Előfizetés

Kenyér és parizer hitelre: azok jutnak a legdrágábban élelemhez vidéken, akik a legkevésbé tudják megfizetni az árakat

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Ott, ahol a legális kisbolt piaci alapon életképtelen és virágzik az élelmiszer-uzsora, a 45 milliárdos állami program sem fog segíteni. Tarnabod esete mutathatna utat.
A Heves megyei Tarnabodon a viszonylag alacsony forgalom miatt be akarta zárni a helyi kisboltot annak korábbi üzemeltetője, egy kiskereskedelmi áruházlánc. Négy ember került volna emiatt utcára, a helybélieknek pedig órákat kellett volna utazni oda-vissza a ritka autóbuszjáratok egyikén, hogy Kálban vagy Hevesen bevásároljanak. A falubeliek szegények, jórészt közmunkából élnek, nekik nagyon nem mindegy, ha több száz forintos útiköltség terheli még pluszban a tejet, kenyeret ahelyett, hogy helyben hozzájuthatnak az alapvető élelemhez. A bolt felszámolása ráadásul azzal is fenyegetett, hogy – miként ez más hasonló észak-magyarországi vagy dél-dunántúli hátrányos helyzetű településen előfordul – a piaci rést kitöltik az úgynevezett élelmiszer-uzsorások, akik vagy autók csomagtartójából, vagy egy-egy eldugott garázsban, félreeső udvari helyiségben kínálják az alapvető cikket, nem ritkán a bolti ár háromszorosáért. Aki nem tud azonnal fizetni, annak hitelbe is adnak, ez azonban plusz kamattal jár, ami még inkább megdrágítja az amúgy sem olcsó termékeket. A sors – vagy inkább a piaci törvényszerűség – kegyetlen igazsága, hogy épp azok jutnak a legdrágábban élelemhez vidéken, akik a legkevésbé tudják megfizetni az árakat. Miközben egy nagyobb városban akár néhány száz méteres körön belül is akad több, alacsony árat kínáló szupermarket, addig például a Cserehát vagy a Rétköz falvaiban akár kilométereket is utazni kell, amíg egy normális, és viszonylag szolid árréssel dolgozó ábécét találni. A 2000-es évek elején a Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alá került Tarnabodnak szerencséje van, mert a faluban akadt egy vállalkozó szellemű férfi, aki részben üzleti, részben szociális szempontoktól vezérelve átvette a kisboltot. Bencsik Attiláról már korábban írtunk: ő internetes szakemberként, egy biotechnológia cég vezetőjeként került ide először, aztán megörökölte az ittenieknek munkát adó bontóüzemet, egy ideje óraadó informatikatanárként besegít az iskolába, s végül a bezárástól is megmentette a falu kisboltját. – Bele kellett ebbe is tanulni, értek meglepetések – mondja. Például, amikor több száz kilogramm cukrot sikerült jutányos áron beszerezniük, s az átlagos bolti ár alatt adták kilóját, egyszer csak pár faluval távolabbról megjelent néhány felvásárló, s elvitték az egész készletet. Azóta limitálják az elvihető mennyiséget, ez jó tanulópénz volt. A „Tarnaboltban” – s ez szintén a szeretetszolgálattal való együttműködésnek köszönhető – vannak úgynevezett „piros betűs termékek”, amelyeket garantáltan alacsony áron adnak. Ezeket a termékeket szembetűnő, piros betűkkel reklámozzák a polcokon. Az ár nagyjából a nagyvárosi hipermarketek akciós ajánlatával egyezik meg, s a cukortól a liszten, rizsen, tésztán és néhány konzerven át az egészségügyi betétek is ebbe a kategóriába tartoznak. Az elmúlt években közismert fogalom lett a „menstruációs szegénység”: a havi 22 ezer 500 forintos álláskeresési támogatásból, vagy az ötvenezer forintos közmunkás bérből élő családokban nemigen jut pénz a kamaszlányoknak, asszonyoknak a drága egészségügyi és higiénés termékekre, s emiatt akad, aki inkább otthon marad ezeken a napokon, nem megy iskolába vagy épp dolgozni. Nekik segít, hogy ezeket helyben, olcsón megkapják.
A cukros üdítők, chipsek és energiaitalok viszont elég fejtörést okoznak az üzemeltetőnek. – Mivel én is tanítok időnként a helyi iskolában, látom, némelyik gyerek milyen felpörgetve érkezik ezek fogyasztása miatt reggel. Megtehetnénk, hogy egyáltalán nem árulunk ilyesmit, de akkor magunkkal mennénk szembe, hiszen a dolgozók bérét ki kell termelni, és azt biozöldség-, vagy gyümölcslevek haszonkulcsából nemigen tudnánk itt előteremteni – mondja Bencsik Attila. Így most inkább azon töprengenek, hogy a reggeli órákban korlátoznák majd valamelyest ezek megvásárlását, de hogy ezt miként tudják majd a mindennapokban jogszerűen megtenni, egyelőre számukra is fogas kérdés. A közösséget viszont a bolton keresztül is építik. Két padot tettek ki az üzlet elé, odabent kávégép, nyaranta pedig fagylaltautomata is működik. Bencsik Attila azt reméli, afféle „helyi agora” alakul majd itt ki, s nemcsak rizsért vagy tésztáért jönnek ide az emberek, hanem hogy beszélgessenek is egymással. – Nagyon jó, hogy nem zárt be a bolt – mondja egy idős cigány asszony, aki gyufáért szaladt csak be, mikor ottjártunk. Ő arról mesélt, hogy korábban Hevesre jártak át, ha nagyobb bevásárlásra volt szükség, de mivel neki nincs kocsija, így az egyik helyi sofőr segítségét kellett igénybe vennie. Ez viszont nem volt ingyen, minden utasnak fejenként 1500 forintot kellett fizetni a kényelemért, hogy busz helyett kocsival közlekedhetnek, noha Kál alig nyolc kilométerre van csak Tarnabodtól: vagyis az egyszeri fuvardíj meglehetősen vaskos volt.

Savanyú cukor szemenként, parizer tripla áron

Az elszegényedett falvak egy részéből már évekkel ezelőtt kivonultak a hivatalos kiskereskedelmi láncok, az Áfészok, a Coop-ok, a CBA-k, jellemzően akkor, amikor megszűntek a kis posták, helyi takarékszövetkezetek, s megszűnt előbb a felső tagozat, majd később az egész iskola is bezárt. Maradtak a helyi magánszemélyek által működtetett úgynevezett garázsboltok, amelyeket egy idő utána a helyi uzsorások – volt, ahol a polgármester rokonai – vettek át. Az észak-borsodi térségben jártunk olyan üzletben, ahol a savanyú cukrot szemenként árulták, a közeli városban ötszáz forintért megvehető csirkecomb kilója pedig 1500 forintba, s az olcsó párizsi is a szokásos ár háromszorosába került. Korábban ezekben a falvakban a „klasszikus kamatoltás” dívott: a bajba jutott családoknak kamatos kamatra adtak kölcsön pénzt a tehetősebbek, s aztán, ha nem tudták visszaadni, csicskáztatták, vagyis éhbérért dolgoztatták őket, olykor a házukat is elvéve. Ma azonban már sokkal jellemzőbb az úgynevezett élelmiszer-uzsora. Ezen nagyobb haszon van, mintha pénzt adnának kölcsön, s a lebukás veszélye is kisebb. A kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendes munkához nem jutó családok pontosan tudják, szükséghelyzetben melyik házhoz kell bekopogtatni, hogy extra pénzért ugyan, de élelemhez jussanak. A rendes boltban hitelre nem adnak semmit, de az uzsorás boltjában két-, háromszoros áron akkor is lehet kenyeret, lisztet, olajat venni, ha valakinek momentán nincs rá pénze, s ezekben a térségekben olykor ez marad az azonnali segítségnyújtás egyetlen formája.
Béres Tibor az Esély társadalom-, és szociálpolitikai folyóiratban néhány évvel ezelőtt a csereháti viszonyokról megjelent tanulmánya szerint az első élelmiszer-uzsorások a helyi társadalomban viszonylagos stabil egzisztenciával bíró emberek – köztük olykor nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok – voltak, akiknek rendelkezésére állt valamennyi jövedelem, s nem utolsósorban olyan autó, amivel meg lehetett tenni az eleinte miskolci, aztán szlovákiai, majd a lengyel élelmiszer-beszerző utakat. –Az uzsora még a Csereháton is negatív megítélés alá esik, még ha a mindennapi élet részét képezi is. Ebbe a stigmatizált tevékenységbe nem szívesen vág bele olyan személy, aki ad valamit a saját morális megítélésére – jegyezte meg.

Kisboltok nagy pénze

A Magyar falu program keretében a kormány összességében 45 milliárd forint támogatást nyújt a kétezer fő alatti települések kisboltjainak megújulására, vagy azok létrehozására, hogy ez az alapszolgáltatás mindenütt elérhető legyen – jelentette be februárban az egyik kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Egy-egy bolt akár 60-70 millió forinthoz is juthat. A pályázati lehetőséggel – amelyen egy-egy üzlet akár több tízmillió forintot is igényelhet bérjárulékokra vagy épp fejlesztésekre – a közösségi terek kialakítását is támogatják, hisz ösztönzik például, hogy ezekben a kisboltokban lehessen vény nélküli gyógyszereket árusítani vagy épp postai szolgáltatást nyújtani. Tény, hogy a nagy kereskedelmi láncok megjelenésével egyre több kisbolt zárt be az utóbbi években: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint míg 2012-ben még 45 ezer 205 élelmiszer-, és élelmiszer jellegű kiskereskedelmi üzlet működött az országban, addig 2019-re számuk 38 ezer 140-re csökkent.

A humántárca a kemény hideget okolja, amiért fáznak az orvosok és a betegek a baleseti intézetben

Népszava
Publikálás dátuma
2021.02.14. 19:13

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az extrém hideg az oka mindennek – így reagált az Emberi Erőforrások Minisztériuma lapunk cikkére, amely szerint kabátban, sálban dolgoznak a nővérek és az orvosok a fővárosi Manninger Jenő Baleseti Intézet egyes osztályain.
„Az épület hőmegtartó képességét kizárólag az extrém időjárási körülmények teszik próbára (országos hidegrekord, szeles idő), amely jellemzően évente egyetlen alkalommal fordul elő. Péntek délelőtt az intézményvezető és a főnővér végigellenőrizte az osztályokat, majd átmenetileg elrendelték plusz elektromos fűtőeszközök üzembe állítását – amennyit az elektromos hálózat elbír. Ennek hatására a jelenleg mért hőmérsékletadatok szerint az 5. emeleti nővérszobában 23°C, az északi kórteremben 21°C, a folyosón 22 °C van.” – így reagált közleményében a tárca arra, hogy – miként arról elsőként lapunk beszámolt – az intézmény egyes osztályain fáznak az orvosok, betegek. A minisztérium felidézte, hogy a 40-es években épült Manninger Jenő Baleseti Intézet egykor Európa legmodernebb épületei közé tartozott. A 80-as évek állagmegóvó felújítása óta azonban – tették hozzá – mára a nyílászáró rendszer korszerűtlenné vált a 2–7. emeletek között. Eddig a neurológiai osztályon végezték el a részleges szigetelést – írták. A minisztérium ígéri, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság a közeljövőben felméri a kórházi épületek állapotát, és az elkészített kataszter alapján dönt a legszükségesebb infrastruktúra fejlesztések megvalósításáról.

264 millió forintos magyar állami támogatással épült műjégpályát adtak át Erdélyben

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.02.14. 17:35

Fotó: Biró István / MTI
A Miniszterelnökség államtitkára megindokolta, miért adott pénzt a magyar kormány.
A Marosvásárhely szomszédságában fekvő Marosszentgyörgyön átadták a magyar állam támogatásával felépített sátortetős műjégpályát – írja az MTI.      Az ünnepélyes átadón két jégkorongozó felszerelésbe öltözött romániai miniszter köszönte meg a magyar kormány képviselőjének a létesítményt az állami hírügynökség beszámolója szerint.      Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára köszöntésében megemlítette: 2016 óta a magyar állam támogatásával Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson épült még új, fedett jégpálya. Az államtitkár a sportot az egyik legfontosabb közösségkovácsoló erőnek tekintette. Megjegyezte:
a magyar kormány azért ad sportlétesítményekre pénzt, mert nemzetben és egységes Kárpát-medencében gondolkozik.

Tánczos Barna romániai környezetvédelmi vízügyi és erdészeti miniszter – aki korábban a Román Jégkorongszövetséget is vezette – a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány elnökeként mondott köszönetet. Kijelentette: ezzel befejeződött az alapítvány által eltervezett infrastruktúrafejlesztések szakasza.   
A marosszentgyörgyi sátortetős fedett jégpályát a Mens Sana Alapítvány építette a magyar kormány 264 millió forintos támogatásával.

A jégpálya működtetésében a Maros megyei önkormányzat is részt vállal. Az ünnepélyes átadót jégkorongos bemutató mérkőzések előzték meg, amelyeken mind Tánczos Barna, mind Novák Eduárd miniszter pályára lépett.
Novák Eduárd és Tánczos Barna
Fotó: Biró István / MTI