„Ez nem temetés, ez remény a túlélésre!” – a feliratot egy idősebb házaspár vitte a Klubrádió óbudai szerkesztősége elé két szál vörös rózsa és egy mécses társaságában vasárnap.
A rádiót a koncepciós per klasszikus elemeit felvonultató eljárásban fosztották meg frekvenciájától. Vasárnap volt az utolsó nap, amikor a megszokott módon sugározhatott. Hétfőtől már csak interneten hallgatható. A szerkesztőség rendhagyó műsorokkal készült a búcsúra, a folyosón lévő molinón pedig ez állt: „Klubrádió, a függetlenség hangja”. A faliújságon kakukktojásként – az adásrend és fénymásolt újságcikkek mellett – a fideszes Kocsis Máté és Sára Botond karácsonyi üdvözlőlapja is feltűnt. Senki se tudta megmondani, hogy ki kapta, és hogyan került oda.
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – közölte Orbán Viktor 2018 szeptemberében az Európai Parlamentben, a fideszes kormányt keményen bíráló Sargentini-jelentés vitájában. Szavait nevetés fogadta az ülésteremben. A rádióban mostanában gyakran bejátszották a miniszterelnök elhíresült mondatát.
A Klubrádió esetét kommentálva a kormányzat képviselői – Gulyás Gergely vagy Kovács Zoltán – mosták kezeiket, nekik ehhez az egészhez semmi közük. Közben a sajnálkozás legkisebb jelét se mutatták a rádió elnémítása miatt. A szocialisták javaslatát, amely legalább átmenetileg rendezni próbálta a helyzetet, a kormánypárti politikusok megtárgyalni se voltak hajlandók.
Karas Monika, a Médiatanács elnöke, aki a jogállamiság elkötelezett hívének tüntette fel magát, hisztériakeltésre panaszkodott. Sajátos érveléssel igyekezett bizonygatni, hogy tulajdonképpen a rádió a hibás. Szerinte a sugárzási engedély meghosszabbításának az volt az egyik legfőbb akadálya, hogy a Klubrádió korábban ezt kérelmezte. A kérés teljesítésére ugyanis csak akkor nyílt volna lehetőség, ha nem érkezik ilyen kérés. A Klubrádió válaszközleménye ízekre szedte Karas Monika állításait. Így például azt, hogy ne lett volna mozgástér: „A Klubrádió dokumentálta a Médiatanács diszkriminatív döntéseit, amelyekkel azonos előzmények után az Inforádió mellett másoknak is kedvezően bírálta el a szerződéshosszabbítási igényét. A diszkriminációt nem menti, hogy nemcsak a Klubrádióval szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetést.”
Az ügy nemzetközi botránnyá dagadt, de – maradva a sajtószabadságnál – így volt ez a Népszabadság bezárásakor is. Mégse történt semmi. Úgy értjük: semmi jó.
A fideszes parlamenti kétharmad idején a Klubrádió elvesztette vidéki frekvenciáit és az állami hirdetéseket. Elsősorban elkötelezett hallgatótáborának, az eredményes támogatói kampányoknak köszönheti, hogy még létezik egyáltalán. Szívesen mondanánk, hogy online formában legalább szabadon és zavartalanul működhet tovább a Klubrádió, mérget azonban erre se vehetünk. Földi László, a kormánysajtó által favorizált titkosszolgálati szakértő a Kossuth Rádióban nemrég azzal jött elő, hogy „le kell kapcsolni az internetet”.
A klubrádiósok, persze, nem ezzel a forgatókönyvvel kalkulálnak. A hallgatók ezúttal sem hagyták cserben a szerkesztőséget. A Facebookon jelentős létszámú csoportok alakultak: szolidaritásuk kinyilvánítása mellett segíteni szeretnének azoknak, akiknek technikai vagy anyagi nehézséget okoz az átállás.
Megjósolhatatlan, meddig tart a jelenlegi állapot. Az optimistábbak szerint valamikor jövő évben a rádió visszakaphatja frekvenciáját, de biztosat nem lehet tudni. A Klubrádiónak mindenesetre van oka reménykedni. Péntek délután, amikor Bolgár György műsorában „terhelési próbát” tartottak, sikerült csúcsot dönteni: csaknem 25 ezren hallgatták interneten az adást.
Tíz évnyi aknamunka
A Médiatanács az ügyben azt sugallta, hogy ha a rádió nem a frekvencia használati engedély tender nélküli hosszabbítását kéri, hanem megpályázta volna a 92,9 MHz-et akkor talán nem alakul ki ez a helyzet, hiszen akár a baloldali adó is nyerhetett volna. Az elmúlt tíz év alapján azonban a Klubrádió nem véletlenül nem bízott abban, hogy ő nyerheti a pályázatot, és érdemes kihagynia a tender nélküli hosszabbítási eljárást. Az adó – amely fénykorában Budapesten kívül Kecskeméten, Gyöngyösön, Esztergomban, Ajkán, Balatonfüreden, Keszthelyen, Pápán, Veszprémben, Debrecenben, Tiszafüreden és Abádszalókon is sugárzott – 2010 és 2012 között 15 pályázatot adott be, hogy megtarthassa vidéki frekvenciáit, és tovább terjeszkedjen, ám egyiken sem nyert. A hatóság számos pályázatot egyszerűen érvénytelennek nyilvánított, hogy ne kelljen győztest hirdetni. Más frekvenciák esetében a használati díjat nem tudta fizetni a 2010 után egyre nehezebb anyagi helyzetben lévő adó, így a médiacég 2013-ra beszorult a fővárosi éterbe.
Az elmúlt években használt 92,9-et még a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogelődjétől, az Országos Rádió és Televízió Testülettől nyerte el, de a frissen létrejött – már kizárólag fideszes delegáltakból álló – médiahatóság nem akart szerződést kötni a Klubbal 2010 után. Hosszú pereskedést kezdődött – mint a budapesti 95,3-ért folyó verseny eredményét illetően is, amit 2011-ben egy másik adónak akart adni a hatóság –, amit végül a Klubrádió nyert meg. Tehát nem az NMHH-án múlott, hogy mostanáig hagyományos frekvenciát is tudott sugározni az adó és nem szorult már korábban az online térbe.
A Mérték Médiaelemző Műhely 2017-ben kiadott elemzése – amelyben az NMHH 2010 és 2015 közötti tevékenységét vették górcső alá a frekvencia-pályázatokat elemezve – megállapította, hogy a hatóság egy koncepció alapján pályáztat: nyilvánvaló „szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása volt”. Az elmúlt évtizedben így lényegében minden olyan nagy rádiós cég – többek között a Neo FM, a Class FM, a Juventus, a korábbi Rádió1, a Civil Rádió, a Rock FM – ellehetetlenült, amely nem kötődött szorosabban a Fidesz hátországához, vagy kiesett a NER piksziséből.
– M. László Ferenc
