– A Józsi nagyon jó ember, csak jót mondhatok róla. Tisztelettudó és mindenkin csak segít.
Így beszélt egy középkorú asszony Siklósnagyfalu egyik ütött-kopott portájának udvarán, miközben egyéves, csupamosoly lányunokáját nehezen hajolva ölébe kapta. A ház lépcsőjén sütkérezett az asszony két menye, s ők helyeslően bólogattak.
A 420 lelkes, túlnyomórészt romák lakta, dél-baranyai faluban a polgármesterről kérdeztem a helybélieket, s szinte mindannyian dicsérték a települést 2010 óta irányító Kosztics Józsefet. Pedig az 50 esztendős Koszticsot már többször is elítélték, és öt hete letartóztatták sikkasztás gyanújával. Mégis védik, és abban reménykednek, hogy „Józsi mihamarabb hazajön”.
A helybéliek bizalmát már a kilencvenes évek első felében elnyerte. Másfél évtizeddel ezelőtt a Magyar Narancsban jelent meg riport a vízvezetékszerelő végzettségű faluvezető tündökléséről és bukásáról, s abból megtudhattuk, hogy 1994-ben Kosztics a község cigány önkormányzatának lett a tagja, majd 98-tól alpolgármester volt. Létrehozott egy cigány érdekvédelmi szervezetet, ami a rendszerváltást követően 70-80 százalékos állástalanságtól küszködő Siklósnagyfalun közmunka- és átképzési programokat indított. Ezek révén 8-18 hónapon át biztos jövedelme volt 50-80 helybélinek. E programokra kilenc éven át mintegy 400 millió pályázati forrást nyert el a Kosztics által vezényelt egyesület. Tegyük hozzá, hogy a programban résztvevők szinte sosem váltak a munkaerőpiac szereplőivé, megmaradtak közmunkásnak, és a tanfolyamokon tanult – kivitelező, számítógépkezelő, parkgondozó és gyógynövénytermesztő – szakmákkal a siklósnagyfalusiak nem tudtak elhelyezkedni.
Az érdekvédelmi egyesület által több tízmillió forint támogatásból megépített fűrészüzem is bezárt néhány heti működés után, és soha nem indult újra.
Ráadásul gond volt a támogatások elszámolásával, az ellenőrzés hat hamis számlát talált az érdekvédelmi szervezetnél, ezért 2005 júliusában Koszticsot 4 hónap szabadságvesztésre ítélték. Mivel az ítéletet felfüggesztették, Kosztics József elindulhatott faluja polgármesterválasztásán 2006 őszén. Ám akkorra kiderült, hogy Koszticsot már 2003-ban is elítélték lopásért és magánokirat-hamisításért, tíz hónap felfüggesztett börtönt kapott, így hiába nyerte meg a választást, a posztját nem foglalhatta el, mert le kellett ülnie két felfüggesztett büntetését.
Ám Kosztics nem ment be a börtönbe, elbujdosott a rendőrök elől. Körözést adtak ki ellene, és pár hét múlva – a hozzá igyekvő barátnőjét követve – a nyomozók elfogták őt egy pécsi lakásban.
Miután kiszabadult, hamar visszailleszkedett a helyi politikába, és 2010-ben 7 voksnyi különbséggel, 2014-ben pedig fölényesen nyert a polgármesterválasztáson. Ezúttal is a közfoglalkoztatási programok tették őt népszerűvé. Ám a támogatások elszámolása megint hibádzott. 2019. szeptemberben a Pécsi Járásbíróság költségvetési csalás, sikkasztás, valamint számviteli fegyelem megsértése és hamis magánokirat felhasználása miatt másfél év szabadságvesztést rótt ki Koszticsra. A bíróság szerint egy önkormányzati beruházás 17 milliós támogatását a polgármester részben hamis számlákkal igazolta, és ugyanezt tette a közmunkaprogram esetében is, így összesen 15,4 millió kárt okozott. Az ítélet fellebbezések miatt nem vált jogerőssé, ezért Kosztics József elindulhatott a 2019-es választáson is, és újra biztosan nyert. Csütörtökön tárgyal Kosztics büntető ügyében a Pécsi Törvényszék, s ha az elsőfokú verdiktet helyben hagyják, a polgármestert megint megfosztják posztjától.
Egy, a múlt évben elindított rendőrségi vizsgálat az eddigieknél súlyosabb, akár 8 éves börtönnel fenyegeti a településvezetőt. A gyanú szerint Kosztics az önkormányzatnak és a helyi szociális szövetkezetnek összesen 14,2 milliós kárt okozott, amikor az említett pénzt 2020 őszén a saját bankszámlájára utalta, s az összeg egy részét szerencsejátékra, illetve saját szükségleteire költötte. Ezért vitték el bilincsben a polgármestert január végén, s a napokban meghosszabbították letartóztatását.
A siklósnagyfalusiak most is megbocsátóak. Egy 59 esztendős, Ágiként bemutatkozó asszony a háza előtti virágtartó szélén üldögélve így érvelt:
– Bárki fordult hozzá, mindenkin segített. Rajtam is. A beremendi cementgyárban dolgoztam, aztán jött egy nagy leépítés. Sehol se találtam munkát, ő adott. Három gyereket neveltem, kellett a pénz. Most rokkantellátásom van, 56 ezer, és dolgozom 4 órát egy cégnél, azért 72-őt kapok. Ha akad napszám, oda is elmegyek, napi hatezerért. Tényleg, maga nem tud valami munkát adni? Szőlőmetszés, kerti munka, bármi? Szívesen megyek, csak szóljon!
A 27 esztendős Kosztics Gábor (aki csak névrokona a polgármesternek) is azt hangsúlyozta, hogy errefelé nagyon nehéz munkát találni, jelenleg is több mint nyolcvanan szorulnak közmunkára. Gábornak van állása a mohácsi farostlemezgyárban, havi 220 ezret kap kézhez.
– Ez itt már komoly jövedelemnek számít – mondta a feleségével két ovis korú lányról gondoskodó, erős felépítésű férfi. – De ennyiből nem jutunk előre. A házunk százéves, be kellene pucolni, a tetőt le kéne cserélni, nincs autóm, a testvéremével járok, neki meg jogosítványa nincs, azt letenni is sok pénzbe van. Ha a bérem meglenne havi 300 nettó, akkor jutna mindenre, de felénk nincs erre remény.
Emiatt 10-12, falubeli fiatal külföldön próbálkozik. A 20 éves Jovánovics Tibor is ezt teszi:
– Már voltam kint németben, most újra oda készülök – avatott be a vékony termetű fiatalember a terveibe. – Addig nem akarok családot, amíg nem korrigálom a sorsom, szóval, amíg anyagilag nem leszek rendben. Szakács a szakmám, de itt nem kaptam állást. Ott kint 1800 euró maradt meg havonta, abból már lehet félretenni.
Büszkén mutatja spórolása eredményét, ezüstszínű Volkswagenjét, egymillió nyolcszázezerért vette a tíz éves járművet.
Tibor és Gábor, s még tucatnyi siklósnagyfalusi állította, hogy ha most lenne a voksolás, Kosztics Józsefet újra nyerne. Talán azért is, mert a sok nélkülözést megélt siklósnagyfalusiak úgy vélik, ahhoz, hogy az ember boldoguljon, „kell egy kis huncutság”.
– Havi 60-80 ezer közmunkabérből maga szerint, hogy lehet megélni?! – szegezte nekem a kérdést egy negyvenes, ráncos férfi. – Minden hét végén kell mellé vállalnom napszámot, így megduplázom a pénzemet. Nem mindig jelentenek be. Nekem az a párezer is számít, ami így a zsebembe marad.
A siklósnagyfalusiak közül egyébként sokan állították, hogy tudtak róla: a polgármester szerencsejátékfüggő. Volt, aki azt hallotta, főképp horvát kaszinókba járt. S hogy - a nyomozók szerint – veszteségei miatt elköltötte a falu pénzének egy részét, arra sokan csak legyintettek:
– Ezen akad fenn? – morogta az egyik falubeli. - Ebben az országban a főnökök milliárdokat nyúlnak le. Azzal foglalkozzanak, ne velünk!
