Mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?
A viccbeli hajóskapitány és gépház közöttire hajazó párbeszéd zajlott le Müller Cecília országos tisztifőorvos és Szél Bernadett független országgyűlési képviselő között, csak míg a tengerészek néhány másodperc alatt hozták össze a komikus jelenetet, addig Nyunyóka kapitány három hónapig húzta a válaszadást. A képviselő novemberben kérdezett rá, mi a helyzet a koronavírus-járványban a hazai szociális otthonokkal, s pénteken meg is érkezett rá a válasz. Müller Cecília ugyanis kihasználta, hogy az adatigénylés válaszadási határideje a veszélyhelyzetben 15 napról 45-re emelkedett, ráadásul az intervallum egyszer valós indok nélkül meghosszabbítható, azaz akár három hónapig lehet molyolni a válaszokkal. Az országos tisztifőorvos arra is vigyázott, ne jusson érdemi infó a képviselőnek, ugyanis a három hónappal ezelőtti adatokat küldte meg, ráadásul nem azokat, melyekre Szél Bernadett kíváncsi volt. A képviselő azt szerette volna megtudni, a járvány kezdete óta mely otthonokban jelent meg a kór, s hány gondozott halt meg miatta. Válaszként kapott két táblázatot, dátumok nélkül.
Persze azt már tavasz óta megszokhatta mindenki, hogy a járvánnyal kapcsolatban a megfelelő tájékoztatás helyett mellébeszélés, maszatolás, nota bene titkolózás dívik. Kórházkiürítés, maszkok, lélegeztetőgépek és tesztek száma, oltási terv, vakcinák megbízhatósága: egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, terelés, vádaskodás, jobb esetben népi bölcsességekbe ojtott kormányfői megnyilatkozások érkeztek tények, valós adatok, konkrét tervek helyett. Nem meglepő, hogy folyamatos a bizonytalanság, hiszen a politikai sunnyogás ugyan már megszokott, de az országos tisztifőorvos elvileg a szakmát képviseli, az egészségügyet, melyben minden hibája ellenére kénytelen-kelletlen, de megbíztak az emberek. Csakhogy alig egy év alatt eljutottunk a nyunyókától a kamuzást beismerő, véletlenül elküldött e-mailig, illetve az elmismásolt válaszig.
Kínos röhögés hallatszik fel a gépházból.