BKV-munkásszálló: egy épület, két világ

Nyolcszázmillióból épít új apartmanokat egy munkásszálló tetejére a járvány miatt milliárdos veszteséget elszenvedő BKV. Az alsó lakások közben lassan leomlanak.

Az utca felől szépen kiglancolták az épületet, amikor az MTK új stadiont kapott a túloldalon. Az új vakolat ugyan elfedte a repedéseket, de a Brüll Alfréd utca másik felén álló BKV-munkásszálló régi lakói még jól emlékeznek, hogy rázódott az egész ház az építkezéskor. Mintha masszázs-matracon feküdtem volna – nevet a házban élő Kis Sándor. A villamosvezető szerint ez csak tetézte a bajt, hiszen a százévesnél is öregebb házra az elmúlt évtizedekben nem költött se az állam, se a főváros, se a BKV. A karbantartás hiánya, a szomszédban zajló stadionépítés és a most zajló apartman-építés áldatlan állapotokat idézett elő a BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján.

A belső udvar felőli homlokzatról nagy foltokban mállik a vakolat, a Salgótarjáni út felől nyíló bejárati ajtót legfeljebb a gondviselés tartja. A folyosón néhol embermagasságig vizesedett fel a fal. Az állott dohszagot vágni lehet. Néhány ajtón egymást lepik a közműszolgáltatók felszólításai. Jó néhány mögött évek óta nem lakik senki. A többit lakóik újították fel magánerőből.

– A folyosót is kifestettük volna, csak a festéket kértük a BKV-tól, de azt se kaptunk, mondván nincs rá pénz. Soha nincs semmire, akármit is kérünk. Ezért is lepődtünk meg amikor januárban nekiláttak, hogy luxuslakásokat építsenek a másodikon, a régóta üres munkásszálló helyén. Még napelem is lesz a tetőn. Közben meg ránk omlik az egész – háborog Kis Sándor, aki 2013-ban egy csúnya válás és gyerekelhelyezési per után költözött be az 50 négyzetméteres földszinti lakásba, az akkor 4 éves lányával.

– Egy ilyen kicsi lánytól nem várhatja az ember, hogy a folyosó végére járjon ki vécére, márpedig a lakásban, amit kaptam nem volt se wc, se fürdő. Igaz, más sem. Látatlanban pályáztam meg, így nem tudtam, milyen állapotok várnak rám. Megrémültem, amikor először eljöttem, de nem volt választásom, nem tudtam volna kifizetni egy rendes albérletet. Hónapokig újítgattam, mire be tudtunk költözni. De azóta is folyton akad valami javítani való, már vagy 2,5 milliót költöttem a lakásra. A BKV semmit se számít be ebből a lakbérbe, amit egyébként évről évre emelnek. A beköltözéskor 8800 forintot fizettem havonta, most már 29 ezret. A bérleti szerződés szerint nekem kell karbantartanom a lakást, de ezen lassan már nincs mit, szétesik az egész. Az ablakot például nem tudom megjavíttatni, hiába hívtam ki egy mestert, azt mondta, ez már kuka, csináltassak újat. No de az 180 ezerbe kerülne, mert egyedileg kell legyártatni. Így maradt az ablak, amin azóta is folyik be a víz. A konvektort a Főgáz szereltette le, mert életveszélyes, az újat meg csak úgy engedélyeznék, ha az egész rendszert kicseréltetném. Így most villannyal fűtünk.

A második szint már Kisék beköltözésekor is üresen állt. Tavaly decemberben viszont arról értesítette őket a BKV, hogy új apartmanokat alakítanak ki ott. Januárban fel is vonultak a munkások, azóta elszabadult a pokol – veszi át a szót a neve elhallgatását késő első emeleti lakó. Azóta egész nap kalapálnak, omlik a vakolat, munkások dübörögnek ki-be. A lakók többsége több műszakban dolgozik, de nappal itt nem lehet pihenni. Amúgy se tanácsos óvatlanul heverészni. Az én ágyamra például rászakadt a mennyezeti vakolat. Kijöttek és aládúcolták. Néhány napra rá aztán kidőlt az is – mutat a fekvőhelyére a fiatalember. Felette most már fémrudakkal kitámasztott pozdorjalap feszül a plafon alatt. – A fürdő se jobb – folytatja a történetét a lakásban élő háromtagú család legfiatalabb tagja. – Épp a wc-n ültem, amikor átfúrták a plafont, zuhant le a malter, meg minden a kádba.

Az emeleti folyosón se jobb a helyzet. Egy mennyezet alatt futó cső alatt méretes sitthalom. A lefegő cső felett kilátszik a pőre tégla. A zaj olyan, mintha a fejünkön kalapálnának éppen. Az egyik lakásban egy hete nincs víz, mert ez építkezés miatt eltört a cső. Az új lakásokhoz az épület melletti udvaron vezet el az út. Az érkező feje felett az első emeletről egy cső fut ki és vezet el valamerre. A felső szintre vezető ajtó lezárva. De hallani, mögötte lázasan dolgoznak

A BKV szerint nincs semmi baj. Minden a tervek szerint zajlik. A munkásszálló területén 40 darab 2 fős lakóegységet alakítanak ki. A 25 négyzetméteres apartmanok minikonyhával és fürdőszobával is rendelkeznek majd, az energiahatékonyságról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően a tetőre napelemeket telepítenek. A beruházás összköltsége csaknem 800 millió forint, amelyből 530 milliót saját „beruházási forrásából” biztosít a BKV. A maradék részt – ebből 247,7 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás – egy tavaly májusban aláírt szerződés értelmében a fővárosi kormányhivatal teszi hozzá.

A Népszava azon kérdésére, hogy miért éppen most, egy sokmilliárdos bevételkiesést eredményező járvány közepén fogott bele a projektbe a cég, a BKV azt válaszolta, hogy mindig is fontos célnak tartották „munkaerőpiaci helyzetük megerősítését, a munkavállalók számára a lehetőségek szerint színvonalas szolgáltatások biztosítását”. Ez a célkitűzés most „szerencsés módon összhangban van a munkaerőpiaci mobilitást segítését célzó kormányrendelettel”, a munkásszállás kialakítására elnyerhető pályázati támogatást csak most tudták igénybe venni.

A cég tájékoztatása szerint a házban lévő 23 lakásból jelenleg 8 üres. Ezek olyan leromlott műszaki állapotúak, hogy lakásonként több milliós beruházást igényelne a felújítás, de erre nincs pénze a cégnek. A házban most 15 család él, akik együtt összesen 315 ezer forint lakbért fizetnek havonta. Azt, hogy az ő lakásaikkal mi lesz, nem tudni.

Az építkezés miatt kialakult áldatlan állapotokról a BKV nem tud. A Népszavának azt válaszolták, hogy nekik csak egy kisebb mértékű – tárolóhelyiségben történt – beázást jeleztek a lakók, amit egy vízcső aljzatbontás közbeni sérülése okozott. A vakolatomlás és a falak repedése se komoly szerintük. A válaszfalak és a födém csatlakozásánál megjelenő vakolatrepedések a födém tehercsökkenése miatt alakult ki, de a tartószerkezetet nem érintik. Ezek megjelenéséről előzetesen értesítették a lakókat, de egyébként is ki fogják javítani. Az aládúcolás miatt sincs ok az aggodalomra, a „kérdéses felületet a kivitelező födémtámasszal biztosította”, később azt is javítják. Minden más meg marad a régiben.

Kádár-program újratöltve

Az egyre égetőbb munkaerőhiányra válaszul a kormány 2017-ben húzta elő a munkásszálló-építés ötletét. A program első pályázati felhívása 2017 májusában jelent meg, az ötödik tavaly novemberben. A támogatást önkormányzatok, önkormányzati társulások, illetve ezek 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságok, valamint magáncégek is kérhetik munkásszállások kialakítására. A keret összeg ezúttal is 5 milliárd forint. Az állam állja a beruházási költségek 80 százalékát, de cserébe több feltételt is szab. Biztosítékként vagy inkasszójogot kell adni az önkormányzati, illetve cégszámlára, vagy prezentálni kell egy saját ingatlant, amelyre az állam jelzálogot tesz a támogatás fejében. Az is erős korlát, hogy az építési költség nem haladhatja meg – az új felhívás szerint – 373 ezer forintot négyzetméterenként. (Az egy férőhelyre jutó támogatás a friss pályázat szerint legfeljebb 3,7 millió forint lehet)

Ráadásul a kedvezményezettnek azt is vállalnia kell, hogy 10 évig üzemelteti a szállót. De ez túl hosszú időnek tűnik ahhoz, hogy biztonsággal megjósolható lenne a fizetőképes kereslet a munkásszállóra. Ha marad a kereslet, akkor nyerhet az üzleten az adott település/cég, hiszen a szálló kitermelheti az önrészt, majd szép bevételt is hozhat, tíz év után pedig az önkormányzaté lesz az értékes ingatlan. Ha nem, akkor viszont vissza kell fizetni a pénzt. Kevesen vágtak neki. Az első évben csak 1,5 milliárdot sikerült kiosztani. A másodikon 900 milliót. Azóta kissé felpörgött az építési kedv. Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár tavaly azt mondta, hogy a program első négy pályázata révén 39 önkormányzat és gazdasági társaság alakított ki mintegy ötezer munkásszállási férőhelyet, összesen 12,4 milliárd forint támogatással. (Mivel minden évben 5 milliárd a keret, így eddig a felhasználható összeg felét sikerült kiosztani.)

A munkásszállók ugyanakkor erős korlátok közé szorítják lakóik életét, ami könnyen fellazíthatja a még meglévő családi kapcsolatokat, és alkoholizáláshoz, a társadalomtól való eltávolodáshoz vezethet. Az eredetileg ideiglenesnek tekintett lakhatási forma állandósul, a lakók évtizedekre a munkásszállásokon ragadjanak, ami deklasszálódáshoz vezethet. A BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján akad olyan bérlő, aki már oda született és esélye sincs máshová költözni.