A volt Igazságügyi Palotáról van szó, arról a Parlamenttel szemben lévő, rendkívül értékes saroképületről, ahol sokáig a Néprajzi Múzeum is működött. A kormány ide költözteti majd a legfőbb bírósági fórumot, a Kúriát.
„Hatalmas tátongó lyuk és törmelék a padlón. Leomlott vakolat, összetört csempék, darabokban lévő parketta” – így jellemezte a Hír TV a közelmúltban azokat az állapotokat, amelyeket a székhelyéről hosszú pereskedés után utcára tett baloldali Politikatörténeti Intézet (PTI) hagyott maga után. A tudósításban megszólaló Völner Pál, az igazságügyi tárca államtitkára „hihetetlen pusztításról beszélt”, egyik facebookos bejegyzésében pedig tovább fokozta a szörnyülködést. Mindez – írta Völner államtitkár – „nem meglepő: amire ráteszik a kezüket, azt általában tönkreteszik. Ezt tették az országgal is, akárhányszor csak hatalomra jutottak”.
Az államtitkár vádjával szemben Egry Gábor, a PTI főigazgatója – ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk – egy birtokbaadási jegyzőkönyvvel igazolta, hogy az intézet nem okozott „pusztítást”. A sérülések akkor keletkeztek, amikor egy építésziroda a Steindl Imre Program (SIP) Zrt. megbízásából, a tervezett felújítás előkészítéseként állapotfelmérést, feltárást, falkutatást, aljzatbontást végzett.
A munkálatokról a főigazgató újabb – részben szöveges, részben műszaki – dokumentumokat bocsátott rendelkezésünkre. A papírok szintén arról tanúskodnak, hogy szó sincs semmiféle, pláne nem a PTI-hez köthető károkozásról: az említett építésziroda dolgozott az épületben.
Nem állít mást Wachsler Tamás, a SIP Zrt. vezérigazgatója sem. (A SIP Zrt. feladata az Igazságügyi Palota átfogó rekonstrukciójának megvalósítása.) Wachsler tájékoztatása szerint a kivitelezés még idén megkezdődhet, jelenleg a kiviteli tervek véglegesítése folyik. A projekt előkészítése során – idézzük a vezérigazgatót – „társaságunk megbízásából az épület számos pontján végeztek restaurátori kutatásokat és szerkezeti feltárásokat a felújításhoz szükséges általános műszaki állapotfelmérés keretében, a szakma szabályai szerint, a hatóság tudomásulvételével”. A roncsolással járó vizsgálatok utáni helyreállítás a rekonstrukciós munkák részeként a kivitelező feladata lesz – tette hozzá Wachsler Tamás.
Mivel tényként kezelhetjük, hogy Völner Pál alaptalanul vádolta meg a PTI-t, megkérdeztük az államtitkártól, utólag nem kíván-e módosítani nyilatkozatán, avagy nem szándékozik-e bocsánatot kérni.
„Örülök annak, hogy kiderült, hogy ezek szerint az állapotfelmérés kapcsán bontották meg több helyen a falat és parkettát. Legalább erre választ kaptunk” – kezdte reagálását Völner Pál. Mindez azonban eltörpül amellett – folytatta –, hogy „mi minden tűnt el az épületből, amióta az intézet és jogelődjei 1952-ben ide beköltöztek”.
A pillanatnyi vagyonleltár szerinte nem tartalmazza az eredeti berendezési, használati tárgyak, díszítő elemek döntő többségét, amelyeket az „elmúlt csaknem hetven évben hordtak el innen az állampárt ilyen-olyan szervezetei, alkalmazottai, funkcionáriusai”. Az államtitkár úgy vélte, „csak az ingatlan használói tudják, hogy mikor és hogyan kelt lábuk egyes radiátoroknak, konnektoroknak, falburkolati elemeknek, az eredeti csillárokról már nem is beszélve, amelyből csak mutatóban maradt egy pár”.
Az intézet a szocialisták jóvoltából ingyen használhatta az épületrészt, úgy, hogy közben állami támogatást is kapott. Mégis „teljesen lelakták” az ingatlant, milliárdokba fog kerülni a helyrehozatala – kifogásolta Völner Pál, aki úgy érzi, „mindezekért nem nekem, hanem a PTI-nek kellene bocsánatot kérnie”.
A figyelmes szemlélőnek bizonyára feltűnt, hogy az államtitkár nem tudja konkrétan megmondani, milyen tárgyak tűntek el feltevése szerint. Ismét Wachsler Tamás következik. A vezérigazgató arról számolt be lapunknak, hogy a rekonstrukció előkészítő szakaszában elkészült az Építéstörténeti Tudományos Dokumentáció és annak kötelező melléklete, az értékleltár is. A dokumentum alapján „2020 nyarán társaságunk elkészítette a Politikatörténeti Intézet épületrészében található műemléki értéket képviselő berendezési tárgyak tételes listáját. Ezt a listát – amely fényképpel illusztrálva tartalmazza azokat a berendezési tárgyakat, amelyek bizonyíthatóan az épületben voltak a kommunista hatalomátvétel előtt, az épület eredeti részét képezték – megküldtük az épületrész vagyonkezelőjének a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt-nek”.
Wachsler Tamás megjegyezte, hogy a SIP Zrt. az épületet nem vette át, és a kivitelezés megkezdéséig nem is fogja átvenni. Így sem az épületrész jelenlegi állapotáról, sem pedig a PTI és az MNV Zrt. között lezajlott átadás-átvétel körülményeiről, részleteiről nincsenek információi.
Egry Gábor elküldte lapunknak az eredeti berendezések fotójával illusztrált vagyonleltárt. „Az egyik I. emeleti cserépkályhához véletlenül rossz képet tettünk, a hibát később javítottuk” – pontosított a főigazgató, aki változatlanul felháborítónak tartja, hogy a kormányzat képviselője lopással vádolja a PTI-t. Az intézet amúgy 2010 óta egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, ahogyan akkor sem kapott semmiféle jóvátételt, amikor a pereskedés után kénytelen volt elhagyni Alkotmány utcai székházát. A PTI-t végül a szocialistákhoz közeli Villányi úti központ fogadta be a XI. kerületben.
Völner Pállal egybehangzóan Varga István, az állam képviseletében eljáró ügyvéd is azt állítja, hogy a vonatkozó bírósági ítélet értelmében 2019 februárjától a PTI jogcím nélkül használta az ingatlant. Egry Gábor egészen máshogy értékeli a helyzetet. Elmondta, hogy polgári peres eljárásban próbálták érvényesíteni az érdekeiket, amikor pedig elfogytak a törvényi eszközeik, jogkövető módon kiköltöztek az épületből.
Érdekes nevek az ösztöndíjasok között
Böröcz László fideszes parlamenti képviselő megdöbbenve értesült arról, hogy V. Naszályi Márta budavári polgármester milyen feltételekkel kötött szerződést „a posztkommunista, MSZP-közeli Politikatörténeti Intézettel”, amely havi nettó 24,5 ezer forintért kapta meg Borsos Miklós szobrász felújított, 120 négyzetméteres lakásmúzeumát. A fideszes politikus felidézte, hogy Borsos Miklós titokban őrizgette az ‘56-os forradalom személyes emlékeit. Böröcz feltette a költői kérdést: mit szólna most hozzá, hogy „azokat költöztetik be egykori otthonába, akik a barikád másik, állampárti oldalán harcoltak”?
Egry Gábor, a PTI főigazgatója – tekintve, hogy 1975-ben, a forradalom után csaknem két évtizeddel született – garantáltan nem harcolt a barikádnak sem az egyik, sem a másik oldalán. Elmondása szerint fiatalabb kollégái közül többen is egyházi gimnáziumban érettségiztek.
A budavári ingatlanban nem maga a PTI, hanem annak alapítványa kapott helyet. A csekély bérleti díjat magyarázza, hogy a Politikatörténeti Alapítvány vállalta a lakásmúzeum fenntartását és működtetését – ismételte meg lapunknak nemrég adott nyilatkozatát a főigazgató.
A posztkommunizmusról annyit: az idők során az alapítvány ösztöndíjasai között szerepelt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár jelenlegi fideszes polgármestere, Fricz Tamás, az úgynevezett békemenetek szervezésében jeleskedő Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik szóvivője vagy például Mráz Ágoston Sámuel, a Fideszhez kötődő Nézőpont Intézet vezetője.
Helyhiány, újratervezés
Eredetileg úgy volt, hogy a Kúrián kívül a Legfőbb Ügyészség is beköltözik a Kossuth téri hajdani Igazságügyi Palotába. „A Legfőbb Ügyészség és a bíróság elhelyezése egy épületben az igazságszolgáltatás egységét jelképezi, amelyben az ügyészi szervezet az igazságszolgáltatás fontos közreműködője” – örvendezett Polt Péter legfőbb ügyész, amikor 2017 szeptemberében ő is aláírta az erről szóló együttműködési szándéknyilatkozatot.
A Legfőbb Ügyészség aztán 2019 februárjában megerősítette a Népszava értesülését: az ügyészség mégis marad mostani helyén, a Markó utcában. A Legfőbb Ügyészség ekkor már úgy emlékezett, hogy csak néhány irodahelyiséget kaptak volna a Kossuth téri épületben. Jelezték azonban, hogy ezekre nem tartanak igényt.
Ma már lehetnek sejtéseink arról, miért hiúsult meg az ügyészségi költözködés. Az épületben ugyanis még a Kúria sem fér el. Idén januárban jelent meg az a kormányhatározat, amely arra a megállapításra jutott, hogy „az Igazságügyi Palota méreténél fogva nem alkalmas a rekonstrukciót követően beköltöző Kúria teljes szervezetének elhelyezésére”. Az „el nem férő szervezeti egységek” számára a közelben keresnek állami tulajdonú ingatlant.
