Előfizetés

Nemzeti boszorkányüldözés: Völner Pál harca a valósággal

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.18. 06:40

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Völner Pál államtitkár nem mutat megbánást, amiért alaptalanul vádolta „pusztítással” az Alkotmány utcai székházából ellentételezés nélkül kirakott Politikatörténeti Intézetet.
A volt Igazságügyi Palotáról van szó, arról a Parlamenttel szemben lévő, rendkívül értékes saroképületről, ahol sokáig a Néprajzi Múzeum is működött. A kormány ide költözteti majd a legfőbb bírósági fórumot, a Kúriát. „Hatalmas tátongó lyuk és törmelék a padlón. Leomlott vakolat, összetört csempék, darabokban lévő parketta” – így jellemezte a Hír TV a közelmúltban azokat az állapotokat, amelyeket a székhelyéről hosszú pereskedés után utcára tett baloldali Politikatörténeti Intézet (PTI) hagyott maga után. A tudósításban megszólaló Völner Pál, az igazságügyi tárca államtitkára „hihetetlen pusztításról beszélt”, egyik facebookos bejegyzésében pedig tovább fokozta a szörnyülködést. Mindez – írta Völner államtitkár – „nem meglepő: amire ráteszik a kezüket, azt általában tönkreteszik. Ezt tették az országgal is, akárhányszor csak hatalomra jutottak”. Az államtitkár vádjával szemben Egry Gábor, a PTI főigazgatója – ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk – egy birtokbaadási jegyzőkönyvvel igazolta, hogy az intézet nem okozott „pusztítást”. A sérülések akkor keletkeztek, amikor egy építésziroda a Steindl Imre Program (SIP) Zrt. megbízásából, a tervezett felújítás előkészítéseként állapotfelmérést, feltárást, falkutatást, aljzatbontást végzett. A munkálatokról a főigazgató újabb – részben szöveges, részben műszaki – dokumentumokat bocsátott rendelkezésünkre. A papírok szintén arról tanúskodnak, hogy szó sincs semmiféle, pláne nem a PTI-hez köthető károkozásról: az említett építésziroda dolgozott az épületben. Nem állít mást Wachsler Tamás, a SIP Zrt. vezérigazgatója sem. (A SIP Zrt. feladata az Igazságügyi Palota átfogó rekonstrukciójának megvalósítása.) Wachsler tájékoztatása szerint a kivitelezés még idén megkezdődhet, jelenleg a kiviteli tervek véglegesítése folyik. A projekt előkészítése során – idézzük a vezérigazgatót – „társaságunk megbízásából az épület számos pontján végeztek restaurátori kutatásokat és szerkezeti feltárásokat a felújításhoz szükséges általános műszaki állapotfelmérés keretében, a szakma szabályai szerint, a hatóság tudomásulvételével”. A roncsolással járó vizsgálatok utáni helyreállítás a rekonstrukciós munkák részeként a kivitelező feladata lesz – tette hozzá Wachsler Tamás. Mivel tényként kezelhetjük, hogy Völner Pál alaptalanul vádolta meg a PTI-t, megkérdeztük az államtitkártól, utólag nem kíván-e módosítani nyilatkozatán, avagy nem szándékozik-e bocsánatot kérni. „Örülök annak, hogy kiderült, hogy ezek szerint az állapotfelmérés kapcsán bontották meg több helyen a falat és parkettát. Legalább erre választ kaptunk” – kezdte reagálását Völner Pál. Mindez azonban eltörpül amellett – folytatta –, hogy „mi minden tűnt el az épületből, amióta az intézet és jogelődjei 1952-ben ide beköltöztek”. A pillanatnyi vagyonleltár szerinte nem tartalmazza az eredeti berendezési, használati tárgyak, díszítő elemek döntő többségét, amelyeket az „elmúlt csaknem hetven évben hordtak el innen az állampárt ilyen-olyan szervezetei, alkalmazottai, funkcionáriusai”. Az államtitkár úgy vélte, „csak az ingatlan használói tudják, hogy mikor és hogyan kelt lábuk egyes radiátoroknak, konnektoroknak, falburkolati elemeknek, az eredeti csillárokról már nem is beszélve, amelyből csak mutatóban maradt egy pár”. Az intézet a szocialisták jóvoltából ingyen használhatta az épületrészt, úgy, hogy közben állami támogatást is kapott. Mégis „teljesen lelakták” az ingatlant, milliárdokba fog kerülni a helyrehozatala – kifogásolta Völner Pál, aki úgy érzi, „mindezekért nem nekem, hanem a PTI-nek kellene bocsánatot kérnie”. A figyelmes szemlélőnek bizonyára feltűnt, hogy az államtitkár nem tudja konkrétan megmondani, milyen tárgyak tűntek el feltevése szerint. Ismét Wachsler Tamás következik. A vezérigazgató arról számolt be lapunknak, hogy a rekonstrukció előkészítő szakaszában elkészült az Építéstörténeti Tudományos Dokumentáció és annak kötelező melléklete, az értékleltár is. A dokumentum alapján „2020 nyarán társaságunk elkészítette a Politikatörténeti Intézet épületrészében található műemléki értéket képviselő berendezési tárgyak tételes listáját. Ezt a listát – amely fényképpel illusztrálva tartalmazza azokat a berendezési tárgyakat, amelyek bizonyíthatóan az épületben voltak a kommunista hatalomátvétel előtt, az épület eredeti részét képezték – megküldtük az épületrész vagyonkezelőjének a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt-nek”. Wachsler Tamás megjegyezte, hogy a SIP Zrt. az épületet nem vette át, és a kivitelezés megkezdéséig nem is fogja átvenni. Így sem az épületrész jelenlegi állapotáról, sem pedig a PTI és az MNV Zrt. között lezajlott átadás-átvétel körülményeiről, részleteiről nincsenek információi. Egry Gábor elküldte lapunknak az eredeti berendezések fotójával illusztrált vagyonleltárt. „Az egyik I. emeleti cserépkályhához véletlenül rossz képet tettünk, a hibát később javítottuk” – pontosított a főigazgató, aki változatlanul felháborítónak tartja, hogy a kormányzat képviselője lopással vádolja a PTI-t. Az intézet amúgy 2010 óta egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, ahogyan akkor sem kapott semmiféle jóvátételt, amikor a pereskedés után kénytelen volt elhagyni Alkotmány utcai székházát. A PTI-t végül a szocialistákhoz közeli Villányi úti központ fogadta be a XI. kerületben. Völner Pállal egybehangzóan Varga István, az állam képviseletében eljáró ügyvéd is azt állítja, hogy a vonatkozó bírósági ítélet értelmében 2019 februárjától a PTI jogcím nélkül használta az ingatlant. Egry Gábor egészen máshogy értékeli a helyzetet. Elmondta, hogy polgári peres eljárásban próbálták érvényesíteni az érdekeiket, amikor pedig elfogytak a törvényi eszközeik, jogkövető módon kiköltöztek az épületből.    

Érdekes nevek az ösztöndíjasok között

Böröcz László fideszes parlamenti képviselő megdöbbenve értesült arról, hogy V. Naszályi Márta budavári polgármester milyen feltételekkel kötött szerződést „a posztkommunista, MSZP-közeli Politikatörténeti Intézettel”, amely havi nettó 24,5 ezer forintért kapta meg Borsos Miklós szobrász felújított, 120 négyzetméteres lakásmúzeumát. A fideszes politikus felidézte, hogy Borsos Miklós titokban őrizgette az ‘56-os forradalom személyes emlékeit. Böröcz feltette a költői kérdést: mit szólna most hozzá, hogy „azokat költöztetik be egykori otthonába, akik a barikád másik, állampárti oldalán harcoltak”? Egry Gábor, a PTI főigazgatója – tekintve, hogy 1975-ben, a forradalom után csaknem két évtizeddel született – garantáltan nem harcolt a barikádnak sem az egyik, sem a másik oldalán. Elmondása szerint fiatalabb kollégái közül többen is egyházi gimnáziumban érettségiztek. A budavári ingatlanban nem maga a PTI, hanem annak alapítványa kapott helyet. A csekély bérleti díjat magyarázza, hogy a Politikatörténeti Alapítvány vállalta a lakásmúzeum fenntartását és működtetését – ismételte meg lapunknak nemrég adott nyilatkozatát a főigazgató. A posztkommunizmusról annyit: az idők során az alapítvány ösztöndíjasai között szerepelt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár jelenlegi fideszes polgármestere, Fricz Tamás, az úgynevezett békemenetek szervezésében jeleskedő Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik szóvivője vagy például Mráz Ágoston Sámuel, a Fideszhez kötődő Nézőpont Intézet vezetője.  

Helyhiány, újratervezés

Eredetileg úgy volt, hogy a Kúrián kívül a Legfőbb Ügyészség is beköltözik a Kossuth téri hajdani Igazságügyi Palotába. „A Legfőbb Ügyészség és a bíróság elhelyezése egy épületben az igazságszolgáltatás egységét jelképezi, amelyben az ügyészi szervezet az igazságszolgáltatás fontos közreműködője” – örvendezett Polt Péter legfőbb ügyész, amikor 2017 szeptemberében ő is aláírta az erről szóló együttműködési szándéknyilatkozatot. A Legfőbb Ügyészség aztán 2019 februárjában megerősítette a Népszava értesülését: az ügyészség mégis marad mostani helyén, a Markó utcában. A Legfőbb Ügyészség ekkor már úgy emlékezett, hogy csak néhány irodahelyiséget kaptak volna a Kossuth téri épületben. Jelezték azonban, hogy ezekre nem tartanak igényt. Ma már lehetnek sejtéseink arról, miért hiúsult meg az ügyészségi költözködés. Az épületben ugyanis még a Kúria sem fér el. Idén januárban jelent meg az a kormányhatározat, amely arra a megállapításra jutott, hogy „az Igazságügyi Palota méreténél fogva nem alkalmas a rekonstrukciót követően beköltöző Kúria teljes szervezetének elhelyezésére”. Az „el nem férő szervezeti egységek” számára a közelben keresnek állami tulajdonú ingatlant.  

Átírja az élet az oltási rendet

Boda András Danó Anna
Publikálás dátuma
2021.02.18. 06:20

Fotó: Zhang Yuwei / AFP / Xinhua News Agency
Lapunk tud olyan esetről, hogy egy 34 éves, nem krónikus beteg nő figyelmét is arra hívták fel: az oltási program új szakaszba lépett, „és azon 60 év alatti állampolgárok kaphatják meg a vakcinát, akik különösen kitettek a vírus kockázatának korábbi vagy meglévő betegségük kapcsán, nyilvántartásunk szerint ön is ebbe a csoportba tartozik, így hamarosan élhet az oltás lehetőségével.”
„A dokumentáció egy része az itt van Magyarországon december óta. Ami pedig decemberben nem jött meg, azt még januárban tanulmányozhatták Kínában, így tehát a szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak.” – így reagált Szijjártó Péter külügyminiszter, amikor az atv.hu a Népszava szerdai cikkéről kérdezte. Vagyis a külügyminiszter csak részben erősítette meg lapunk információját. Szerdán azt írtuk: bár megérkezett 550 ezer kínai vakcina, a szer dokumentációja nem áll rendelkezésre. Míg Szijjártó Péter közlése szerint csak a dokumentáció egy része érkezett meg, és az is még decemberben, Müller Cecília országos tisztifőorvos ennek az ellenkezőjét állította tegnap. Kijelentette: „Megérkezett a vakcinával együtt a dokumentáció is.” A kínai vakcina hazai behozatalához szükséges jóváhagyást egy kormányrendelet alapján arra alapozták, hogy ebből az oltásból már legalább egymilliót beadtak világszerte, és bizonyos országokban engedélyezték azt. A jogszabállyal a vakcina engedélyéből kiiktatták az eddig megszokott, szigorú magyar szakmai kontrollt. Mivel Müller Cecília szerint már minden dokumentáció rendelkezésre áll, az NNK-hoz fordultunk. Azt kérdeztük: Ha valóban itt vannak a szükséges dokumentumok, akkor tervezik-e az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) szakemberei, hogy a forgalomba hozatali engedély megadásához szükséges szakmai értékelést attól függetlenül is elvégzik, hogy a kormány a jogszabálymódosítással érdemi értékelés nélküli kerülő utat nyitott a Sinopharm előtt? Erre azt közölték „A Sinopharm vakcinájának dokumentációját és gyártóhelyét az OGYÉI megvizsgálta, és a vakcinát engedélyezte.” Ez a kijelentés viszont újabb kérdést vet fel: Mennyire lehetett mélyreható az OGYÉI korábbi vizsgálata és januári engedélyezése, ha – legalábbis Müller Cecília állítása szerint – csak kedd óta vannak Magyarországon a kínai szer iratai. Forrásaink szerint egyébként az OGYÉI januári engedélyeztetési eljárásában résztvevők közül többen is nehezményezték az információhiányt. Úgy tudjuk, január közepén egy elismert szakértő azon dühöngött, hogy bár már hat hónapja dolgoznak a Sinopharm-mal, még mindig nem kapták meg a teljes dokumentációt. Ahogy az engedélyeztetésben, úgy az oltási rendben is meglehetősen sok az ellentmondás. Müller Cecília tegnap arról beszélt: „fontos az, hogy az oltási tervünknek megfelelően haladjon az oltási program” – mindeközben pedig sorra kapnak értesítőt olyan regisztrált emberek, akiknek elvileg nem most kellene megkapniuk a vakcinát. Lapunk tud olyan esetről, hogy egy 34 éves, nem krónikus beteg nő figyelmét is arra hívták fel: az oltási program új szakaszba lépett, „és azon 60 év alatti állampolgárok kaphatják meg a vakcinát, akik különösen kitettek a vírus kockázatának korábbi vagy meglévő betegségük kapcsán, nyilvántartásunk szerint ön is ebbe a csoportba tartozik, így hamarosan élhet az oltás lehetőségével.” Mindennek az is lehet az oka, hogy a most rendelkezésre álló oltóanyag-választékban nincs túl sok olyan vakcina, amit a 60 évnél idősebbek is megkaphatnak. Ráadásul épp azokból a készítményekből érkezett több az országba, amelyeket ők nem kaphatnak meg, holott az oltási sorrend éppen a 60 éven felülieket preferálja. Megkérdeztük erről az NNK-t, és kíváncsiak voltunk arra is, hogy mindezek miatt módosult-e az oltási rend. A hivatal válasza ellentmondásos és kitérő volt. Azt írták: „A 60 év alatti krónikus betegek oltása az oltás negyedik, jelenleg is zajló szakasza. Ezt az oltást az AstraZeneca-vakcinával végzik a háziorvosok, mert ezt az oltóanyagot a jelenleg érvényes alkalmazási előirat szerint csak 60 év alatt, tehát 18 és 59 év között lehet alkalmazni.” Az NNK honlapján elérhető oltási terv szerint a 60 év alattiak nem a negyedik, hanem az ötödik kategóriába tartoznak. Arra nem válaszoltak, hogy időközben változtattak-e az oltási terven. Arra sem adott magyarázatot az NNK, hogy miért a 60 év alattiakat kezdik értesíteni, ha még a 60 év feletti, kockázatos besorolású emberek oltásával sem végeztek.

Tovább mérgezik a civil szektort

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2021.02.18. 06:00

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
A megbélyegző törvények dermesztő hatással jártak – derül ki egy lapunk birtokába került nemzetközi kutatásból.
A magyarországi nem-kormányzati szervezetek (NGO) működését korlátozó törvények annak ellenére komoly veszélyt jelentenek a civil szféra számos szereplőjére, hogy a hatóságok nem alkalmazták ezeket teljeskörűen, és be nem tartásuk miatt csak néhány NGO-nak kellett szembenéznie jogi következményekkel. A politikai nyomásgyakorlás és az ellenséges retorika csaknem olyan hatást gyakorolnak a főként jogvédő, érdekképviseleti munkát végző egyesületek, alapítványok tevékenységére, mint ha jogilag üldöznék őket. A jogi eszközök bevetése Damoklész kardjaként lóg a fejük fölött – állapítja meg egy nemzetközi jogvédő szervezet lapunk birtokába került tanulmánya, amely írásos dokumentumokra és 15 érintett szervezet képviselőjével tavaly év végén készített személyes interjúkra támaszkodva vázolja fel a kormánnyal szemben kritikus civilek helyzetét. Az elmúlt években a fideszes többségű parlament több jogszabályt is elfogadott, amely megbélyegzi, korlátozza a tevékenységüket. A 2017-ben jóváhagyott úgynevezett LexNGO kötelezi a nem-kormányzati szervezeteket, hogy vegyék magukat nyilvántartásba, ha bizonyos összeghatár fölött külföldi támogatásokat kapnak.
Az EU Bíróságának tavaly januárban megszületett elmarasztaló ítélete ellenére az Országgyűlés a mai napig nem módosította a törvényt. Az Európai Bizottság emiatt vizsgálatot indított és kötelezettségszegési eljárással fenyeget. A jogsértő jogszabály olyannyira él, hogy a Tempus Közalapítvány tavaly a civiltörvény előírásainak be nem tartására hivatkozva vonta vissza egy pécsi alapítvány nyertes uniós pályázatát. 2018-ban született meg az a törvény, amely büntethetővé teszi a magyar jog szerint menekültstátuszra nem jogosultakat támogató személyeket és szervezeteket. A jelentés szerint a „külföldről támogatott” jelző bevezetésével a kormányzat jókra és rosszakra osztja fel a civil szervezeteket: az előbbibe tartoznak a jótékonysági és szabadidős tevékenységeket végző társaságok, míg az utóbbiba az érdekképviselettel, jogvédelemmel foglalkozók, illetve a politikailag kényes ügyeket felkarolók. Bár a hatóságok nem kényszerítették ki a LexNGO végrehajtását, közvetve igenis hátráltatták, bizonyos esetekben kifejezetten megnehezítették a civilek munkáját. A megkérdezettek hangsúlyozták, hogy a harc, illetve az állandó harckészültség rengeteg időt és energiát emésztett fel, elvonva a figyelmüket a tartalmi munkától. Előfordult, hogy a szervezetek vezetői és alkalmazottai halálos fenyegetéseket kaptak e-mailen vagy telefonon. A kormány által irányított lejárató kampányok és támadások miatt számos állami intézmény visszatáncolt az együttműködéstől, miután a dolgozóik megijedtek a személyes vagy intézményes megtorlástól. Több esetben üzleti vállalkozások is megtagadták a szolgáltatásnyújtást bizonyos nem-kormányzati egyesületek számára.
A LexNGO annyiban elérte a célját – olvasható a dokumentumban –, hogy dermesztő hatást gyakorolt a civil szférára. Az adományozók és a kedvezményezettek egyaránt óvatosabbak lettek. Néhány intézményi donor vonakodva vagy névtelenséghez ragaszkodva nyújt csak támogatást, és igyekszik távolságot tartani az NGO-któl. A magyar üzleti szféra egyébként is idegenkedett a civil szervezetek nyilvános és hangos támogatásától, ezt most – bár a színfalak mögött továbbra is kész segíteni – még csendesebben teszi. A megszólaltatottak egyetértettek abban, hogy nem tesz jót a pénzgyűjtésnek, ha mind több adományozó burkolózik névtelenségbe. Akadtak aztán olyan szervezetek is, amelyek haboztak pályázni külföldi forrásokra, tartva a megbélyegzéstől. A LexNGO nem tántorította el a nemzetközi adományozókat a támogatástól, de eleinte volt egy kis zavar a rendszerben – állapítja meg a tanulmány, amely rámutat: a teljes magyar civil szféra bevételeinek 45 százaléka származik a magyar állam által kezelt hazai, illetve európai uniós támogatásból. A kormánnyal szemben kritikus és független NGO-k nem jutnak közpénzekhez, de pályázhatnak az Európai Bizottság által közvetlenül felügyelt uniós alapokra. Legfőbb bevételi forrásuk intézményes donoroktól, magánadományokból és közösségi finanszírozásból származik. Az „átláthatósági” törvény és a menedékkérők támogatását kriminalizáló jogszabály, megtámogatva a migránsellenes propagandával különösen nehéz helyzetbe hozta a migrációval foglalkozó nem-kormányzati szervezeteket. Volt, amelyik elveszítette pénzügyi támogatásainak felét, egyharmadát, egy másik kénytelen volt megváltoztatni a nevét, hogy elkerülje a folyamatos verbális zaklatást. Országos és helyi hatóságok, állami intézmények mondták fel velük az együttműködést. A civil szférát övező politikai és jogi támadássorozatnak lett némi váratlanul pozitív hozadéka is. A célba vett NGO-k erőteljesebben támogatják egymást és elmélyítették az együtműködésüket. Emellett a szektor komoly figyelmet kapott, így nőtt a hazai egyéni befizetésekből, például az adó 1 százalékának felajánlásából származó támogatásuk összege, és nem csökkentek a nagy nemzetközi donoroktól érkező források sem.