Leltár

Apró hírek a pénteki Népszavából: négymilliós állami támogatáshoz jutott Rákay Philip, Müller Cecília megpróbálta törölni a véletlenül Hadházy Ákosnak is megküldött levelet, újabb két egyetemen lesz modellváltás. És ott vannak a nagyobbak: mentőövért kiáltanak a megyei jogú városok vezetői, lesz oltási igazolvány, csak azt nem tudja a kormány, amely bevezeti, hogy mire lesz jó, a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter pedig soha nem látott vitába keveredett a magyar gazdaság és társadalom jelenéről és jövőjéről, miközben törvénytelenül választották meg a Triatlon Szövetség új, fideszes elnökét.

És mindez csak egy nap hordaléka, igaz, egy ellenzéki újságból, úgyhogy erre is mondhatja Gulyás Gergely, amit a Klubrádióval kapcsolatban hangoztatott: csak hisztéria. És persze azt is hangsúlyozta a miniszter, hogy a kabinetnek semmi köze a Médiatanács döntéséhez. Hát hogy is lenne, ha az a testület csak kormánypárti emberekből áll, és ezek az emberek csak a törvényesség őrei. Mindenesetre a kancellária miniszter a Klubrádió botrányára kénytelen volt reagálni, valóban jelentős a csatorna bezárásának hazai, de még inkább a nemzetközi visszhangja. Ám a legtöbb skandalum anélkül múlik el a fejünk fölül, hogy volna rá hivatalos reflexió, illetve mélyebb felháborodást keltene a társadalomban.

Próbáltam leltárt készíteni az esztendő kisebb-nagyobb botrányairól, de elsőként az tűnt fel, hogy az olyan megrendítőnek hitt ügyek, mint például a Szájer József brüsszeli esete vagy Demeter Szilárd enyhén szólva is fasisztoidnak tetsző megnyilvánulása lényegében már kikoptak a nyilvánosságból. (Lábjegyzet: Szájer eltűnt a közéletből, Demeter Szilárd viszont azóta is ott csücsül a Petőfi Irodalmi Múzeum élén, osztogatva az állami pénzeket.) Helyüket átvették a minden napra jutó, normálisan elemi felháborodást kiváltó kormányzati lépések.

Elfedték a korábbi ügyeket az SZFE elleni lépések, az EU-s pénzeket lenyúlni akaró állami törekvések, az ellenzéki önkormányzatokat, főként Budapestet ellehetetlenítő rendeletek, a NER-lovagoknak, oligarcháknak titokban, az éj leple osztogatott milliárdok, az Orbán-család környékén megjelenő közpénzek, Varga Judit csok-juttatása, a vállalkozóknak szánt 20 milliárdos segítség „elfelejtett” kifizetése, a turizmus pénzeinek „fű alatti” kiszórása, a Balaton Fidesz-hű káderek általi elfoglalása, Szijjártó vakcina-beszerzései, Parragh László kiszólásai, Földi László internet-lekapcsolási ötlete, a felcsúti tao-pénzek sajátos elköltése, és még sorolhatnám.

A leltár közel sem teljes, és nem is tartozik minden ügy egy súlycsoportba. De ez szinte lényegtelen. Lényegtelen, mert egyiknek sincs semmilyen következménye. Azt akartam írni: csak ülünk, és hallgatjuk a híreket, de közben rájöttem, hétfőtől már azt sem tehetjük, mert rendes híreket már – az éterből – sehol sem hallhatunk. Szóval csak jönnek a botrányosnál botrányosabb kormányzati lépések, de mi nem csinálunk semmit. Tényleg csak ülünk, és csodálkozunk, mint a viccbeli öregember: erre már nem számítottunk.