Előfizetés

Régi vicc

Mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi? A viccbeli hajóskapitány és gépház közöttire hajazó párbeszéd zajlott le Müller Cecília országos tisztifőorvos és Szél Bernadett független országgyűlési képviselő között, csak míg a tengerészek néhány másodperc alatt hozták össze a komikus jelenetet, addig Nyunyóka kapitány három hónapig húzta a válaszadást. A képviselő novemberben kérdezett rá, mi a helyzet a koronavírus-járványban a hazai szociális otthonokkal, s pénteken meg is érkezett rá a válasz. Müller Cecília ugyanis kihasználta, hogy az adatigénylés válaszadási határideje a veszélyhelyzetben 15 napról 45-re emelkedett, ráadásul az intervallum egyszer valós indok nélkül meghosszabbítható, azaz akár három hónapig lehet molyolni a válaszokkal. Az országos tisztifőorvos arra is vigyázott, ne jusson érdemi infó a képviselőnek, ugyanis a három hónappal ezelőtti adatokat küldte meg, ráadásul nem azokat, melyekre Szél Bernadett kíváncsi volt. A képviselő azt szerette volna megtudni, a járvány kezdete óta mely otthonokban jelent meg a kór, s hány gondozott halt meg miatta. Válaszként kapott két táblázatot, dátumok nélkül. Persze azt már tavasz óta megszokhatta mindenki, hogy a járvánnyal kapcsolatban a megfelelő tájékoztatás helyett mellébeszélés, maszatolás, nota bene titkolózás dívik. Kórházkiürítés, maszkok, lélegeztetőgépek és tesztek száma, oltási terv, vakcinák megbízhatósága: egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, terelés, vádaskodás, jobb esetben népi bölcsességekbe ojtott kormányfői megnyilatkozások érkeztek tények, valós adatok, konkrét tervek helyett. Nem meglepő, hogy folyamatos a bizonytalanság, hiszen a politikai sunnyogás ugyan már megszokott, de az országos tisztifőorvos elvileg a szakmát képviseli, az egészségügyet, melyben minden hibája ellenére kénytelen-kelletlen, de megbíztak az emberek. Csakhogy alig egy év alatt eljutottunk a nyunyókától a kamuzást beismerő, véletlenül elküldött e-mailig, illetve az elmismásolt válaszig. Kínos röhögés hallatszik fel a gépházból. 

Hajnali konzultáció

Arra ébredek, hogy megint Nemzeti Konzultáció van. A kormány ezúttal internetes kérdőíveken várja a válaszokat, amelyek persze névtelenek, éppen csak az email-címemet kell megadni hozzá, de talán a remenytelenhal567@akarmi.hu nem köthető feltétlenül és azonnal hozzám. Korán van még, szinte hajnal, ha ébredéskor az első mozdulatommal nem a telefonom után nyúlnék, és nem kezdeném el azonnal babrálni, talán le is maradnék az egészről. Bár még nem vagyok teljesen ébren, együtt világosodom a ferencvárosi belsőudvarral. Gyorsolvasok. A kormány újabb kérdéseket intéz az ő népéhez, ezúttal arról, hogy rendszeres pályázati forrásokkal segítse-e tovább bizonyos civil szervezetek munkáját. Ki mondana erre nemet? Ha valaki mégis, annak fehéren és kormányzati középkéken leírják, hogy a civil szervezeteknél az állami támogatás elengedhetetlen, hiszen az önkéntes és elhivatott segítőknek naponta újabb kihívásokkal kell eredményesen szembenézniük. Pontosan fogalmaznak, mert pontos eredményt várnak, és majd aszerint cselekszenek. Ahogy mindig. Az élet védelmének fontosságát hangsúlyozzák, és azt, hogy akár játékos formában, de már kisgyerekkorban, az oktatás során ezt el kellene sajátítani, olyannyira, hogy a nemzeti alaptanterv részévé kell tenniük. Persze csak akkor, ha a Nemzeti Konzultáció így dönt. Nyilván megvan már a tankönyv, és benne a fejezet, de nem lehet azt állítani, hogy az élet tiszteletére való nevelés ne lenne fontos, és erre ne kellene mindenkit megtanítani. Választ vár a kormány arra is, hogy a bántalmazások miatt a büntető és jogi eljárások mielőbb elinduljanak, a bántalmazottak sorsa rendeződjön, és hányatott életük miatt minél kevesebbet szenvedjenek. A kormány kérdőíve elmagyarázza, hogy a nép döntése értelmében a többszörösen visszaesők akár szigorított büntetésre is számíthatnak. Egyre izgatottabban görgetem a kérdőívet, nem gondoltam volna, hogy a Házasság Hetében a kormány kirukkol a bántalmazottak melletti kiállással, egy össznemzeti kérdőívvel a kapcsolaton belüli erőszak ellen. Hogy pontosan megfogalmazzák a segítő civil szervezetek támogatásának fontosságát, más testének tiszteletét, a rászorulók védelmét. Elgondolkodnak a három csapás elvén: azon, hogy – ha az össznép úgy dönt – szigorítanák a visszaeső bántalmazók büntetését, az elkövetőket sok évre börtönbe küldhetnék, és közben megteremtenék a védelem lehetőségét is azoknak, akiket brutális bántalmazás ért, hadd legyen fedél a fejük fölött, legyenek segítők körülöttük. Ha így megy tovább, úgy aláírjuk az Isztambuli Egyezményt, mint ide Lacháza. Az „ivartalanítási program”szavaknál fogok gyanút. Bár nem áll távol tőlem, hogy kapcsolati abúzus esetén pártoljam, de ez mégsem lehet kormányprogram. Talán valamit félreértek, és jobb lenne teljesen éberen és lassan végigolvasni a teljes kérdőívet. Megteszem, és végre felfogom: a Nemzeti Konzultációt az állatvédelem érdekében írta ki a kormány. Nagyon helyes. Megyek a kávémért. Kivilágosodik. 

A Fidesz ellen szavazni

Ennek az írásnak a címe szándékosan egy befejezetlen mondat, mert nem tudom, hogyan kezdődik és hogyan végződik. Nem biztatás, nem rosszallás, nem felhívás, nem lebeszélés. 2018-ban, az országos választásokon a választópolgárok mintegy fele a Fideszre szavazott, a másik fele, az ellenzék pedig a Fidesz ellen. A fél lábbal kívül álló vélt tárgyilagosságával igyekszem megválaszolni a magamnak feltett kérdést: miért szavaznak az emberek a Fidesz ellen? Nem néztem meg a közvéleménykutatások eredményeit, hogy megválaszoljam a kérdést. Válaszom személyes benyomások tárháza: barátokkal, ismerősekkel és velem szóba elegyedő ismeretlenekkel folytatott beszélgetésekre és az újságok, tévék hírekre alapszik. A legkézenfekvőbb ok, hogy a Fidesz ellen szavazók nem értenek egyet a kormány politikájával és döntéseivel. De hogy miért nem, az nem egészen világos számomra. Igen, az ellenzék elégedetlen az egészségügyi ellátás mennyiségével és minőségével, nem ért egyet a kormány oktatáspolitikájával és a nemzeti alaptantervvel, kevesli a globális felmelegedés korlátozására tett és tervezett intézkedéseket, és továbbra is korrupcióval vádolja a kormányt és holdudvarát. Ráadásul most, a világjárvány idején elégedetlen a kormány eddig kifejtett közegészségügyi intézkedéseivel. Az egészségvédelemmel valóban baj van – ezt én is tapasztaltam, amikor átmenetileg járóbeteg ellátásban dolgoztam Budapesten –, de talán nem olyan mértékben, mint ahogy azt hisszük. Például a súlyos betegségek ellátásában, legyen az szívroham, idült veseelégtelenség, szervátültetés stb., a magyar orvosok közel a nyugati országokban elvárt és megszokott színvonalon végzik a munkájukat. A járóbeteg ellátással van baj, ami a nagy számok törvénye szerint munkaigényesebb és költségesebb, mint a heveny betegségek ellátása. Több pénzt követel tehát az ellenzék az egészségvédelemre, de mennyit és honnan? Amerika fejenként tízezer, a gazdag nyugat-európai országok 5-6 ezer dollárt költenek évente egészségügyi ellátásra, szemben Magyarország kétezer dollárjával. Ami egyébként kétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt. Közmegegyezés elérése az oktatáspolitikában és a nemzeti alaptanterv ügyében való megállapodás kemény dió, mert úgy van ez, mint a gyermeknevelésben: ahány anya és apa, annyi a hozzáállás a gyerekek oktatásában is. A szemléleti különbségek a társadalmi csoportokra is kiterjednek. Ugyanakkor egyetértés van abban, hogy a légköri felmelegedés világméretű kihívás, de nem tudok olyan országról, ahol már bevetették volna a szükséges szigorú és költséges intézkedéseket a széndioxid kibocsátás csökkentésére. Magyarország sem kivétel. A korrupciót pedig sok esetben könnyebb vádként megfogalmazni, mint tételesen bizonyítani. Végül: a világjárvány idején nem tudok olyan politikai ellenzékről a világon, amelyik elégedett lenne a hatalmon lévő kormány intézkedéseivel ezen a téren. A sor végére értem. Viszont nem értem, hogy az ellenzék miért nem foglal határozott állást, és miért nem folytat frontális támadást a Fidesz ellen olyan sorsdöntő, országos kérdésekben, mint a migráció és a „kerítés”, a külhoni magyarság védelme, a cigányság helyzete, az adóztatás, külkereskedelem, külpolitika stb. Talán taktikai megfontolásokból nem: így lehet bírálni anélkül, hogy kitennék magukat a bírálatnak.    Mi más oka van annak, hogy a választópolgárok fele a Fidesz ellen szavaz? Számos. Felsorolok néhányat; az olvasó tetszése szerint rangsorolhatja őket. Nemrégen Pest egyik külső kerületében jártam, a 10-12 emeletes panelépületek rengetegében. Körülnéztem, és úgy éreztem, hogy ha itt élnék és a keresetem a magyar emberek átlagkeresete lenne, előbb-utóbb én is a Fidesz ellen szavaznék, mint feltehetően az itt élők többsége. Indulatból. Ez egyfelől az öltönyös és nyakkendős „urak” és a kosztümös „hölgyek”, másfelől a melegítős, pulóveres, munkaruhás férfiak és nők ellentétéből fakad. Az utóbbiak esetében a baloldaliság családi örökség. Hasonlít ez a „fehérgallérosok” és a múltban rendszeresen a demokratákra szavazó „kékgallérosok” ellentétére az USA-ban. Mert osztályharc mindig is volt és mindig is lesz, nem csak a marxista-leninista értelemben.  Emellett ott vannak a múlt rendszer ma is élő nagy vesztesei, akik befolyásosak és jómódúak voltak egykor, de hiába jómódúak ma is, eljárt felettük az idő, elvesztették a rangjukat és kiváltságaikat. Az ő szempontjukból ez megbocsáthatatlan. Vannak aztán az ösztönös ellenzékiek. Megvallom, én is ilyen vagyok, igaz, a türelmes fajtából: ha a Fidesz még tíz évig van hatalmon, én is ellene fogok szavazni. De lehet, hogy öt év is elég lesz - ha egyáltalán elmegyek szavazni. Vannak olyanok, akik azért szavaznak a Fidesz ellen, mert a szívükön viselik az egyén kibontakozását, a „másságot”, a „befogadást”, a nők egyenjogúságát és a környezetvédelmet. Ezek szerintem egy kisebbséget képviselnek. Végül vannak azok, akik egyszerűen ki nem állhatják Orbánt. Ha egy államfő vagy miniszterelnök sokáig van hatalmon, elkerülhetetlen, hogy kialakuljon körülötte egyfajta személyi kultusz. Értelemszerűen vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. Nem hiszem azonban, hogy akadnak olyan választópolgárok, akik azért nem szavaznak a Fideszre, mert család-, vallás- és nemzetellenesek volnának, vagy mert a globalizáció és a kapitalizmus hívei. Semmilyen rendszer nem tart örökké, lejár mint az óra. Egyre többen szavaznak a Fidesz ellen. A teljes népesség körében folytatott legfrissebb véleménykutatások szerint az ellenzéki pártok összesített támogatottsága nagyobb, mint a Fidesz-KDNP-é. Ez azonban nem biztosíték arra, hogy 2022-ben nem a Fidesz fog újra kormányt alakítani.