Előfizetés

Fekete tükrön innen és túl - Gerhes Gábor tárlata

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.03.02. 09:30

Fotó: TÓTH DÁVID
Gerhes Gábor legújabb tárlatán minden fekete színben csillog, és a humanista eszmény eltűnéséről szól.
Az acb Galéria tere az utóbbi időben feketébe borult, a blackmirror című tárlat ugyanis arra tesz kísérletet, hogy a sötét szín által vessen fel filozófiai kérdéseket. Az alkotó, Gerhes Gábor legújabb műtárgyai így noha több művészeti ághoz kapcsolódnak, azokat a fekete szín mégis „összeköti” egymással. A kiállítás blackmirror (fekete tükör) címe is ezt a kapcsolatot jelzi, valamint azt a kortárs művészetelméletben használatos allegóriát, mely napjaink kijelző-centrikus világára utal. – A ma embere a valóságot lassan képtelen a laptopok, a telefon és okostévék fekete képernyőjétől függetlenül szemlélni – véli Gerhes, aki szerint a mobilok fekete felülete paradox módon nemcsak tükörként funkcionál, hanem az ellenkező, a tükrön túli virtuális valóságba is átvezet minket. A tárlat címe persze ennél is összetettebb, mivel egyszerre utal a Black Mirror című sorozatra – mely szintén a virtualitással foglalkozik –, valamint a XVIII. századtól főként a tájképfestészetben használt fekete tükörre. Ezt a festők arra használták, hogy belenézve csökkentve lássák a színek tónusait, így a tükörben a természet még festőibben, és kissé melankolikusan jelent meg. – Utóbbi ábrázolás illett a romantika festészeti felfogásához, a ma embere pedig szintén hasonlót tapasztal, amikor ránéz a telefonja kikapcsolt képernyőjére – állítja Gerhes. A kiállítás művei is a fekete tükrön mint allegórián keresztül értelmezhetőek, hiszen bár mindegyikük valamilyen művészettörténeti korszakot idéz meg, a csillogó, fekete szín a műveket a jelen felől értelmezi át. Az alapkoncepció ugyanis az, hogy a reneszánsz korszakban kialakult embereszmény az utóbbi bő száz évben fokozatosan tűnt el. – A XX. század során kiderült, hogy a humanizmus eszménye kifulladni látszik, mivel a világ megismerhetőségébe és jobbíthatóságába vetett hit nem valósult meg – mondja a művész. Szerinte mindennek oka az ember, akinek kezéből az irányítást kivette a technológia, amit ironikus módon épp maga fejlesztett ki. A művész szerint ezért is jelentős napjainkban a tükörmetafora, mert bár mindig is jelen volt a kultúrtörténetben, a közösségi média megjelenésével még fontosabbá vált, hiszen a virtuális térben is tükör- vagyis profilképeken látjuk egymást. A kiállításon a megszűnő humanizmus-eszmére több műtárgy is utal, melyeken fontos szerepet kap a test deformációja vagy töredékessége. A képzelet maradéka című fotó például a Vatikáni Múzeumban megtekinthető Belvedere torzót idézi, melynek a feje és az összes végtagja az idők során letörött – az alak mégis ebben a részleges formában írta be magát a művészettörténetbe. A Dance Macabre című montázsán az alkotó szintén addig redukálja a testet míg az felismerhető marad, Ex Voto képén pedig Picasso és René Magritte egy-egy művét „festi össze”, és redukálja azok színvilágát monokrómmá, így mosva el a határt a két művész hasonlóan eltorzult figurái között. – Ezekkel a képekkel a humanista eszmék kudarcát, vagyis az emberbe vetett hit szétesését akartam ábrázolni – mondja Gerhes Gábor. Utóbbi gondolat különösen érzékien jelenik meg azon az apró, fekete gyurmából formázott Herkules szobron, mely akár a British Museumban található eredeti „remake”-je is lehetne, épphogy csak utalva a forrásmű alakjára. A tárlat legbizarrabb képe azonban egy ezüstös árnyalatban játszó fénykép, mely egy arc nélküli, vékony, meztelen női testet ábrázol torzóként, és amely Marcel Duchamp elmúlást jelképező Étant donnés című térinstallációját idézi meg. Utóbbi mű a francia művész utolsó munkája volt, mely 1968-as halála után posztumusz jelent meg, azaz végső formáját az alkotó már nem láthatta. Duchamp groteszk módon úgy végrendelkezett, hogy művét csakis a halála után egy általa írt használati utasítás alapján lehet összeállítani. A kiállított installáció egy életnagyságú gumibaba lett háton fekve, gázlámpával a kezében, szétvetett lábakkal. Gerhes Gábor művén a nőalak szintén katatón pózba mered, így jelezve, hogy noha még mindig az ember áll a világ középpontjában, a régi korok humanizmusa már régen kiveszett belőle.

A Claude-üveg

A kiállítás által megidézett fekete, konkáv alakú tükröt Claude Lorrain XVII. századi francia tájképfestőről nevezték el. Angol nyelvterületen Claude-üvegnek, másutt Lorrain-tükörnek hívják.

Komoly elismerést kapott a FreeSZFE-mozgalom

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.03.01. 15:57

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A vírus miatt idén rendhagyó módon adományozták oda a Lábán Rudolf- és a Halász Péter-díjat.
A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház által 2005-ben a magyar kortárstánc legjobbjainak elismerésére alapított Lábán Rudolf-díj kuratóriuma, valamint a Trafó és a Színház folyóirat által 2018-ban alapított Halász Péter-díjat kuratóriuma is úgy döntött, hogy jövőre összevontan díjazza majd a 2020-as és a 2021-es előadó-művészeti teljesítményeket, míg idén csak különdíjakat adományoznak - derül ki az intézet honlapján közzétett tájékoztatásból. Mindezt a csonka évaddal magyarázták, szerintük ugyanis a társulatok és a független alkotók az előző évben csak szórványosan tudták bemutatni és játszani a darabjaikat. A korábbi nomináltakkal és díjazottakkal szemben igazságtalan, sőt, méltánytalan lenne, ha a nagyságrendekkel kevesebb bemutató közül választanának. A kuratórium fontosnak tartotta ugyanakkor kiemelni, hogy a különdíjak odaítélésével felhívják a figyelmet az egy-egy naptári éven jóval túlmutató és a hazai kortárs tánc területén kimagasló szakmai tevékenységekre. Ezért idén is döntött a különdíjról, amelyet ezúttal két olyan pedagógusnak - Angelus Ivánnak és Lőrinc Katalinnak - ad át, akik a maguk területén a legtöbbet tették azért, hogy Magyarországon meghonosodhasson és kibontakozhasson a kortárs tánc szemlélete, szellemisége és gyakorlata. A Lábán-kuratórium tagja az idén Artner Szilvia Sisso újságíró, kritikus, Bálint Orsolya tánckritikus, újságíró, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Komjáthy Zsuzsanna tánckritikus, Králl Csaba tánckritikus, szerkesztő, Rényi András esztéta, Százados László művészettörténész, valamint Török Ákos tánc- és színikritikus, szerkesztő volt. A Halász Péter-díj kuratóriuma is úgy döntött, hogy az elmaradt bemutatók és az előadások folyamatos játszásának ellehetetlenülése miatt a 2020-as Halász Péter-díjat nem adja ki, és a tavalyi premiereket az ideiekkel együtt veszik számításba, amikor jövőre a 2020-as és 2021-es összevont év díjazottjairól döntenek. "Ugyanakkor azt gondoljuk, nem mehetünk el szó nélkül azon fejlemények mellett, melyek talán még a koronavírusnál is súlyosabb csapást mértek a magyar színházi szakma már eleve legyengült immunrendszerére" - fogalmaztak, hozzátéve, hogy ezért
különdíjjal ismerték el azt az akciósorozatot, amelyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói közössége 2020. szeptember 1-jén indított az intézmény autonómiájának megőrzése érdekében.

Mint azt a kuratórium írta, ezek az alkotás hagyományos hierarchiáit kritikusan felülvizsgáló, a színjátszás szokványos színtereiről kilépő, sokak számára az aktív részvétel lehetőségét felkínáló performanszok Magyarországon ritkán látott módon gondolták újra a színház társadalmi funkcióját, miközben ékes bizonyítékául szolgáltak a hallgatók mesterségbeli tudásának és kiváló együttműködési készségének.
"S nem utolsó sorban hitet adtak a jövőre nézvést, hogy egyszer ilyen is lehet majd a színház"

- indokolta döntését a szakmai grémium. A kuratórium tagja az idén Darida Veronika esztéta, Herczog Noémi kritikus, szerkesztő, Imre Zoltán színháztörténész, Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész, Rádai Andrea kritikus, szerkesztő és Varga Anikó kritikus, szerkesztő volt.

Kultúra a karanténban

Népszava
Publikálás dátuma
2021.03.01. 10:30

Fotó: Lengyel Intézet
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.

Filmmel emlékeznek

A Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapja alkalmából a budapesti Lengyel Intézet filmvetítéssel emlékezik a kommunizmus lengyel áldozataira: az intézet YouTube csatornáján ingyenesen látható az „Inka 1946 ... egyedül én halok meg” című televíziós dráma. Az eredeti nyelven, magyar felirattal közvetített film egy fiatal ápolónő, Danuta Siedzikówna „Inka” történetét mutatja be, akit 1946-ban szörnyű kínzásokat követően gyilkolt meg a sztálinista terrorapparátus, még mielőtt betölthette volna 18. életévét. Lengyel Intézet YouTube; 20:00

Kétszáz éven átívelő utazás

Több mint harminc művészeti tárgyú portréfilmet tesz ingyenesen elérhetővé az Uránia Nemzeti Filmszínház Látótér címmel online csatornáján. Az április végéig tartó sorozat Forgács Péter Festői korszakok című dokumentumfilmjével kezdődik ma este. A filmrendező, médiaművész munkája egy kétszáz éven átívelő utazás a magyar múltba és annak összetett, összefonódó művészet és lét vonulataiba. A film központi alakja Gánóczy Mária (1927-) festő és filmes, a dédszülőkig felmenő festőművésznőkkel teli család sarja. Uránia Nemzeti Filmszínház Online, 20:00  

Új egységben

A Djabe zenekar 2014-ben jelentette meg Forward címmel a Miskolci Szimfonikus Zenekarral közösen készített albumát. A kritika és a hallgatók szerint is a zenekar pályafutásának legnagyobb szabású műve készült el. A lemez egyik legfőbb erénye, hogy olyan kompozíciók születtek, ahol a résztvevők megszólalásban egyenrangú partnerek, a két zenei világ teljesen kiegészíti egymást, együtt képeznek egy új egységet. A lemezbemutató koncert filmváltozata bármikor megtekinthető az eSzínház oldalán