Előfizetés

BKV-munkásszálló: egy épület, két világ

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
Nyolcszázmillióból épít új apartmanokat egy munkásszálló tetejére a járvány miatt milliárdos veszteséget elszenvedő BKV. Az alsó lakások közben lassan leomlanak.
Az utca felől szépen kiglancolták az épületet, amikor az MTK új stadiont kapott a túloldalon. Az új vakolat ugyan elfedte a repedéseket, de a Brüll Alfréd utca másik felén álló BKV-munkásszálló régi lakói még jól emlékeznek, hogy rázódott az egész ház az építkezéskor. Mintha masszázs-matracon feküdtem volna – nevet a házban élő Kis Sándor. A villamosvezető szerint ez csak tetézte a bajt, hiszen a százévesnél is öregebb házra az elmúlt évtizedekben nem költött se az állam, se a főváros, se a BKV. A karbantartás hiánya, a szomszédban zajló stadionépítés és a most zajló apartman-építés áldatlan állapotokat idézett elő a BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján.
A belső udvar felőli homlokzatról nagy foltokban mállik a vakolat, a Salgótarjáni út felől nyíló bejárati ajtót legfeljebb a gondviselés tartja. A folyosón néhol embermagasságig vizesedett fel a fal. Az állott dohszagot vágni lehet. Néhány ajtón egymást lepik a közműszolgáltatók felszólításai. Jó néhány mögött évek óta nem lakik senki. A többit lakóik újították fel magánerőből.
– A folyosót is kifestettük volna, csak a festéket kértük a BKV-tól, de azt se kaptunk, mondván nincs rá pénz. Soha nincs semmire, akármit is kérünk. Ezért is lepődtünk meg amikor januárban nekiláttak, hogy luxuslakásokat építsenek a másodikon, a régóta üres munkásszálló helyén. Még napelem is lesz a tetőn. Közben meg ránk omlik az egész – háborog Kis Sándor, aki 2013-ban egy csúnya válás és gyerekelhelyezési per után költözött be az 50 négyzetméteres földszinti lakásba, az akkor 4 éves lányával.
– Egy ilyen kicsi lánytól nem várhatja az ember, hogy a folyosó végére járjon ki vécére, márpedig a lakásban, amit kaptam nem volt se wc, se fürdő. Igaz, más sem. Látatlanban pályáztam meg, így nem tudtam, milyen állapotok várnak rám. Megrémültem, amikor először eljöttem, de nem volt választásom, nem tudtam volna kifizetni egy rendes albérletet. Hónapokig újítgattam, mire be tudtunk költözni. De azóta is folyton akad valami javítani való, már vagy 2,5 milliót költöttem a lakásra. A BKV semmit se számít be ebből a lakbérbe, amit egyébként évről évre emelnek. A beköltözéskor 8800 forintot fizettem havonta, most már 29 ezret. A bérleti szerződés szerint nekem kell karbantartanom a lakást, de ezen lassan már nincs mit, szétesik az egész. Az ablakot például nem tudom megjavíttatni, hiába hívtam ki egy mestert, azt mondta, ez már kuka, csináltassak újat. No de az 180 ezerbe kerülne, mert egyedileg kell legyártatni. Így maradt az ablak, amin azóta is folyik be a víz. A konvektort a Főgáz szereltette le, mert életveszélyes, az újat meg csak úgy engedélyeznék, ha az egész rendszert kicseréltetném. Így most villannyal fűtünk. A második szint már Kisék beköltözésekor is üresen állt. Tavaly decemberben viszont arról értesítette őket a BKV, hogy új apartmanokat alakítanak ki ott. Januárban fel is vonultak a munkások, azóta elszabadult a pokol – veszi át a szót a neve elhallgatását késő első emeleti lakó. Azóta egész nap kalapálnak, omlik a vakolat, munkások dübörögnek ki-be. A lakók többsége több műszakban dolgozik, de nappal itt nem lehet pihenni. Amúgy se tanácsos óvatlanul heverészni. Az én ágyamra például rászakadt a mennyezeti vakolat. Kijöttek és aládúcolták. Néhány napra rá aztán kidőlt az is – mutat a fekvőhelyére a fiatalember. Felette most már fémrudakkal kitámasztott pozdorjalap feszül a plafon alatt. – A fürdő se jobb – folytatja a történetét a lakásban élő háromtagú család legfiatalabb tagja. – Épp a wc-n ültem, amikor átfúrták a plafont, zuhant le a malter, meg minden a kádba. Az emeleti folyosón se jobb a helyzet. Egy mennyezet alatt futó cső alatt méretes sitthalom. A lefegő cső felett kilátszik a pőre tégla. A zaj olyan, mintha a fejünkön kalapálnának éppen. Az egyik lakásban egy hete nincs víz, mert ez építkezés miatt eltört a cső. Az új lakásokhoz az épület melletti udvaron vezet el az út. Az érkező feje felett az első emeletről egy cső fut ki és vezet el valamerre. A felső szintre vezető ajtó lezárva. De hallani, mögötte lázasan dolgoznak
A BKV szerint nincs semmi baj. Minden a tervek szerint zajlik. A munkásszálló területén 40 darab 2 fős lakóegységet alakítanak ki. A 25 négyzetméteres apartmanok minikonyhával és fürdőszobával is rendelkeznek majd, az energiahatékonyságról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően a tetőre napelemeket telepítenek. A beruházás összköltsége csaknem 800 millió forint, amelyből 530 milliót saját „beruházási forrásából” biztosít a BKV. A maradék részt – ebből 247,7 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás – egy tavaly májusban aláírt szerződés értelmében a fővárosi kormányhivatal teszi hozzá. A Népszava azon kérdésére, hogy miért éppen most, egy sokmilliárdos bevételkiesést eredményező járvány közepén fogott bele a projektbe a cég, a BKV azt válaszolta, hogy mindig is fontos célnak tartották „munkaerőpiaci helyzetük megerősítését, a munkavállalók számára a lehetőségek szerint színvonalas szolgáltatások biztosítását”. Ez a célkitűzés most „szerencsés módon összhangban van a munkaerőpiaci mobilitást segítését célzó kormányrendelettel”, a munkásszállás kialakítására elnyerhető pályázati támogatást csak most tudták igénybe venni. A cég tájékoztatása szerint a házban lévő 23 lakásból jelenleg 8 üres. Ezek olyan leromlott műszaki állapotúak, hogy lakásonként több milliós beruházást igényelne a felújítás, de erre nincs pénze a cégnek. A házban most 15 család él, akik együtt összesen 315 ezer forint lakbért fizetnek havonta. Azt, hogy az ő lakásaikkal mi lesz, nem tudni. Az építkezés miatt kialakult áldatlan állapotokról a BKV nem tud. A Népszavának azt válaszolták, hogy nekik csak egy kisebb mértékű – tárolóhelyiségben történt – beázást jeleztek a lakók, amit egy vízcső aljzatbontás közbeni sérülése okozott. A vakolatomlás és a falak repedése se komoly szerintük. A válaszfalak és a födém csatlakozásánál megjelenő vakolatrepedések a födém tehercsökkenése miatt alakult ki, de a tartószerkezetet nem érintik. Ezek megjelenéséről előzetesen értesítették a lakókat, de egyébként is ki fogják javítani. Az aládúcolás miatt sincs ok az aggodalomra, a „kérdéses felületet a kivitelező födémtámasszal biztosította”, később azt is javítják. Minden más meg marad a régiben.

Kádár-program újratöltve

Az egyre égetőbb munkaerőhiányra válaszul a kormány 2017-ben húzta elő a munkásszálló-építés ötletét. A program első pályázati felhívása 2017 májusában jelent meg, az ötödik tavaly novemberben. A támogatást önkormányzatok, önkormányzati társulások, illetve ezek 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságok, valamint magáncégek is kérhetik munkásszállások kialakítására. A keret összeg ezúttal is 5 milliárd forint. Az állam állja a beruházási költségek 80 százalékát, de cserébe több feltételt is szab. Biztosítékként vagy inkasszójogot kell adni az önkormányzati, illetve cégszámlára, vagy prezentálni kell egy saját ingatlant, amelyre az állam jelzálogot tesz a támogatás fejében. Az is erős korlát, hogy az építési költség nem haladhatja meg – az új felhívás szerint – 373 ezer forintot négyzetméterenként. (Az egy férőhelyre jutó támogatás a friss pályázat szerint legfeljebb 3,7 millió forint lehet) Ráadásul a kedvezményezettnek azt is vállalnia kell, hogy 10 évig üzemelteti a szállót. De ez túl hosszú időnek tűnik ahhoz, hogy biztonsággal megjósolható lenne a fizetőképes kereslet a munkásszállóra. Ha marad a kereslet, akkor nyerhet az üzleten az adott település/cég, hiszen a szálló kitermelheti az önrészt, majd szép bevételt is hozhat, tíz év után pedig az önkormányzaté lesz az értékes ingatlan. Ha nem, akkor viszont vissza kell fizetni a pénzt. Kevesen vágtak neki. Az első évben csak 1,5 milliárdot sikerült kiosztani. A másodikon 900 milliót. Azóta kissé felpörgött az építési kedv. Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár tavaly azt mondta, hogy a program első négy pályázata révén 39 önkormányzat és gazdasági társaság alakított ki mintegy ötezer munkásszállási férőhelyet, összesen 12,4 milliárd forint támogatással. (Mivel minden évben 5 milliárd a keret, így eddig a felhasználható összeg felét sikerült kiosztani.)
A munkásszállók ugyanakkor erős korlátok közé szorítják lakóik életét, ami könnyen fellazíthatja a még meglévő családi kapcsolatokat, és alkoholizáláshoz, a társadalomtól való eltávolodáshoz vezethet. Az eredetileg ideiglenesnek tekintett lakhatási forma állandósul, a lakók évtizedekre a munkásszállásokon ragadjanak, ami deklasszálódáshoz vezethet. A BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján akad olyan bérlő, aki már oda született és esélye sincs máshová költözni.

Elnémították, mégis szól a Klubrádió

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:20

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Vasárnap éjféltől új korszak kezdődik a kormánytól független adó életében. Az új szlogen: Viszlát FM, helló, internet!
„Ez nem temetés, ez remény a túlélésre!” – a feliratot egy idősebb házaspár vitte a Klubrádió óbudai szerkesztősége elé két szál vörös rózsa és egy mécses társaságában vasárnap.
A rádiót a koncepciós per klasszikus elemeit felvonultató eljárásban fosztották meg frekvenciájától. Vasárnap volt az utolsó nap, amikor a megszokott módon sugározhatott. Hétfőtől már csak interneten hallgatható. A szerkesztőség rendhagyó műsorokkal készült a búcsúra, a folyosón lévő molinón pedig ez állt: „Klubrádió, a függetlenség hangja”. A faliújságon kakukktojásként – az adásrend és fénymásolt újságcikkek mellett – a fideszes Kocsis Máté és Sára Botond karácsonyi üdvözlőlapja is feltűnt. Senki se tudta megmondani, hogy ki kapta, és hogyan került oda.
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – közölte Orbán Viktor 2018 szeptemberében az Európai Parlamentben, a fideszes kormányt keményen bíráló Sargentini-jelentés vitájában. Szavait nevetés fogadta az ülésteremben. A rádióban mostanában gyakran bejátszották a miniszterelnök elhíresült mondatát.
A Klubrádió esetét kommentálva a kormányzat képviselői – Gulyás Gergely vagy Kovács Zoltán – mosták kezeiket, nekik ehhez az egészhez semmi közük. Közben a sajnálkozás legkisebb jelét se mutatták a rádió elnémítása miatt. A szocialisták javaslatát, amely legalább átmenetileg rendezni próbálta a helyzetet, a kormánypárti politikusok megtárgyalni se voltak hajlandók.
Karas Monika, a Médiatanács elnöke, aki a jogállamiság elkötelezett hívének tüntette fel magát, hisztériakeltésre panaszkodott. Sajátos érveléssel igyekezett bizonygatni, hogy tulajdonképpen a rádió a hibás. Szerinte a sugárzási engedély meghosszabbításának az volt az egyik legfőbb akadálya, hogy a Klubrádió korábban ezt kérelmezte. A kérés teljesítésére ugyanis csak akkor nyílt volna lehetőség, ha nem érkezik ilyen kérés. A Klubrádió válaszközleménye ízekre szedte Karas Monika állításait. Így például azt, hogy ne lett volna mozgástér: „A Klubrádió dokumentálta a Médiatanács diszkriminatív döntéseit, amelyekkel azonos előzmények után az Inforádió mellett másoknak is kedvezően bírálta el a szerződéshosszabbítási igényét. A diszkriminációt nem menti, hogy nemcsak a Klubrádióval szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetést.”
Az ügy nemzetközi botránnyá dagadt, de – maradva a sajtószabadságnál – így volt ez a Népszabadság bezárásakor is. Mégse történt semmi. Úgy értjük: semmi jó.
A fideszes parlamenti kétharmad idején a Klubrádió elvesztette vidéki frekvenciáit és az állami hirdetéseket. Elsősorban elkötelezett hallgatótáborának, az eredményes támogatói kampányoknak köszönheti, hogy még létezik egyáltalán. Szívesen mondanánk, hogy online formában legalább szabadon és zavartalanul működhet tovább a Klubrádió, mérget azonban erre se vehetünk. Földi László, a kormánysajtó által favorizált titkosszolgálati szakértő a Kossuth Rádióban nemrég azzal jött elő, hogy „le kell kapcsolni az internetet”.
A klubrádiósok, persze, nem ezzel a forgatókönyvvel kalkulálnak. A hallgatók ezúttal sem hagyták cserben a szerkesztőséget. A Facebookon jelentős létszámú csoportok alakultak: szolidaritásuk kinyilvánítása mellett segíteni szeretnének azoknak, akiknek technikai vagy anyagi nehézséget okoz az átállás.
Megjósolhatatlan, meddig tart a jelenlegi állapot. Az optimistábbak szerint valamikor jövő évben a rádió visszakaphatja frekvenciáját, de biztosat nem lehet tudni. A Klubrádiónak mindenesetre van oka reménykedni. Péntek délután, amikor Bolgár György műsorában „terhelési próbát” tartottak, sikerült csúcsot dönteni: csaknem 25 ezren hallgatták interneten az adást.

Tíz évnyi aknamunka

A Médiatanács az ügyben azt sugallta, hogy ha a rádió nem a frekvencia használati engedély tender nélküli hosszabbítását kéri, hanem megpályázta volna a 92,9 MHz-et akkor talán nem alakul ki ez a helyzet, hiszen akár a baloldali adó is nyerhetett volna. Az elmúlt tíz év alapján azonban a Klubrádió nem véletlenül nem bízott abban, hogy ő nyerheti a pályázatot, és érdemes kihagynia a tender nélküli hosszabbítási eljárást. Az adó – amely fénykorában Budapesten kívül Kecskeméten, Gyöngyösön, Esztergomban, Ajkán, Balatonfüreden, Keszthelyen, Pápán, Veszprémben, Debrecenben, Tiszafüreden és Abádszalókon is sugárzott – 2010 és 2012 között 15 pályázatot adott be, hogy megtarthassa vidéki frekvenciáit, és tovább terjeszkedjen, ám egyiken sem nyert. A hatóság számos pályázatot egyszerűen érvénytelennek nyilvánított, hogy ne kelljen győztest hirdetni. Más frekvenciák esetében a használati díjat nem tudta fizetni a 2010 után egyre nehezebb anyagi helyzetben lévő adó, így a médiacég 2013-ra beszorult a fővárosi éterbe. Az elmúlt években használt 92,9-et még a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogelődjétől, az Országos Rádió és Televízió Testülettől nyerte el, de a frissen létrejött – már kizárólag fideszes delegáltakból álló – médiahatóság nem akart szerződést kötni a Klubbal 2010 után. Hosszú pereskedést kezdődött – mint a budapesti 95,3-ért folyó verseny eredményét illetően is, amit 2011-ben egy másik adónak akart adni a hatóság –, amit végül a Klubrádió nyert meg. Tehát nem az NMHH-án múlott, hogy mostanáig hagyományos frekvenciát is tudott sugározni az adó és nem szorult már korábban az online térbe. A Mérték Médiaelemző Műhely 2017-ben kiadott elemzése – amelyben az NMHH 2010 és 2015 közötti tevékenységét vették górcső alá a frekvencia-pályázatokat elemezve – megállapította, hogy a hatóság egy koncepció alapján pályáztat: nyilvánvaló „szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása volt”. Az elmúlt évtizedben így lényegében minden olyan nagy rádiós cég – többek között a Neo FM, a Class FM, a Juventus, a korábbi Rádió1, a Civil Rádió, a Rock FM – ellehetetlenült, amely nem kötődött szorosabban a Fidesz hátországához, vagy kiesett a NER piksziséből. – M. László Ferenc

Kenyér és parizer hitelre: azok jutnak a legdrágábban élelemhez vidéken, akik a legkevésbé tudják megfizetni az árakat

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Ott, ahol a legális kisbolt piaci alapon életképtelen és virágzik az élelmiszer-uzsora, a 45 milliárdos állami program sem fog segíteni. Tarnabod esete mutathatna utat.
A Heves megyei Tarnabodon a viszonylag alacsony forgalom miatt be akarta zárni a helyi kisboltot annak korábbi üzemeltetője, egy kiskereskedelmi áruházlánc. Négy ember került volna emiatt utcára, a helybélieknek pedig órákat kellett volna utazni oda-vissza a ritka autóbuszjáratok egyikén, hogy Kálban vagy Hevesen bevásároljanak. A falubeliek szegények, jórészt közmunkából élnek, nekik nagyon nem mindegy, ha több száz forintos útiköltség terheli még pluszban a tejet, kenyeret ahelyett, hogy helyben hozzájuthatnak az alapvető élelemhez. A bolt felszámolása ráadásul azzal is fenyegetett, hogy – miként ez más hasonló észak-magyarországi vagy dél-dunántúli hátrányos helyzetű településen előfordul – a piaci rést kitöltik az úgynevezett élelmiszer-uzsorások, akik vagy autók csomagtartójából, vagy egy-egy eldugott garázsban, félreeső udvari helyiségben kínálják az alapvető cikket, nem ritkán a bolti ár háromszorosáért. Aki nem tud azonnal fizetni, annak hitelbe is adnak, ez azonban plusz kamattal jár, ami még inkább megdrágítja az amúgy sem olcsó termékeket. A sors – vagy inkább a piaci törvényszerűség – kegyetlen igazsága, hogy épp azok jutnak a legdrágábban élelemhez vidéken, akik a legkevésbé tudják megfizetni az árakat. Miközben egy nagyobb városban akár néhány száz méteres körön belül is akad több, alacsony árat kínáló szupermarket, addig például a Cserehát vagy a Rétköz falvaiban akár kilométereket is utazni kell, amíg egy normális, és viszonylag szolid árréssel dolgozó ábécét találni. A 2000-es évek elején a Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alá került Tarnabodnak szerencséje van, mert a faluban akadt egy vállalkozó szellemű férfi, aki részben üzleti, részben szociális szempontoktól vezérelve átvette a kisboltot. Bencsik Attiláról már korábban írtunk: ő internetes szakemberként, egy biotechnológia cég vezetőjeként került ide először, aztán megörökölte az ittenieknek munkát adó bontóüzemet, egy ideje óraadó informatikatanárként besegít az iskolába, s végül a bezárástól is megmentette a falu kisboltját. – Bele kellett ebbe is tanulni, értek meglepetések – mondja. Például, amikor több száz kilogramm cukrot sikerült jutányos áron beszerezniük, s az átlagos bolti ár alatt adták kilóját, egyszer csak pár faluval távolabbról megjelent néhány felvásárló, s elvitték az egész készletet. Azóta limitálják az elvihető mennyiséget, ez jó tanulópénz volt. A „Tarnaboltban” – s ez szintén a szeretetszolgálattal való együttműködésnek köszönhető – vannak úgynevezett „piros betűs termékek”, amelyeket garantáltan alacsony áron adnak. Ezeket a termékeket szembetűnő, piros betűkkel reklámozzák a polcokon. Az ár nagyjából a nagyvárosi hipermarketek akciós ajánlatával egyezik meg, s a cukortól a liszten, rizsen, tésztán és néhány konzerven át az egészségügyi betétek is ebbe a kategóriába tartoznak. Az elmúlt években közismert fogalom lett a „menstruációs szegénység”: a havi 22 ezer 500 forintos álláskeresési támogatásból, vagy az ötvenezer forintos közmunkás bérből élő családokban nemigen jut pénz a kamaszlányoknak, asszonyoknak a drága egészségügyi és higiénés termékekre, s emiatt akad, aki inkább otthon marad ezeken a napokon, nem megy iskolába vagy épp dolgozni. Nekik segít, hogy ezeket helyben, olcsón megkapják.
A cukros üdítők, chipsek és energiaitalok viszont elég fejtörést okoznak az üzemeltetőnek. – Mivel én is tanítok időnként a helyi iskolában, látom, némelyik gyerek milyen felpörgetve érkezik ezek fogyasztása miatt reggel. Megtehetnénk, hogy egyáltalán nem árulunk ilyesmit, de akkor magunkkal mennénk szembe, hiszen a dolgozók bérét ki kell termelni, és azt biozöldség-, vagy gyümölcslevek haszonkulcsából nemigen tudnánk itt előteremteni – mondja Bencsik Attila. Így most inkább azon töprengenek, hogy a reggeli órákban korlátoznák majd valamelyest ezek megvásárlását, de hogy ezt miként tudják majd a mindennapokban jogszerűen megtenni, egyelőre számukra is fogas kérdés. A közösséget viszont a bolton keresztül is építik. Két padot tettek ki az üzlet elé, odabent kávégép, nyaranta pedig fagylaltautomata is működik. Bencsik Attila azt reméli, afféle „helyi agora” alakul majd itt ki, s nemcsak rizsért vagy tésztáért jönnek ide az emberek, hanem hogy beszélgessenek is egymással. – Nagyon jó, hogy nem zárt be a bolt – mondja egy idős cigány asszony, aki gyufáért szaladt csak be, mikor ottjártunk. Ő arról mesélt, hogy korábban Hevesre jártak át, ha nagyobb bevásárlásra volt szükség, de mivel neki nincs kocsija, így az egyik helyi sofőr segítségét kellett igénybe vennie. Ez viszont nem volt ingyen, minden utasnak fejenként 1500 forintot kellett fizetni a kényelemért, hogy busz helyett kocsival közlekedhetnek, noha Kál alig nyolc kilométerre van csak Tarnabodtól: vagyis az egyszeri fuvardíj meglehetősen vaskos volt.

Savanyú cukor szemenként, parizer tripla áron

Az elszegényedett falvak egy részéből már évekkel ezelőtt kivonultak a hivatalos kiskereskedelmi láncok, az Áfészok, a Coop-ok, a CBA-k, jellemzően akkor, amikor megszűntek a kis posták, helyi takarékszövetkezetek, s megszűnt előbb a felső tagozat, majd később az egész iskola is bezárt. Maradtak a helyi magánszemélyek által működtetett úgynevezett garázsboltok, amelyeket egy idő utána a helyi uzsorások – volt, ahol a polgármester rokonai – vettek át. Az észak-borsodi térségben jártunk olyan üzletben, ahol a savanyú cukrot szemenként árulták, a közeli városban ötszáz forintért megvehető csirkecomb kilója pedig 1500 forintba, s az olcsó párizsi is a szokásos ár háromszorosába került. Korábban ezekben a falvakban a „klasszikus kamatoltás” dívott: a bajba jutott családoknak kamatos kamatra adtak kölcsön pénzt a tehetősebbek, s aztán, ha nem tudták visszaadni, csicskáztatták, vagyis éhbérért dolgoztatták őket, olykor a házukat is elvéve. Ma azonban már sokkal jellemzőbb az úgynevezett élelmiszer-uzsora. Ezen nagyobb haszon van, mintha pénzt adnának kölcsön, s a lebukás veszélye is kisebb. A kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendes munkához nem jutó családok pontosan tudják, szükséghelyzetben melyik házhoz kell bekopogtatni, hogy extra pénzért ugyan, de élelemhez jussanak. A rendes boltban hitelre nem adnak semmit, de az uzsorás boltjában két-, háromszoros áron akkor is lehet kenyeret, lisztet, olajat venni, ha valakinek momentán nincs rá pénze, s ezekben a térségekben olykor ez marad az azonnali segítségnyújtás egyetlen formája.
Béres Tibor az Esély társadalom-, és szociálpolitikai folyóiratban néhány évvel ezelőtt a csereháti viszonyokról megjelent tanulmánya szerint az első élelmiszer-uzsorások a helyi társadalomban viszonylagos stabil egzisztenciával bíró emberek – köztük olykor nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok – voltak, akiknek rendelkezésére állt valamennyi jövedelem, s nem utolsósorban olyan autó, amivel meg lehetett tenni az eleinte miskolci, aztán szlovákiai, majd a lengyel élelmiszer-beszerző utakat. –Az uzsora még a Csereháton is negatív megítélés alá esik, még ha a mindennapi élet részét képezi is. Ebbe a stigmatizált tevékenységbe nem szívesen vág bele olyan személy, aki ad valamit a saját morális megítélésére – jegyezte meg.

Kisboltok nagy pénze

A Magyar falu program keretében a kormány összességében 45 milliárd forint támogatást nyújt a kétezer fő alatti települések kisboltjainak megújulására, vagy azok létrehozására, hogy ez az alapszolgáltatás mindenütt elérhető legyen – jelentette be februárban az egyik kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Egy-egy bolt akár 60-70 millió forinthoz is juthat. A pályázati lehetőséggel – amelyen egy-egy üzlet akár több tízmillió forintot is igényelhet bérjárulékokra vagy épp fejlesztésekre – a közösségi terek kialakítását is támogatják, hisz ösztönzik például, hogy ezekben a kisboltokban lehessen vény nélküli gyógyszereket árusítani vagy épp postai szolgáltatást nyújtani. Tény, hogy a nagy kereskedelmi láncok megjelenésével egyre több kisbolt zárt be az utóbbi években: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint míg 2012-ben még 45 ezer 205 élelmiszer-, és élelmiszer jellegű kiskereskedelmi üzlet működött az országban, addig 2019-re számuk 38 ezer 140-re csökkent.