A viktoriánus mondakör

"És ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok." (Márai Sándor)

Az emberminisztérium húsz-egynéhány millió forintot költ az ősmagyarok "csillagvallásának" feltárására. A cél: zenés játékot (musicalt?) készíteni a kutatás eredményeiből. Ez valóban újítás. Igaz, gyakran előfordul, hogy valós vagy képzelt történelmi eseményekből operát, vagy operettet írnak – de, azt hiszem, ez az első eset, hogy operett-témából barkácsolnak történelmet. És finom, latinos fogalmazással mítoszrekonstrukciónak nevezik.

A mítosz az úton hever… Elég felszedni és rekonstruálni.

Én is beszállok. Nem a csillagvallás rekonstrukciójába, hagynám ezt inkább sumerológusoknak és maja-inka szakembereknek, de a viktoriánus korszak néhány mítoszát re-és dekonstruálom. A művelethez szükség van: 1. hősre; 2. hőstettekre; 3. a köré kanyarított, többé-kevésbé valós, vagy ezek híján, képzelt történetekre.

A mítosz kezdete

A hős születését, megjelenését általában rendkívüli, csodás események előzik meg. Viktor hős például abban a faluban érkezik a földre, ahol ezer évvel korábban Szent István király felajánlotta Szűz Máriának Magyarországot. A tranzakció lefolyását a tudomány nem részletezi, például nem tér ki arra, hogy miért éppen a Felcsút nevű poros faluban jött létre, amikor onnan nem túl messze, Székesfehérváron az alkalomhoz illő kellékek és díszletek rendelkezésre álltak.

A hős családjának, felmenőinek fontos szerep jut a mítoszteremtésben. Hősünk felmenői falun éltek, de nem földművesként. Kemény alkatra vall, hogy a paraszti társadalom szélén megkapaszkodtak. A nagyapa negyvenöt éves korában érettségizett, az apa üzemmérnöki képesítést szerzett. A család férfitagjai közül hárman viselték a Viktor-Győző nevet.

A falusi családmodellben az apa egyeduralkodó, akaratával szembeszegülni súlyos megtorlással jár. Hősünket kamaszkorában nadrágszíjjal verte, annak is a csatjával, mert az jobban fáj. A földre esett fiút esetenként úgy megrugdalta, hogy másnap reggel nehezen állt lábra. (Dr. Kende Péter: A Viktor). A falun élők láthatára alacsony, a legtöbb hatalom gondoskodik arról, hogy így is maradjon. Az idegen, az ismeretlen félelmet kelt, a magára hagyott falu a túlélésre rendezkedik be, mindent ennek rendel alá.

Hősünk karaktere az otthonról és a környezetből hozott vonásokkal már zsenge gyermekkorában megnyilvánult. Öröksége nem hagyott más választást, mint győzni, a győzelemhez megfelelő csatateret és ellenfelet szerezni. Amire a valóságban nem volt módja, megvalósította képzeletében, mítoszának elemeit ő maga alkotta.

"A mai kormánypárt vezetői azok, akik Magyarországon kiharcolták a jogállamot a kommunista diktatúrával szemben" - leckéztette meg hősünk a Brüsszelnek nevezett ős-ellenfelet. Ami a tényeket illeti: 1989-90-ben a mai kormánytagok közül csak a miniszterelnök és a belügyminiszter harcolhatta ki a jogállamot, a többiek legfeljebb bölcsőjükben, vagy még abban sem vehették fel a harcot a kommunista diktatúrával. Elképzelhető, hogy Pintér Sándor rendőrkapitányként lelke mélyén szívesen részt vett volna a harcban, de nem volt abban a helyzetben. Hősünk maga gimnáziumi KISZ-titkárként se mutathatta ki ellenszenvét. Kollégista korában a rendőrség két alkalommal "elbeszélgetett" vele, eltanácsolta az alternatív ifjúsági szervezet alapításától, ez kellemetlen lehetett, de a jogállam kiharcolásának a folyamat egészét tekintve, elég szerény mozzanata. Újabban "utcai harcosként" ragozza múltját, ami erős túlzás.

Nagy Imre és társainak temetésén a magyar ifjúság nevében mondott beszéde alapozta meg a szovjet csapatok kivonulását kiharcoló hős mítoszát. Fegyverhordozói két, nem jelentéktelen részletről azonban szeretnek megfeledkezni. Az első: a temetést rendező Történelmi Igazságtevő Bizottság tagjai azzal a feltétellel engedték Orbán Viktort mikrofonhoz, hogy beszédében nem említi a szovjet csapatok kivonását. A második: ezt nem a megszállók iránti rokonszenvből tették, hanem azért, mert a (részleges) csapatkivonásról szóló szerződést már három hónappal korábban a magyar és a szovjet kormány megkötötte. Úgy is mondhatnánk, hogy hősünk halált megvető bátorsággal döngette a nyitott kaput.

A mítosz kiteljesedik

Bizonyára az oxfordi Pembroke College-ben ismerkedett meg a bonapartizmussal, brumaire 18 végrehajtásának körülményeivel, és a hatalomgyakorlás feltételeivel: pénz, pénz, pénz…, valamint a párton belül egyetlen akarat érvényesítése. A tanulmányúton elsajátított technikák alkalmazása magyarázza a "fiúk a bányában", majd az ezt követő "fiúk a szőlőben" hadművelet sikerét. A törvényesen megszerzett hatalom megszilárdítását a "hosszú bájtok éjszakáján" Simicska Lajos "pénzügyi zseni" biztosította, a törvénytelenségek nyomának eltüntetésével.

Az első miniszterelnöki mandátuma alatti korona-sétáltatás, korona-úsztatás, zászlóosztogatás, a márciusi 15-e után viselt kokárda, mint a hazafiasság jelképe, ártatlan csínynek tűntek a későbbiekhez képest. Annyi azonban kiderült, hogy a kormányfő a múltat képzeli el az ország jövőjeként, ennek is erősen sminkelt változatát. A nemzet, a polgár, a kereszténység fogalmai a pálinkafőzés és kolbásztöltés színvonalára süllyedtek. A kockás inghez és farmerhez szokott kormányfő félszegen bukdácsolt az öltönyös-nyakkendős nemzetközi térben, a hazai pályán aratott győzelemhez azonban harcképes és megfelelően harcias ellenfeleket kellett találni. Amint a hadviselés első teoretikusa, Szun-ce mester említi, ha az ellenség udvariatlanul elhagyja a csatateret, nincs ütközet.

Az új helyzetet két együttható alakította ki. Az első a Közel-Keletről és Afrikából Észak-Európába özönlő tömegek megjelenése. Noha az érkezőknek eszük ágában sem volt bármelyik közép-kelet-európai országban maradni, a magyar kormányszervek inkább nehezítették, mint elősegítették gyors távozásukat. A sötét bőrű, parkokban, utcákon heverő embereket a népességváltás, a nemzethalál jelképeként mutatták fel, a spontán segítséget ajánló magyar polgárokat cinkosnak bélyegezték. Az első, kéznél lévő célpontnak a Brüsszelnek nevezett Európai Unió kínálkozott, amely euró-milliárdok mannáját hintette Magyarországra. A második hatás a Finkelstein-Birnbaum páros megjelenése volt. Arthur Finkelstein Amerikából jött, mestersége címere a gyűlöletkeltés volt. A bezárkózásra hajlamos, idegenektől rettegő falvak népe kedvezően rezonált a kormánypropagandára. Jellemző, hogy míg Ferenc pápa a templomok megnyitását kérte a menekülők számára. Budapest-Esztergom érseke bezáratta ezeket.

A migránsokra zúdított indulatokat a déli határ lezárása követte. Hősünk ekkor a hon védelmezőjeként mutatkozhatott. Az idegenek ellen felkorbácsolt indulatok az idegenek távozásával lanyhultak. A feszültség fenntartásához a Finkelstein-Birnbaum páros a külföldről szervezett és irányított összeesküvés újrahasznosított legendáját vetette be.

A kormány diskurzusában a beáramló pénz a háttérhatalom mérgezett ajándéka, a büszke magyarok megalázásának eszköze. A pénz nem volt elég – a kormánypropaganda ráadásul tiszteletet követelt Brüsszeltől. Ez teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen üres frázis, bár jól hangzik. A menekültek ellen felkorbácsolt indulat és az EU - bürokratáknak gúnyolt - vezetőinek szidalmazása sem bizonyult elegendőnek, a katasztrófát, amelytől a Vezér megvédhette volna alattvalóit, nem sikerült eléggé ijesztően megeleveníteni.

Fordított Oidipusz

Ekkor támadt a Finkelstein-Birnbaum párosnak a maga aljasságában zseniális ötlete: arcot, személyiséget adni az ördögnek. A Magyarországnak több száz milliós segélyt juttató Soros Györgyöt felruházni a gonosz személyiségjegyeivel. Magyar születésű amerikai állampolgár, milliárdos - és zsidó. "Soros az ideális termék” – mondotta Finkelstein, - "elég becsomagolni és piacra dobni”. A hús-vér Sorost eszközként, vetítővászon jellegű felületként használták, amelyen a legkülönbözőbb, a hadműveletnek taktikai céljainak kedvező vonásokat, történeteket vetíthettek. Ezek szerint "tönkretette a Szovjetuniót(!) és Jugoszláviát, drogkereskedő és pénzügyi csaló, az eutanáziát és a terrorizmust finanszírozza, gyermekkorában a náci megszállókat szolgálta, de nem sikerült a kontinensre kiterjeszteni hatalmi rendszerét, mely liberális NGO-okból és az Európai Bizottságba bejuttatott megbízottakból áll". Az istentelen színjáték szerzői általában a kulisszák mögé, fedésbe húzódtak, bár időnként a nézőtérre kukucskáltak.

Hősünk, az előadás producere maga is megszólalt: "Soros a világ legkorruptabb embere" - és a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások sorsán kesergett. A csata hevében azonban megfeledkezett arról, hogy a rendszerváltó 1988-89-es években a "spekuláns" által támogatott a közép-európai kutatócsoport tagjaként kereste kenyerét, majd ugyancsak Soros-ösztöndíjjal Oxfordba távozott, politikai elméleteket tanulmányozni. Azt sem említette, hogy a most bűnszervezetként jellemzett "libernyákok" internacionáléját alelnöki minőségben vezette.

A politikai csatákat általában nem ministráns gyerekek vívják. Orbán viselkedése, agresszivitása, fóbiái azonban jóval meghaladják a civilizált világban elfogadható szintet. Az okokat különböző szempontokból különféleképpen, sokszor egymással ellentétes elméletek mentén lehet értelmezni, de egyetlen magyarázat sem kielégítő. Feltűnőnek tartom, hogy legdurvább támadásait hajdani szövetségeseinek tartogatja, vagy azoknak, akik valaha segítették, vagy jót tettek vele (Soros György, Iványi Gábor).

A gyermekkorában súlyosan bántalmazott, megalázott férfinak jó oka lenne, hogy szenvedéseinek okozója, a zsarnok apa ismert alakja ellen forduljon. Ennek ellenkezőjét látjuk. A Fidesz nagy hangon meghirdetett családbarát politikája elsősorban az Orbán családnak kedvezett és kedvez mai is.

Egy eltorzult jellem zsákutcába vitte Magyarországot, A hős bukása után a visszaút hosszúnak és keservesnek ígérkezik. Cinkos az, aki egyszerű megoldást lebegtet, könnyű jövőt ígér. Finkelstein és Birnbaum gonosztevők – de nem idióták! Épeszű és minimális erkölcsi érzékkel rendelkező politikus nem fogadhatja meg tanácsaikat. Egyet kivéve: "mindig először kell ütni, aki nem üt először, azt mások fogják megütni" (Hannes Grassegger, Das Magazin, 2019).