Ennek az írásnak a címe szándékosan egy befejezetlen mondat, mert nem tudom, hogyan kezdődik és hogyan végződik. Nem biztatás, nem rosszallás, nem felhívás, nem lebeszélés.
2018-ban, az országos választásokon a választópolgárok mintegy fele a Fideszre szavazott, a másik fele, az ellenzék pedig a Fidesz ellen. A fél lábbal kívül álló vélt tárgyilagosságával igyekszem megválaszolni a magamnak feltett kérdést: miért szavaznak az emberek a Fidesz ellen? Nem néztem meg a közvéleménykutatások eredményeit, hogy megválaszoljam a kérdést. Válaszom személyes benyomások tárháza: barátokkal, ismerősekkel és velem szóba elegyedő ismeretlenekkel folytatott beszélgetésekre és az újságok, tévék hírekre alapszik.
A legkézenfekvőbb ok, hogy a Fidesz ellen szavazók nem értenek egyet a kormány politikájával és döntéseivel. De hogy miért nem, az nem egészen világos számomra. Igen, az ellenzék elégedetlen az egészségügyi ellátás mennyiségével és minőségével, nem ért egyet a kormány oktatáspolitikájával és a nemzeti alaptantervvel, kevesli a globális felmelegedés korlátozására tett és tervezett intézkedéseket, és továbbra is korrupcióval vádolja a kormányt és holdudvarát. Ráadásul most, a világjárvány idején elégedetlen a kormány eddig kifejtett közegészségügyi intézkedéseivel.
Az egészségvédelemmel valóban baj van – ezt én is tapasztaltam, amikor átmenetileg járóbeteg ellátásban dolgoztam Budapesten –, de talán nem olyan mértékben, mint ahogy azt hisszük. Például a súlyos betegségek ellátásában, legyen az szívroham, idült veseelégtelenség, szervátültetés stb., a magyar orvosok közel a nyugati országokban elvárt és megszokott színvonalon végzik a munkájukat. A járóbeteg ellátással van baj, ami a nagy számok törvénye szerint munkaigényesebb és költségesebb, mint a heveny betegségek ellátása.
Több pénzt követel tehát az ellenzék az egészségvédelemre, de mennyit és honnan? Amerika fejenként tízezer, a gazdag nyugat-európai országok 5-6 ezer dollárt költenek évente egészségügyi ellátásra, szemben Magyarország kétezer dollárjával. Ami egyébként kétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt.
Közmegegyezés elérése az oktatáspolitikában és a nemzeti alaptanterv ügyében való megállapodás kemény dió, mert úgy van ez, mint a gyermeknevelésben: ahány anya és apa, annyi a hozzáállás a gyerekek oktatásában is. A szemléleti különbségek a társadalmi csoportokra is kiterjednek.
Ugyanakkor egyetértés van abban, hogy a légköri felmelegedés világméretű kihívás, de nem tudok olyan országról, ahol már bevetették volna a szükséges szigorú és költséges intézkedéseket a széndioxid kibocsátás csökkentésére. Magyarország sem kivétel. A korrupciót pedig sok esetben könnyebb vádként megfogalmazni, mint tételesen bizonyítani. Végül: a világjárvány idején nem tudok olyan politikai ellenzékről a világon, amelyik elégedett lenne a hatalmon lévő kormány intézkedéseivel ezen a téren.
A sor végére értem. Viszont nem értem, hogy az ellenzék miért nem foglal határozott állást, és miért nem folytat frontális támadást a Fidesz ellen olyan sorsdöntő, országos kérdésekben, mint a migráció és a „kerítés”, a külhoni magyarság védelme, a cigányság helyzete, az adóztatás, külkereskedelem, külpolitika stb. Talán taktikai megfontolásokból nem: így lehet bírálni anélkül, hogy kitennék magukat a bírálatnak.
Mi más oka van annak, hogy a választópolgárok fele a Fidesz ellen szavaz? Számos. Felsorolok néhányat; az olvasó tetszése szerint rangsorolhatja őket.
Nemrégen Pest egyik külső kerületében jártam, a 10-12 emeletes panelépületek rengetegében. Körülnéztem, és úgy éreztem, hogy ha itt élnék és a keresetem a magyar emberek átlagkeresete lenne, előbb-utóbb én is a Fidesz ellen szavaznék, mint feltehetően az itt élők többsége. Indulatból. Ez egyfelől az öltönyös és nyakkendős „urak” és a kosztümös „hölgyek”, másfelől a melegítős, pulóveres, munkaruhás férfiak és nők ellentétéből fakad. Az utóbbiak esetében a baloldaliság családi örökség. Hasonlít ez a „fehérgallérosok” és a múltban rendszeresen a demokratákra szavazó „kékgallérosok” ellentétére az USA-ban. Mert osztályharc mindig is volt és mindig is lesz, nem csak a marxista-leninista értelemben.
Emellett ott vannak a múlt rendszer ma is élő nagy vesztesei, akik befolyásosak és jómódúak voltak egykor, de hiába jómódúak ma is, eljárt felettük az idő, elvesztették a rangjukat és kiváltságaikat. Az ő szempontjukból ez megbocsáthatatlan. Vannak aztán az ösztönös ellenzékiek. Megvallom, én is ilyen vagyok, igaz, a türelmes fajtából: ha a Fidesz még tíz évig van hatalmon, én is ellene fogok szavazni. De lehet, hogy öt év is elég lesz - ha egyáltalán elmegyek szavazni.
Vannak olyanok, akik azért szavaznak a Fidesz ellen, mert a szívükön viselik az egyén kibontakozását, a „másságot”, a „befogadást”, a nők egyenjogúságát és a környezetvédelmet. Ezek szerintem egy kisebbséget képviselnek. Végül vannak azok, akik egyszerűen ki nem állhatják Orbánt. Ha egy államfő vagy miniszterelnök sokáig van hatalmon, elkerülhetetlen, hogy kialakuljon körülötte egyfajta személyi kultusz. Értelemszerűen vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik.
Nem hiszem azonban, hogy akadnak olyan választópolgárok, akik azért nem szavaznak a Fideszre, mert család-, vallás- és nemzetellenesek volnának, vagy mert a globalizáció és a kapitalizmus hívei.
Semmilyen rendszer nem tart örökké, lejár mint az óra. Egyre többen szavaznak a Fidesz ellen. A teljes népesség körében folytatott legfrissebb véleménykutatások szerint az ellenzéki pártok összesített támogatottsága nagyobb, mint a Fidesz-KDNP-é. Ez azonban nem biztosíték arra, hogy 2022-ben nem a Fidesz fog újra kormányt alakítani.