatások sem kielégítőek. A Vendéglátók Ipartestületével próbáljuk elérni, hogy a bértámogatást 50-ről 75 százalékra emeljék, és jobb lenne, ha a statisztikai állományi létszámhoz igazodna, és a szervizdíjra is igénybe tudnánk venni. Aminek egyértelműen örülhetünk, hogy az őszi zárás után 27 százalékról 5 százalékra mérsékelt áfával dolgozhatunk a házhoz szállításban, megkímélnek a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulástól, és nem kell munkáltatói járulékokat fizetnünk. Ha igazak a hírek, az önkormányzati, állami tulajdonoknak, a budapesti teraszoknak nem lesz bérleti díja, ami nagy segítség lenne. A többi támogatás hitelkonstrukció. Bármily kedvezményesek is, mint például a Széchenyi Turisztikai Kártya, valamikor vissza kell fizetnünk őket. Egyszóval, pokoli nehéz lesz az újrakezdés, a talpraállás lassan, több lépcsőben fog zajlani, és egyelőre átláthatatlannak tűnik a folyamata. Egyedül abban reménykedem, hogy nem kell árat emelnünk, Ellent kell állnunk az árversenynek is, hiszen a pánikhelyzet sokakat nagy akciókra ösztönöz. Megalapozott gazdasági döntések hozhatnak csak eredményt” – összegzi mondandóját a cégvezető.

Tömeges álomfogyasztás

Elméleti szinten némileg reménytelibb a jövő, amely akár új fejlődési irányokat is hozhat. Debreceni János úgy véli, a hazai kereslet növelése lenne a legfontosabb feladat. „Magyarországon jelenleg a lakosság 10–15 százaléka vesz igénybe rendszeresen, átlagban havonta egyszer, de inkább évente párszor éttermi szolgáltatást” – állítja a BGE tanársegéde. Jó stratégia lenne, ha az éttermi vendéglátás újabb formákkal bővíteni próbálná a vendégek körét. Amihez természetesen az is kell, hogy a lakosság vásárlóereje, szabadon elkölthető jövedelme közelebb kerüljön az EU-s átlaghoz, amely jelenleg 50-60 százalék körül mozog. Részben ezért, nemzetközi összehasonlításban sok időt töltünk házimunkával, főzéssel. Az elérhető éttermi szolgáltatás könnyíthetne ezen. És azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar társadalomban is zajlik egy generációs átmenet. Kinyílt a világ, olcsóbb lett a turizmus, így a mai fiatalok számára egyre kevésbé a Balaton vagy egy buszos külföldi utazás a cél. Ugyanígy a vendéglátás iránti igény is lassan beépülhet a fia­talabb korosztályok életvitelébe. Reális iparági perspektíva szerintem annak elérése, hogy a lakosság 30 százaléka járjon étterembe. Amihez persze türelem kell. Ahhoz meg egyelőre életben maradás.”

Mert megértünk rá

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2021.02.14. 12:35

Fotó: Béres Márton / Népszava
Modellt váltott, és a magyar felsőoktatás egyéves költségvetésével felérő állami vagyont kapott tavaly a Mathias Corvinus Collegium. Gigaépítkezésekbe kezdenek, szintet lépnek a tehetséggondozásban is. Orbán Balázs kuratóriumi elnök, a kancelláriaminiszter helyettese szerint nem kell félni az ideológiai befolyástól.
– Gólvágó vagy söprögető? – Tizenkét éves korom óta igazolt labdarúgó vagyok a megyei I. osztályban. Ha időm engedi, ma is lemegyek játszani. Leginkább a tartalék csapatba férek be, és ott is kapaszkodnom kell sebességügyileg. Gyors szélsőnek indultam, hátvéd lettem, de jó ideje befejező csatár vagyok. A bepattanó labdára megyek. – Harcos vagy cseles? – Harcos. Bár tudnék cselezni, de a Jóisten ezt a képességet nem adta meg. – A harcos mivolta miatt van a bekeretezett Orbán-idézet a falán, miszerint „Öregeket a tanácsba, fiatalokat a csatába!”? – Az idézet Gulyás Gergely beiktatásán hangzott el. Ez a mi feladatszabásunk, azért van kinn. – Az országgyűlési csörték emberétől nem idegen a békés-babrálós könyvírás? – Szeretem a parlamenti vitát, ami azért nálunk inkább udvarias kávéházi csevej – például a sokkal vibrálóbb brit alsóházi csörtékhez képest. De ha már könyv és stratégiai gondolkodás: egyes nyugati országokban a politikai, a gazdasági, a kulturális és az akadémiai vezető pozíciók élesen elkülönülnek egymástól. Egész életeket élnek le emberek anélkül, hogy váltanának a színterek között. Magyarországon már a reformkor óta egybemosódtak a szerepek, a magyar politikusok nagy része több világ között mozgott – legyen szó tudományról, oktatásról, művészetről. Ez azóta is így van. Kölcsey Ferencünk országgyűlési kép­viselő, Orbán Balázsunk polihisztor volt, a politikában szerepet vállaló Andrássyak gazdasági hatalmat is birtokoltak. De sorolhatnánk, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál… – Eötvös Loránd fizikus, MTA-elnök, kultuszminiszter, aki a Ma­thias Corvinus Collegium számára is példamutató Eötvös Collegiumot alapította az édesapja emlékére. Tombor András Fidesz-háttérember, MCC-alapító, aki maga is Eötvös-kollégista volt, a 444.hu által idézett belső levelezésben az MTA-hoz és a Nemzeti Színházhoz hasonlította a Collegium várható felívelését. Az 500 milliárdos állami vagyonbefektetés valóban páratlan. Miért épp az MCC kapta? – Megérett az intézmény erre, és megérett az ország is. A huszadik század második felétől a magyar felsőoktatásnak a tömegoktatási karaktere domborodott ki. Több fiatalra jutott ugyanaz az infrastruktúra, ugyanaz az oktatói gárda, tért nyert az írásbeli számonkérés, eltűnt a tutoriális jelleg, így esett a színvonal. Kivesztek a hagyományos tehetséggondozás intézményes formái, amelyek a nemzetközi versenyképesség garanciái lehetnének. A finanszírozási és intézményi struktúrák pedig alkalmatlannak bizonyultak a probléma kezelésére. A koronavírus-járvány kellős közepén, amikor minden ország a túlélésért küzdött, Magyarország olyan állapotban van, hogy megengedheti magának, hogy komoly többletforrásokat rakjon az oktatásba és a tehetséggondozásba, erre szerintem minden magyar büszke lehet. Több ezer milliárd pluszforint áramlott, áramlik az oktatási ágazatba. A miniszterelnök már be is jelentett ebből 1500 milliárdot – ez önmagában többszöröse az MCC által kapott forrásoknak. – Orbán Viktor az EU helyreállítási alapból érkező, összesen mintegy 5700 milliárd forintból ígér. – Így van, de állami vagyon és hazai költségvetési források is megmozdulnak majd, a következő időszak nagy nyertese lesz a felsőoktatás. – Hogyan tudja hazai forrásokból fejleszteni a szektort az állam, miközben a költségvetési hiány 9 százalék, mintegy 4 ezermilliárd forint? – A források rendelkezésre fognak állni, nem úgy, mint a korábbi válság időszakában. Teljesen fordított a válságkezelésünk, mint a korábbi baloldali kormányé volt. Ők adót emeltek és megszorítottak, mi pedig adót csökkentünk és többletforrásokat teszünk a legfontosabb ágazatokba, így a gazdaságba, az egészségügybe, a családtámogatási és nyugdíjrendszerbe, valamint az oktatásba. Szerintünk máshogy nem lehet eljárni, s már most látszik, hogy a foglalkoztatás a válságot megelőző szinten van, a gazdasági visszaesés kisebb, mint az uniós átlag, s reméljük, hogy az újraindítás után a kilábalás is gyorsabb lesz. Ezt csak ezzel a filozófiával lehet megvalósítani. – Akkor vissza az alapkérdésre: miért pont az MCC? – Az átalakítás részeleme, hogy a legtehetségesebb magyar diákokkal való ingyenes foglalkozásra is legyen dedikált intézmény, amely jelen van az egész Kárpát-medencében. Mivel nem volt a palettán más hasonlóan széles fókuszú intézmény, csak az MCC jöhetett szóba. Volt létező általános iskolás programunk több száz gyerekkel, középiskolás programunk több ezer gyerekkel, bentlakásos egyetemi programunk több száz hallgatóval, és mindezt 25 éves múlttal, know how-val, saját könyvkiadói struktúrával, nemzetközi kapcsolatrendszerrel értük el. A kereslet és a kínálat találkozott. Az Országgyűlés hozott egy jó döntést, és megtámogatta a projektet, éspedig az anyagi, a szervezeti és az intézményi függetlenség megteremtésével, ami a hosszú távú működés előfeltétele az oktatásban. – A függetlenségi érvek kritikájaként megfogalmazható – a TASZ is így tett –, hogy az egyetemi kuratóriu­mokba kormánytagok, kormányközeli szereplők és cégvezetők kerülnek. – Ennél durvább a helyzet: nemcsak politikusok vannak a kuratóriumokban, hanem gazdasági szakemberek, a kultúra területéről érkező, komoly életrajzzal rendelkező személyiségek, üzletemberek, klasszikus mecénások. Olyan tudás, megközelítési mód, kapcsolatrendszer, érdekérvényesítő képesség gyűlik össze a kuratóriumokban, ami a meglévő struktúrákban nincs jelen. Másként nem lenne értelme az átalakulásnak. Egyébként, a Yale vezető testületének tagja az állam kormányzója, a Humboldt Egyetemen pedig a vezető testület tagja Berlin baloldali polgármestere és a Bundestag volt alelnöke. Nemzetközi szinten bevett dolgokról beszélünk.
– Az Eötvös Collegium hivatkozott névadója, a közoktatásügyi miniszter Eötvös József szerint: „A gyermekre minden hat, s mentül különbözőbbek a hatások, annál inkább várhatjuk, hogy kifejlődése ferde s egyoldalú nem lesz.” Az oktatói gárda színes, de azt nehéz nem észrevenni, hogy a programok előadói között kormányzati vagy kormányközeli előadók szerepelnek. Ez így nem lesz ferde és egyoldalú? – Azt a megközelítést fogadnám el, hogy nem egyoldalú. Ha akarnánk, akkor se tudnánk egyoldalúvá tenni, mert a gyerekek nem fogadnák el. Ezek a fiatalok tehetségesek, öt éve tanítom őket, minden elsős évfolyammal kapcsolatban vagyok, és biztosan állíthatom, nem lehet őket megetetni politikai alapú, egyoldalú megközelítésekkel. Nyitottak a világra és kritikusak. Mindenkinek van egyértelmű világnézete, ahogy nekem is volt egyetemistaként, ami végül is ide konvergált, ahová jutottam. De már akkoriban is Népszabadságot és Magyar Nemzetet is olvastam egyszerre. – Nem hiányzik az egyik? – Nem. Van helyette másik. A Népszava kiválóan betölti az űrt, örülök és gratulálok hozzá. – Nagyon kell igyekeznünk, mert nagyszerű újság volt. – Így van. A sokoldalú nézőpontoknak az MCC állandóan teret ad. Schiffer András is tanítani fog, Hack Péter évek óta viszi a retorikakurzust, a népszavás Kósa András és a mandineres Szalai Laura is meghívott oktató Boris Kálnokynál. Természetesen ugyanígy vannak rajtam kívül is markánsan jobboldali oktatók, sokszor volt nálunk különböző formációkban például Gulyás Gergely, Trócsányi László, Kónya Imre vagy éppen Szán­thó Miklós. A most összeállt, mindenki számára megismerhető főállású oktatói gárda – ami nem azonos a meghívott oktatókkal – szakmai legitimációja pedig még a kritikus megszólalók szerint is megkérdőjelezhetetlen. A programelemek döntő hányada esetén pedig az „egyoldalúságra vonatkozó” kérdés értelmezhetetlen, mert az MCC – nem győzöm hangsúlyozni – nemcsak egyetemistákat támogat, hanem van egy 10–14 évesek­nek szóló, úgynevezett FIT (Fiatal Tehetség) programja, és egy középiskolásprogramja is – ezekben több ezer gyerek vesz részt. Politikáról itt szó sem lehet, a legfiatalabbaknál még társadalomtudományról sincs szó. Környezettudatossággal, fizikával, élettannal, egészségtannal foglalkoznak. A kíváncsiságot, a világra való nyitottságot próbáljuk felpiszkálni bennük. Nem is oktatás ez, hanem egyfajta élményalapú pedagógia. A középiskolások persze már igénylik a társadalomtudományokat, a filozófiát, a politikatudományt, a vitaköröket. De ez is sokkal tágabb perspektívájú történet, mint a napi pártpolitikai csatározások. – Terveznek új tudományterüle­teket? – Igen, jelenleg hatféle iskolánk van: jogi, közgazdasági, nemzetközi kapcsolatok, társadalomtudományi, média és pszichológia. Történelem, bölcsészet és több más irányba is nyitunk. Emellett működik a kollégiumi nevelési program is, egyebek között a sportban, az irodalomban, a vallásban vagy akár a zenében mélyedhetnek el a fiatalok. Azt gondoljuk, hogy a legtehetségesebb gyerekeknek nem szakbarbár, hanem egyfajta reneszánsz emberekké kell válniuk. Egy dolgot azonban mindig elmondok: ez egy magyar tehetséggondozó program. Az a küldetése, hogy a magyar tehetségek közül minél többen fussák be azt a pályát, amire képesek. Azért, hogy akik néhány generáció múlva majd meghatározzák Magyarország politikai, gazdasági, kulturális irányát, patrióta, hazafias alapon gondolkodjanak, magyar szemüvegen keresztül nézzék a világot. A reformkorban vagy a dualizmus korában minden nagy emberünk járt külföldön, sok tapasztalatot szerzett, rengeteg jó gyakorlatot ismert meg, felvette a versenyt az akkori világelittel. De hazajött, és a maga helyén a saját tengelye körül forgó Magyarország felépítésén dolgozott – ahogy Széchenyi mondta. Voltak persze viták, például Kossuth és Széchenyi számos dologban nem értett egyet, de hogy a nemzet javáért tettek, a nemzet boldogulása volt a legfontosabb, azt senki nem kérdőjelezte meg. – Fideszes politikusok gyakori megszólalása szerint a magyar ellenzék nem a nemzet része. Ez hogy lehetséges? – A probléma létezik, ha nem is ennyire leegyszerűsítve. Az ellenzék nem monolittömb, hanem töredezett, és domináns pozícióba kerültek benne azok az erők, amelyeket egykor internacionalistának hívtunk, és akik ma az Európai Egyesült Államok gondolatát dédelgetik. Ez több hatáskört jelent Brüsszelnek és bármilyen másik külső igazodási pontnak, kevesebbet Budapestnek, Berlinnek és Varsónak, minden nemzetállamnak. Ilyen korábban soha nem történt Magyarországon: soha nem volt olyan, hogy egy szabad parlamentáris rendszerben az ellenzék ne még több hatáskört követeljen az országnak, hanem még kevesebbet. Ez probléma, mert kiszolgáltatja az egyik politikai oldalt a külföldi befolyásnak, ami ellen a magyar politika ezer éve hagyományosan küzd. Nem is ért vele egyet minden ellenzéki szereplő, de egyértelmű, hogy a kritikusok a mostani ellenzéki összefogásból kiszorultak, nekik nem osztanak lapot. Ezért érzem azt, hogy most nem lenne jó kezekben az ország más politikai irányítás alatt. Ha mi nem kormányzunk jól, ha nem gyakorlunk kellő szerénységet, ha nem figyelünk az állampolgárokra, az évtizedekre viheti rossz irányba az országot. – A magyar politika ezer éve az országot megszállni, gúzsba kötni szándékozó külföldi törekvések ellen küzd. Tisztességes dolog az EU-t ilyen ­színben feltüntetni, amelytől épp most vár az ország 5700 milliárdot? És ha már a nemzeti hatáskör – mintha a kabinet félne élni a jogaival: például Nagy-Britannia az EU-t kihagyva rendelt vakcinákat, hogy gyorsabban olthasson. A magyar kormány – minden veszélyhelyzeti felhatalmazása ellenére – nem tett ilyesmit, és most az EU-t kárhoztatja azért, hogy kevés oltóanyagot szerez be és lassan. – Árnyaltabban látom a dolgokat. A könyvemben is arról írok, hogy a magyar történelemből azt tanulhatjuk meg, hogy ha van a kontinensen valamilyen nemzetek közötti együttműködés, akkor Magyarországnak ott a helye benne és korrekt viszonyra kell törekedni. A források is ennek a korrekt viszonynak a keretei között jönnek: mi is lemondunk bizonyos jogokról, például a piacaink védelméről, s ezt az EU is elismeri azzal, hogy támogatja a konvergenciát. A gond épp ott van, hogy miközben nagy baj van, a tagállamok összefogtak, Brüsszelnek pedig csak profin le kellett volna bonyolítania a beszerzést, elrontanak mindent, s az uniós állampolgárok rosszabbul járnak, mint a nem uniósok. Miközben a politikai ideológiai csatározásokban meg továbbra is élen járnak a brüsszeli intézmények. Ez elfogadhatatlan, ezért mi is a saját beszerzési csatornáinkon is elindultunk, s az a cél, hogy a magyar átoltottsági szint nemzetközi szinten is kiemelkedő legyen, ugyanis ez az újraindítás előfeltétele. – Mi a helyzet a világban a tehetséggondozás területén? – Tanulmányoztunk más intézményeket, vannak kiváló példák, de az a komplex szemlélet, amiben az MCC dolgozik, hungarikum. Muszáj kimondanunk, hogy a globális oktatási központokban nemzetközi elit épül, esetleg az agyleszívás révén egy nagyobb nemzet intellektuális erejét növelik. Mi ezt nem akarjuk. Mi a magyar nemzet intellektuális erejét akarjuk növelni. Lássanak világot, tanuljanak ezekben a központokban – mi ebben segítünk is –, de a magyarság felemelkedését tartsák szívügyüknek. Egy példával élve: lássák és ismerjék a jegesmedvét, de a búbos bankát akarják megmenteni. – Mindkettőnek élnie kell. – Egyetértek, de a jegesmedvét ne a magyar gyerek mentse meg. Mentse meg a búbos bankát. – És ha elplántálnánk a gondolatot, hogy Isten minden teremtményének joga van élni? – Ez messzire vezet, de a teológia is ismeri a felelősségi körök rendszerét: mi elsősorban magunkért, a családunkért, a környezetünkért és nemzeti közösségünkért viselünk felelősséget. – Magyarország az unióban a legkorruptabb szinten van, igaz, a kormány által sorosistának tekintett Transparency International szerint. Sikerülhet tiszta kézzel elkölteni azt a 100 milliárd forintot, amiből 35 Kárpát-medencei városban 10 ezer diák tehetséggondozásának a feltételeit teremtik meg? – Ez nem lehet kérdés. A TI-seket régóta ismerem, elmegyek a vitájukra, de nem értek egyet a módszertanukkal. Az eredmény politikailag motivált, ezért nem fogadom el. Ahogy korábban is nyilatkoztam, a kapott vagyon a közvagyon része, ami alapítványi formába került, a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó szigorú nyilvánossági és gazdálkodási szabályoknak megfelelően működünk. Épp most küldtünk meg közérdekű adatigénylésre válaszul majdnem ezeroldalnyi dokumentumot a kérelmezőnek. Az is kulcsfontosságú, noha a következő időszak legnagyobb ilyen típusú beruházásai közé nem kerülünk még így se be, de a Mathias Corvinus Collegium infrastrukturális beruházásai átlátható közbeszerzések legyenek. Nincs semmi takargatnivaló, minden a programokra és az ahhoz szükséges infrastruktúrára megy, s azért, hogy ez mindenki számára egyértelmű legyen, személyesen is garanciát vállalok. – Tilo Schabert német politológus professzor Mandiner-interjújából idézett a könyvbemutatóján: „A politika utazás, és a végén derül ki, hogy jó ember maradtál-e.” Mit vár a kormánytól és az MCC-től, hogy a végén ne legyen nagy a búslakodás? – A kormánytól azt várom, hogy ragadja meg a lehetőséget. Az ország szuverenitása végre teljes, és bár eltűnt a stabil világrend és bizonytalan a geopolitikai helyzet, rajtunk múlik, hogy ne egy külső hatalom diktálhassa a tempót, hanem mi magunk. Ha megvan a tehetségünk, az erőnk és az akaratunk, akkor végre tudunk egy jó évszázadot csinálni. Ez a magyarságnak sajnos jó néhány évszázada nem akart összejönni. Most itt a lehetőség, s ez a kormány pályára tudta állítani, és remélem, hogy hosszú ideig pályán tudja tartani az országot. És kívánom, hogy a mostani kormány után is legyenek olyan kormányok, akár nem is feltétlenül jobboldaliak, amelyek ugyanebben a gondolkodásmódban dolgoznak. Az MCC-től pedig azt várom, hogy hozzá tudjon járulni mindehhez, és az intézmény be tudja járni azt a fejlődési pályát, amelyet a reform- és dualizmuskori, megkérdőjelezhetetlenül a nemzet javát szolgáló projektek be­jártak, jó irányba lendítve hazánk sorsát.

Járvány a szigeten

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2021.02.14. 11:29

Fotó: Shutterstock
Valentin-napra esik a karneváli hét Máltán. Normális időkben turisztikai ajánló kezdődne így, most a járványügyi szakemberek rémálma. Riportunk a földközi-tengeri szigetországból.
A kis boltban mindent kapni, de szűkös. Nem is a vásárlókkal van a nagyobb baj, hanem a pénztárossal, aki nem hordja a maszkot. Vagyis hordja, a tokáján. Ha nincs vevő, önfeledten az orrát túrja, azután meg összefogdossa a kezével, amit a kosarunkban talál. Mégis jobb lesz a parkolóban bevásárolni, a mobil zöldségesnél. Ott a nyakunkra másznak, de legalább a szabad ég alatt. Hétköznapi dilemma Máltán, a pandémia első évének vége felé.  Még éppen hazaértek a vendégek, mielőtt tavaly márciusban lezárták a máltai repülőteret. Ki isztambuli átszállással, ki az utolsó bécsi géppel és vonattal, a törölt ferihegyi járatok helyett. Aztán Málta bezárt. Járvány idején előnyös adottság a földrajzi, legszorosabb értelemben vett elszigeteltség. A közelítő járvány hírére a hatóságok gyorsan, szigorú intézkedésekkel reagáltak. Bezárták az óvodákat, iskolákat, egyetemeket, az idősek otthonait, a legtöbb boltot. Százával végezték a Covid-gyorsteszteket, kontaktkutatásokat. Minden új fertőzöttről megállapították, hol kapta el a vírust, a veszélyeztetetteket karanténba küldték. Súlyos, akár háromezer eurós (több mint egymillió forintnyi) bírságot szabtak ki az előírások megsze­géséért. Megjuhászodtak az emberek. Látták a tévében a közeli, referenciapontnak számító Olaszországot, teli hullaházaival és üres áruházi polcaival. A „notóriusan fegyelmezetlen” (a Times of Malta napilap vezércikkének megfogalmazása) máltai társadalom többsége együttműködött. Az állam jelentős összegekkel segítette a vállalkozókat és a munkavállalókat, akik a leállással megszorultak. Elmaradt a nyár eleji turistaáradat, az emberek otthon maradtak. A természet megkönnyebbült, régen látták ilyen tisztának a tengert. A híres Ramlán (ahol a legenda szerint a bolyongó Odüsszeusz partot ért) hetven év óta először tojást rakott az álcserepesteknős (Caretta caretta). A többmázsás, védett hüllő mellé őröket rendeltek ki, nehogy levesben végezze.  Segített a védekezésben az évszázados intézményes tapasztalat, amit még a lovagkor alapozott meg: az ispotályosok a XVI. századtól szigorú karanténnal védték szigetük kikötőjét az Ottomán Birodalom felől fenyegető bubópestistől és más ragályoktól. Tavaly nyár elején Málta kivételesen jó helyzetben volt, pozitív példaként emlegették Európában. Idillien alakultak a járványstatisztikák. Július elsején egyetlen új Covid-fertőzöttet találtak, a következő öt napon egyet sem. Az aktív esetek száma 11-re csökkent. Robert Abela miniszterelnök diadalmasan jelentette be: „Visszatérünk a normalitáshoz.” A nép örült, hiszen így augusztusban, az idegenforgalmi főszezonban jöhetett a külföldi vendég. Szakemberek óvtak az elhamarkodott nyitástól, de hiába.

Lobbik rabszolgája

A 42 éves, jogászvégzettségű Abela súlyos politikai válság közepette lépett hivatalba januárban, hetekkel a járvány érkezése előtt. Elődje, Joseph Muscat belebukott a 2017-es új­ságíró-gyilkosság következményeibe. Daph­ne Caruana Galizia felrobbantása klasszikus maffialeszámolás volt, a nyomozás szálai pedig, vargabetűkkel ugyan, de a legmagasabb üzleti-politikai körökbe vezettek. Gyanús ügyekről írt a korrupcióellenes blogger: politikusok off-shore cégeiről, az azeri olajcéggel kötött erőmű-építési szerződésről, privatizációról és még tucatnyi hasonlóról. A merénylet megrendelésével vádolt, kaszinókirályként emlegetett Yorgen Fenech milliomos tenyeréből etette az elitet, közben az állammal üzletelve hizlalta vagyonát. Sorra borultak ki a csontvázak a szekrényből. Hálátlan dolga volt Abela miniszterelnöknek, egyben kellett tartania a botrányokban megtépázott kormányt és a baloldali populista Munkáspártot. El kellett hitesse a választókkal: az előző kormány tanácsadójaként halvány fogalma sem volt az elterjedt korrupcióról, ugyanakkor mégsem teljesen ostoba. Nem derült égből jött tehát a Covid, az új kormányfő egyfolytában válságmenedzselt. Nyáron, úgy látszott, a szorongatott politikus már alig várta, hogy végre valami népszerűt léphessen. Ebből az sült ki, hogy nyitás címén gyakorlatilag elengedték a gyeplőt. Felülkerekedett a politika, „az építőipari és idegenforgalmi lobbi rabszolgája”, ahogy John Vassallo, Málta korábbi EU-nagykövete fogalmazott. Ám azokban a hónapokban más volt a szenzáció. Átvágott torokkal, vértócsában találták meg a vád koronatanúját, alig néhány órával azelőtt, hogy vallomást tett volna a bíróságon a riporter meggyilkolásáról. Melvin Theuma, a taxis és pitiáner bűnöző beismerte, hogy ő közvetített a felbujtó és a robbantók között, és elnöki kegyelemért cserébe kitálalt. Aztán az eljárás közepén öngyilkosságot kísérelt meg. Maga is ezt vallotta, de nem meglepő, hogy sokan gyanakodtak. Napokig kritikus állapotban feküdt a kórházban. Azóta felépült, újra tud beszélni, és már a pszichiáterek is alkalmasnak találták a folytatásra. Félévi kényszerszünet után, a múlt héten visszatérhetett a tárgyalóterembe. Pénzügyi bűncselekmények gyanújával ezalatt több volt prominens kormánytagot hallgatott ki a rendőrség. A büntetőeljárással párhuzamosan zajló, az állam felelősségét kutató különleges vizsgálat elképesztő dolgokat tárt fel. A „Kaszinókirály” polipkarjai messzire értek. Benn­fen­tes viszonyban volt döntéshozókkal, drága ajándékokat osztogatott, ingatlanügyletekben tett szívességeket, londoni focimeccsre hívta meg viszkipartnerét, a helyettes rendőrfőnököt, Las Vegasban nyaraltatta a szerencsejáték-felügyelet főnökét, aki mellesleg a köztársasági elnök veje, és így tovább. A miniszterelnök megelégelte a kínos leleplezéseket, a nyilvános meghallgatások befejezését sürgette az óév végéig. Ám a bírák a sarkukra álltak, és közölték, akár tiszteletdíj nélkül is folytatják a munkát, amíg a végére nem járnak.

Covid tombolán

Karácsony közeledtével a járványügyesek, orvosok megint megkongatták a vészharangot. Ősszel emelkedni kezdett a fertőzések száma, a reptér nyitása óta érdemi korlátozások híján ismét behurcolták a vírust. Bezárták a bárokat, ám az éttermeket nem. Szemfüles kocsmárosok ezért a sós mogyorót és csipszet vacsorának szolgálták fel, és kinyitottak. Szabálytalanul ugyan, de az illetékesek tétováztak, csak ímmel-ámmal ellenőrizték az előírások betartását. Zavartalanul folyt a sör, terjedt a vírus. Volt, aki mintha elvesztette volna a józan eszét. Adventkor a polgármester tombolát rendezett San Ġwann városka idős lakóinak, ahol nyolc veszélyeztetett korú kapta el a vírust, hetven társuknak karanténba kellett mennie. A polgármester visszaszólt: „Ha be lehet menni egy zsúfolt étterembe, akkor ezzel mi a baj?” Sokan az elemi óvatosságról is megfeledkeztek. Ünnepekkor csak evés, ivás és dohányzás idejére vették le a maszkot, viszont naphosszat ettek, ittak és dohányoztak, méghozzá népes családi-baráti-szomszédi társaságokban, ahogy a mediterrán világban szokás. Szilveszter éjjelén vigadó tömeg zsúfolódott össze Paceville üdülőközpont bárjaiban. Az össznépi mulatságot záró hajnali tömegverekedésben a helybeliek mellett részt vett líbiai menedékkérő, kelet-európai vendégmunkás és ír turista is. A rendőrök elektromos sokkolóval oszlatták szét a csődületet. Sérültek is voltak, a hagyományosan magas színvonalú kórházak pedig tele vannak a járvány miatt. Beteggel, de nem személyzettel, mert a Brexit hatására több száz ázsiai (indiai, pakisztáni, fülöp-szigeteki) ápoló költözik át Máltáról Angliába. Gondot okoz a bevándorlók elvándorlása. Az új év elején rekordot döntött a Covid, január 9-én 245 új fertőzöttet regisztráltak. Lapzártánkkor a halálos áldozatok száma 284. Ez elsőre talán nem tűnik soknak, de arányosan az egy félmilliós szigeten. Vassallo nagykövet elvégezte a szükséges szorzásokat-osztásokat, és rámutatott: az egykori mintasziget mára rosszabbul áll, mint Németország: ha annyi lakosa volna, halottainak száma meghaladná a 40 ezret. „Őrültek vagyunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valóságot, vagy pedig olyanok vezetnek minket, akiknek a zsebére megy a játék?”, tette fel a kérdést nyílt levelében a volt diplomata. „Az adatok és a tudomány a döntések ellen szólnak. Az élet nem normális, a pandémia nincs ellenőrzés alatt Máltán. Málta tökéletes példa arra, hogy a vagyont az egészség elé sorolják (wealth before health).”

Körmenet helyett buli

A reméltnél döcögősebben kezdődött a védőoltás is, de azért halad, egyelőre a Pfizer és a Moderna vakcinájával. Vasárnap megérkezett az első AstraZeneca-szállítmány, de a hatóságok aggódnak, hogy a hajón végig megfelelő hőmérsékleten tárolták-e, ami újabb csúszást okoz. Ezzel az anyaggal egyébként az 55 évesnél fiatalabb rendőröket, katonákat, tűzoltókat akarják immunizálni, időseket és krónikus betegeket elővigyázatosságból nem oltanak vele. A 85 fölöttiek és az egészségügyi dolgozók zöme már megkapta legalább az első injekciót, kedd óta az idősotthonok lakói és személyzete vannak soron. Sebtiben 21 új ideiglenes oltópontot rendeztek be. Biztató jel a befolyásos katolikus egyház józansága. Lemondták a szerdai körmeneteket, amit Szent Pál hajótörésének emlékére tartottak volna. A hagyomány szerint Róma felé tartva az apostol térítette keresztény hitre a sziget lakóit, az emléknap egyúttal hivatalos állami munkaszünet is. Közölték, a böjti héten és húsvétkor – akárcsak tavaly – az idén sem rendezik meg a szokásos zarándoklatokat, processziókat, egyéb vallásos tömegrendezvényeket. (Rosszul indult ez az esztendő az egyháznak is, két pedofí­liával gyanúsított idős pap büntetőügye borzolta a kedélyeket, áldozatuk, egy egykori ministráns fiú drámai vallomásával.) Szerdán tűzijátékkal kezdődött a karneváli hét. Ezt is a lovagok honosították meg, Piero de Ponte nagymester alatt, a török háborúk korában (1535). A busójárás helyi változata a hamvazószerda előtt álarcosbálokkal, éjszakai partikkal. Az idei rendezvényeket lefújták, csakhogy vasárnap Valentin-nap is lesz. Ismét tömegével indultak a máltaiak a szomszédos Gozo szigetére, ahová szilveszterre 25 ezren ruccantak át. Jó előre lefoglalták a kiadó szállások zömét. Korábbi tapasztalatok szerint félő, hogy a hosszú hétvégére csoportosan érkező fiatalok többen lesznek a férőhelyeknél, és buli után egymás hegyén-hátán alszanak majd. A kormány szemet huny, nem húz ujjat az éttermi lobbival, a házkiadókkal és a mulatni vágyó törzs­szavazóival. Csupán arra szólította fel az átkelőket, hogy ne vegyüljenek a zsúfolt komp fedélzetén, maradjanak a kocsiban, a hajófenéken. Erre felhör­dültek a hajózásbiztonsági szakemberek. Kár, pedig jó ötletnek tűnt.