Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;Szabad szemmel;
2021-02-19 06:53:46
Szabad szemmel: az EU kezdi elveszteni a türelmét Magyarországgal szemben
Nemzetközi sajtószemle, 2021. február 19.
A portál által látott legújabb változat ellentmond annak az értesülésnek, hogy a jövőben az eddiginél könnyebb lesz kizárni az Európai Néppárt frakciójából a renitens tagpártok EP-képviselőit, sőt, pont az ellenkezőjére kell felkészülni. Merthogy látszatra ugyan elősegíti a szankciók kimondását, ám valójában megemeli a jóváhagyáshoz szükséges küszöböt. Ugyanis az összes tag abszolút többségét irányozza elő, amit várhatóan nehezebb lesz elérni, mint a jelenleg megkívánt kétharmadot – a leadott voksok alapján.
A jelentés, amely szappanoperának minősíti a Fidesz és az EPP viszonyát, hozzáteszi, hogy ily módon még inkább meghatározó lesz, amit a nagy nemzeti pártok, elsősorban a németek akarnak. Ám emiatt nagy vita várható a tervezet jövő heti vitája során. A végszavazás a jövő hónapban esedékes.
A részletekről szólva a beszámoló kiemeli, hogy nem lehet majd felfüggeszteni egy egész delegációt. Majd gunyorosan megkérdezi, hogy minek is keménykedni a régi cimborákkal, csupán csak azért, mert mostanában egy kicsit furcsán viselkednek és megsértették saját néppárti vezetésüket. Elég az, ha jegelik a jogaikat. Azaz nem vehetnek részt a pártcsalád ülésein, nem szavazhatnak a belső fórumokon, nem szólalhatnak fel a kereszténydemokraták nevében a plenáris üléseken és tisztségeket sem vállalhatnak annak megbízásából.
Egyetlen esetben viszont nagyon is kellenek: amikor a frakciók tagjainak a számát összesítik, mert a létszámtól függ, hogy mennyi támogatás jár és mennyit lehet beszélni a közgyűlésben. Azaz a Néppárt megint afelé tart, hogy ne határolja el magát érdemben a Fidesztől.
A Bizottság alelnöke azzal indokolta a kilátásba helyezett újabb kötelezettségi szegési eljárást Magyarország ellen – ezúttal a civil törvény ügyében –, hogy Brüsszel határozottan érvényt kíván szerezni az Európai Bíróság tavalyi ítéletének. A civil szervezetek ugyanis a demokratikus rendszerek kulcselemét képezik, ezért támogatni kell őket, nem pedig harcolni ellenük.
Az Amnesty International európai igazgatója ugyanakkor úgy értékelte a döntést, hogy a magyar kormány már túl hosszú ideje gyalázatos módon zaklatja a civil társadalmat. Brüsszel azonban most fontos lépést tett, hogy számon kérje a magyar hatóságokon a viselkedésüket. A Fidesznek azonnal módosítani kell a jogszabályt, beszüntetve a rágalomhadjáratot az NGO-k ellen.
A hírügynökség magyarázatként rámutat, hogy a Lex Soros hivatalosan a nagyobb átláthatóságot szolgálja a civil szférában és hivatkozik a pénzmosás elleni küzdelemre, valamint a terrorellenes harcra is, ám az egyik érintett, az Amnesty szerint igazából gyalázatos támadást jelent a civilek ellen. A bíráló hangokat igyekszik elfojtani. Kormányzati források ugyanakkor azt hangoztatták, hogy a szabályozás révén kiderül, kik kapnak pénzt Soros György alapítványától. Orbán szerint a milliárdos megpróbálja befolyásolni a magyar politikát, illetve a választásokat.
Közben a magyar kormány azt közölte, hogy változtat a jogszabályon és mindent megtesz, hogy az előírás megfeleljen az EUB döntésének.
Ha a jobboldali-nemzeti Orbán-kabinet nem adja be a derekát a Bizottság mostani fellépése nyomán, akkor jelentős pénzbüntetésre számíthat, mivel a brüsszeli lépés azt jelzi, hogy az EU kezdi elveszteni türelmét az országgal szemben. Az unió az eltelt években többször is sikerrel fordult a magyar kormánnyal szemben az Európai Bírósághoz, gyakorta a menedékpolitika miatt.
Ami a szóban forgó törvényt illeti, bírálók szerint azt Soros ellen hozták. A lap kiemeli, hogy a miniszterelnök évek óta kampány folytat a magyar származású holokauszt-túlélő ellen, és közben antiszemita közhelyeket vet be.
Ugyanakkor sok NGO megtagadja, hogy a jogszabálynak megfelelően feltüntesse, kitől kap külföldről nagyobb anyagi támogatásokat, mert úgy ítéli meg, hogy a törvény alkotmányellenes. Idáig egyiküket sem büntették meg érte. Viszont van rá példa, hogy egy civil szervezet azért nem jutott uniós támogatáshoz, mert éppen az EUB verdiktjére hivatkozva nem volt hajlandó nyilatkozatot tenni, mármint hogy a kérdéses szabályozás hatálya alá esik-e.
Orbán Viktor egyre kihívóbb, amikor olyan EUB-határozatokról van szó, amelyek keresztezik hadjáratát a liberális értékek ellen. A Frontex már felfüggesztette közreműködését a déli határ ellenőrzésében, mert úgy ítélte meg, hogy Magyarország nem hajtotta végre a luxemburgi testület előírását és nem változtatott a menedékkérelmek benyújtásának rendszerén.
Azon felül az EU vizsgálatot indított a magyar jogállam helyzete miatt is. A kormányfő több hatalmat összpontosít a kezében, mint bármelyik elődje a rendszerváltás óta. Azon felül az unió afelé halad, hogy befagyassza az anyagi támogatásokat, ha valamely tagország figyelmen kívül hagyja a demokratikus értékeket. A mechanizmus ellen Magyarország éppen az Európai Bírósághoz kíván fordulni.
A visegrádi „bajkeverők” együtt ünnepelték a szövetség 30. évfordulóját, de a krakkói eseményről szóló tudósításokból rendre kimaradt a sajtótájékoztatón lezajlott kulturális összecsapás az Európai Tanács elnökével, de az is, hogy jelentős törésvonalak mutatkoznak a szervezeten belül. Michel ugyan nem említette a magyar és lengyel jogállami gondokat, ám azt azért kihangsúlyozta, hogy a négyes csoportnak az alapvető demokratikus értékekre kell építenie együttműködését.
Orbán idáig képes volt mozgósítani a többieket saját politikája mellett, például amikor a menekültválság csúcspontján megtagadták a közös migrációs törekvéseket. De feszültséget kelt az is, hogy a régió gazdaságilag ugyan gyorsan nő, csakhogy ez nem csapódik le nagyobb jövedelmekben, ami csalódottságot vált ki. Azon kívül a sikerek titkát az uniós pénzek, az alacsony bérek és a német beruházások jelentik, ám ezek a tényezők sebezhetővé teszik mindnyájukat. További gond a tömeges kivándorlás nyugatra.
Viszont újabban a szlovákok többször is különvéleményt hangoztattak a keményvonalas magyar és lengyel megnyilatkozások, valamint a demokratikus normák megszegése ügyében. Olyannyira, hogy a két nappal ezelőtti találkozón Pozsony nevében Matovics kormányfő kifejtette: az álláspontok egyeztetése még nem jelenti azt, hogy minden kérdésben egyet kell érteni. Orbán alig leplezetten neki beszélt, amikor rámutatott, milyen nagy jelentőségű, hogy a négyek összetartsanak, továbbra is egységesek legyenek.
Az egyik kisebbik szlovák koalíciós párt ellenállásán megbukott, hogy az ország orosz vakcinát vegyen. Pedig Matovics kormányfő lelkesen támogatta, hogy kezdjenek tárgyalásokat Moszkvával a Szputnyik V-ről, akár úgy is, hogy annak forgalomba hozatalát, csupán a nemzeti hatóság hagyja jóvá, az Európai Gyógyszerügynökség nem. A Za Ludi, vagyis az Emberekért elnevezésű formáció éppen azért utasította vissza az ötletet, mert Moszkva még csak nem is folyamodott uniós engedélyért.
A Moszkvában elszenvedett külpolitikai fiaskó után a kommentár azt kérdezi, hogy ki akar igazából európai diplomáciát? Merthogy hiányzik a politikai akarat és a stratégiai elképzelés az Oroszország és Kína elleni közös fellépéshez. Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a tagok, de hogyantovábbot illetően már nagy a megosztottság.
Párizs kifogásolja Moszkva eljárását, de fenn kívánja tartani a párbeszédet. A németek szintén tiltakoznak az ellenzéki politikus miatt, viszont ragaszkodnak az Északi Áramlat 2-höz. A lengyelek radikális lépéseket sürgetnek, Magyarország viszont a Borrell által kapott pofon után öt nappal az orosz fővárosban meneszti külügyminiszterét, aki ott szerződést ír alá a Szputnyik V megvásárlásáról, de egy szóval sem említi Navalnijt.
Az eltérő kereskedelmi, energetikai vagy egészségügyi érdekek mellett az orosz kapcsolatot az befolyásolja alapvetően, hogy az egyes országok szögesen ellentétesen ítéli meg a Kreml jelentette veszélyt. Ennélfogva az európai diplomácia számára nemigen van más lehetőség, mint hogy olyan szankciókat javasoljon, amelyeket mindenki el tud fogadni Moszkva ellen a jövő hétfőn. Más eszköze valójában nincs is.
Ugyanakkor az európai partnerek nem árulják el, miként gondolják megerősíteni a külpolitikai főmegbízott pozícióit, miközben Oroszország, Kína és Trump Amerikája megkérdőjelezte a fennálló világrendet. A saját érdekeiket részesítik előnyben és úgy ítélik meg, hogy a kétoldalú kapcsolatok a legfontosabbak. A másik oldal viszont kiaknázza az EU megosztottságát.
A közös diplomácia hanyatlását magyarázza az is, hogy egyre halványodik az együttműködő és a nemzeteket meghaladó földrész eredeti terve. Igaz, az alapító atyák részben azért erőltették az egységet, hogy feledtessék a kettős kudarcot, mármint hogy Európa nem tudott saját erőből megszabadulni a náciktól és a kommunizmus féken tartásához sem nélkülözhette az amerikai közreműködést.
Ez az emlék fokozottan feledésbe merült, ahogy a szovjet birodalom szétesett, az Egyesült Államok pedig visszavonult saját sáncai mögé. Úgy látszott, mintha érvényesülne az európai modell. Ám a helyzetet alighanem a történész, Nicole Gnesotto ragadta meg jól, amikor azt írta, hogy Európa át akarja alakítani a külvilágot, ám éppen az destabilizálja és a lehető legrosszabb módon változtatja meg a földrészt.