Orbán Viktor miniszterelnök a 30 éves visegrádi együttműködésről, küldetésről írt publicisztikát a Magyar Nemzetbe.
A kormányfő azt írta, hogy Közép-Európának történelme során nemcsak szerepe, de hivatása is volt mindig. Ezt kifejtve megjegyezte, hogy a kommunizmus megdöntése és országaink felszabadítása után boldog, de igen legyengült állapotban voltak országaink, egy életképes és a nyugati világhoz illeszkedő új korszak megalapozása lekötötte minden erőnket. Úgy fogalmazott, hogy mégis, a szívünk azt diktálta már 1991-ben, hogy országainknak, Lengyelországnak, Magyarországnak, Csehszlovákiának valamiképpen össze kell majd fogniuk.
Úgy látja, hogy az unión belüli nehéz viták a migrációról, a demográfiai helyzetről, a családok szerepéről, a nemzeti kultúra és a multikulturalizmus konfliktusa ismét ráirányítják a figyelmünket Közép-Európa történelmi hivatására.
Hozzátette, hogy ezt csak a többi közép-európai néppel együtt tölthetjük be. Magyarázata szerint ugyanis a német és orosz világ közötti területen „létezik egy sajátos közös kulturális minőség, egy életszemlélet, egy észjárás és jellemző testtartás”. Meglátása szerint ezt lengyel, szlovák, cseh és magyar verseskötetek, regények és filmek százai bizonyítják, a mi hivatásunk pedig ennek fenntartása.
Szerinte ezzel eldőlt a sorsunk, nemcsak nemzeti államok, de nemzeti kultúrák is születtek, és megszületett egy eszmény, milyennek kell lennie Európának. Úgy vélekedett, hogy Európa egy sokszínű egység, és aki egysége ellen támad, rossz európai, de rossz európai az is, aki sokszínűségét akarja eltörölni.
