A koronavírus-járvány igencsak keresztülhúzta a katolikus egyházfő tavalyi programját, így Ferenc pápa 2019 novemberi Thaiföldet, illetve Japánt érintő útja óta most először tesz külföldi lelkipásztori látogatást: a színhely megválasztásakor nem elsősorban személyes biztonságát tartotta szem előtt, hiszen Irakba vitte útja. Megszokhattuk már azonban tőle, hogy olyan országokban hirdeti az igét, ahol a katolikusok szinte jelentéktelen kisebbséget alkotnak. Iraki útja azonban mindegyik közül a legveszélyesebb. A koronavírus-fertőzéstől ugyan elvileg nem kell már tartania, hiszen hetekkel ezelőtt megkapta a második dózist is a Pfizer/BioNTech vakcinából, de finoman fogalmazva Irak ma sem számít a béke szigetének. Ezért alighanem az sem nyugtatja meg különösebben az érte aggódókat, hogy a Vatikán közlése szerint a pápa „valószínűleg” páncélozott gépkocsiban közlekedik majd Irakban.
Ráadásul az sem túl jó ómen a vizit előtt, hogy múlt hétvégén kiderült, koronavírus fertőzte meg Mitja Leskovar Irakban szolgáló apostoli nunciust. A Vatikán külképviselet-vezetője elvben minden külföldi vizitjén végigkíséri az egyházfőt az út összes állomásán, most azonban erre nem lesz lehetőség.
A Szentszék közlése szerint a lelkipásztori út három célt szolgál: a pápa bátorítani kívánja a helyi keresztény közösséget, erősíteni a vallások közötti párbeszédet, illetve meg szeretne ismerkedni Irakkal, amely oly sokat szenvedett az elmúlt évtizedekben.
Nem kérdés, hogy a pápa történelmet írhat; és nem csupán azért, mert valóban egyedülálló látogatás vár rá, hanem káld rítus szerint mondja az egyik misét, amire pápa részéről eddig még nem volt példa. A kelet-szírnek, illetve asszírnek is nevezett szertartás a bizánci birodalomból elmenekült nesztoriánusok hagyatéka. A káld katolikus egyház elfogadja vezetőjéül a pápát. 2010-es adat szerint 490 ezer tagja volt, közülük 310 ezren éltek a Közel-Keleten, jórészt Irakban.
Az iraki keresztények nagy része szíriai származású. Akadnak ugyanakkor arab és örmény keresztények is. A kurdok és a türkmének között is találhatunk keresztényeket, igaz, csak elenyésző számban. Még az 1991-es Öbölháború előtt egymillióra becsülték az Irakban élő keresztény közösség lészámát, ennél azonban valójában jóval többen lehettek. Bár Szaddám Huszein diktatúrájában viszonylag kevés támadás érte a közösséget, a főként keresztény asszíriai etnikum sok tagját arra kényszerítettek, hogy araboknak vallják magukat. A keresztények exodusa a 2003-as iraki háború során indult meg, ezt követően már csak 800 ezren maradhattak, de mára ez a szám tovább apadt, a 2014-ben ország több mint egyharmadát elfoglaló az Iszlám Állam (Daes) 2017-ig tartó rémuralma következtében.
Wolfgang Huber, a Missio München segélyszervezet elnöke a Vatikáni Rádió német nyelvű adásának elmondta, a pápa látogatása a reményt jelenti az ott élő katolikusok számára, akik súlyos csapások sorát élték át. Aki a nehézségek ellenére szülőföldjén marad, számos veszéllyel kell szembenéznie, hiszen gyakoriak a merényletek, illetve gyakori probléma, hogy a szélsőségesek a keresztény családok iszlamizálására törekednek. Huber szerint történelmi jelentőségű a pápa nedzsefi látogatása az ökumenizmus szempontjából, hiszen a városban a siíta Ali al-Szisztani nagyajatollahhal, az ország legnagyobb tekintélyű vallási vezetőjével találkozik, aki a sorsdöntő pillanatokban sokat tett a békéért. Most a pápa is a béke hírnöke kíván lenni.
Irak – egy ország a polgárháború szélén
Leaszfaltozták a régóta elhanyagolt utakat, apácák festették újra a templomok tetejét díszítő fakereszteket Bagdadban, Ferenc pápa pedig békés hangulatot árasztó poszterekről és falfestményekről mosolyog a helyiekre – az iraki főváros legszebb ruháját öltötte magára az egyházfő fogadására, ám a ma kezdődő látogatás lehet a pápa egyik legszerényebb vizitje. A koronavírus-járvány eleve kizárja azt, hogy a megszokott módon, az út mentén felsorakozott hívők, zarándokok és érdeklődők tömegei köszöntsék őt, vagy csordultig megtelt templomokban misézzen. Csak Erbilben számíthat nagyobb közönségre, ahol egy 30 ezer fő befogadására alkalmas stadionban tartott szertartáson várhatóan 10 ezren vehetnek részt, akiket belépés előtt szigorúan átvilágítanak. A másik ok, ami lehetetlenné teszi a nagyobb gyűléseket, az a fokozott terrorfenyegetettség: az Iszlám Állam rejtőzködő harcosainak és az Irán által támogatott síita milíciák támadásától egyaránt tartanak az iraki biztonsági erők, akik 10 ezer fős különítménnyel gondoskodnak Ferenc pápa biztonságáról. Az egységeket a hadsereg elit alakulata, az amerikai kiképzésű Arany Osztag vezényli és várhatóan hermetikusan lezárják az egyházfő útvonalának környékét.
A bagdadi kormány számára különösen fontos, hogy a látogatás zökkenőmentesre sikerüljön és Irak egy stabil ország benyomását keltse. A közel-keleti államban valójában a Szaddám Huszein rezsimét megdöntő, 2003-ban kezdődött amerikai invázió óta nem tudott stabil rendszer kiépülni. A konszolidációt számos tényező akadályozta meg, szerepet játszott a felekezeti megosztottság és a korrupció is, de talán az egyik legfontosabb tényező az volt, hogy Irak az amerikai-iráni szembenállás egyik legfőbb színtere lett. Ez az elmúlt években egyebek mellett a síita milíciák rendszeres rakétatámadásaiban nyilvánult meg, amely tavaly januárban súlyosabb eszkalációhoz – Kászim Szulejmáni iráni kémfőnök likvidálásához, majd a perzsa állam ballisztikusrakéta-csapásaihoz – vezetett. A fegyveres csoportok azonban nem csupán az Egyesült Államokat provokálják, hanem a változást követelő tüntetőket, aktivistákat és értelmiségieket is terrorizálják, esetenként még meg is gyilkolják őket. Tavaly augusztusban az iraki kormányfő nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő tanácsadóját, Hisám al-Hasimit is megölték, aki a milícisták hálózatának feltérképezésén dolgozott. A karhatalom képtelen megfékezni a fegyveres csoportokat, ám az utcára vonuló demonstrálókkal szemben ők is hajlamosak kíméletlenek lenni, így senki sem érezheti biztonságban magát. “Az átlagos iraki civil könnyedén a hadakozó fegyveres csoportok, a hatóságok vagy esetleg mindkettő útjába kerülhet, és ez esetben alig van lehetőségük a menekvésre, hiszen nincs kihez fordulniuk, aki gondoskodhatna biztonságukról” – magyarázta Ruba Ali Al-Hassani iraki-kanadai jogszociológus, a Tahrir Institute for Middle East Policy (TIMEP) külsős kutatója a Népszavának.
Musztafa al-Kádimi miniszterelnök ugyan elődeinél határozottabb lépésekkel tett a milíciák visszaszorítása érdekében, de lényegi változást egyelőre nem tudott elérni. Ruba Ali Al-Hassani rámutatott: a kormányfőnek szűk mozgástere van, mivel tevékenysége nem tetszik a fegyveres csoportoknak, a parlamentben ingatag a támogatottsága, valamint a rendszerváltást követelő tüntetők sem bíznak benne. A kutató szerint az utóbbi csoport azért gyanakvó Kádimivel szemben, mert egészen tavaly májusi beiktatásáig ő volt a hírszerzés feje, és felmerült a gyanú, hogy köze lehetett a több mint hatszáz demonstráló életét kioltó erőszakos hatósági fellépéshez. A kormányfő hiába fogadta meg, hogy felkutatja a felelősöket, ám ez eddig nem történt meg, ami fokozza a társadalmi feszültséget. Az elégedetlenség múlt pénteken tíz áldozatot követelő véres összecsapásokhoz vezetett a pápai vizit egyik állomásán, Nasszíriában. A mártírjaiknak igazságot követelő tiltakozók indulatát azóta valamelyest lecsillapította, hogy egyik kérésük teljesült; a tartomány vezetője benyújtotta a lemondását.
A biztonsági helyzet azonban olyan törékeny, hogy egyes elemzők egy polgárháború kirobbanását sem zárják ki, ha a síita milíciák helyzetét nem sikerül rendezni a közeljövőben. A sötétségben azonban némi reménysugár is van: a rendszerváltást követelő aktivisták pártokat alapítottak, hogy megmérettessék magukat az októberben esedékes előrehozott választáson, és a parlamentbe bekerülve küzdjenek a változásért. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy a katonái fokozatos kivonásával csökkentse az amerikai jelenlét okozta feszültséget, ugyanakkor nem hagyja magára az iraki biztonsági erőket az Iszlám Állam elleni harcban: az amerikai kiképzőket a február közepén bejelentett tervek szerint NATO-csapatok váltanák. Irak, úgy tűnik, válaszút előtt áll, és talán mindennél nagyobb van szüksége a béke üzenetére, amelyet Ferenc pápa hoz magával.
