Széttöredezett világunk

A koronavírus-járvány alaposan átírta a XXI. század első ötödében még megszokott játékszabályokat. Az előző századforduló óta, ha nem is vált általánosan elfogadottá, de mindenképpen tudomásul vettük, hogy a kis és a nagy kérdésekben többnyire az üzleti élet diktál - háborúkban és békében egyaránt. Ez a rendszer a pandémia hatására szinte egycsapásra a visszájára fordult. Amire sem az 1929-1933-as, sem a legutóbbi, 2008-2009-es világválság nem volt képes, az a 2020-as esztendő zűrzavarában megtörtént: napjainkban a politika méri ki a gazdaság játékterét. Azonban a háttérben régóta érlelődő, az érintettek által korántsem kívánt váltás sem lehetett volna az akadálya annak, amit egy török üzletember így fogalmazott meg: "Nem engedhetjük, hogy a vírus szétdarabolja az országok globális együttműködését, és elszigetelt csoportokká tegye a nemzeteket. Minden helyen és fórumon továbbra is globális együttműködésre szólítunk fel."

Kezdetben az Egészségügyi Világszervezet is abban reménykedett, hogy a kormányokkal és a többi nemzetközi szervezettel karöltve közösen sikerül felgyorsítaniuk a védőoltások kifejlesztését, gyártását, majd igazságos elosztását a világ országai között. "Cselekedj" elnevezéssel még egy programot is beindítottak, melyhez sikerült megnyerniük a reálpolitikus hírében álló Emmanuel Macron francia elnököt, aki azonban meglehetősen naivnak bizonyult, amikor így fogalmazott: "Remélem, hogy a programmal megbékítjük Kínát és az Egyesült Államokat, hiszem, hogy a Covid-19 elleni harc az emberiség közös érdeke, és ha győzni szeretnénk, akkor nem lehetnek közöttünk viszályok."

Ebből ugyan vajmi kevés valósult meg, de felcsillant a remény, hogy talán mégis lesz valami az összefogásból, hiszen az üzleti élet egyik legsikeresebb szereplője, Bill Gates alapítványa a Microsoft segítségével létrehozott egy hozzá méltó internetes oldalt, amely a vérplazma donorok felkutatását tűzte a zászlajára világszerte. Sajnos a piacvezető redmondi szoftvercég alapítója volt az utolsó, aki nemcsak álmodozott, de cselekedett is annak érdekében, hogy közös gondolkodásra bírja rá a világot, a kölcsönös szolidaritás jegyében.

Ma már látjuk: a második esztendejébe lépett, egyre tragikusabbá váló pandémia sem késztette arra a világot, hogy az 1918-ban kitört spanyolinfluenza, vagy az 1950-es évek végén kicsúcsosodott gyermekbénulás járvány példája nyomán a kutatók, és nem utolsósorban az injekciógyárak közösen odaálljanak egy-egy vakcinatípus mögé; háttérbe szorítva a pillanatnyi profitérdekeiket is.

A "békés egymás mellett élés" tanulságos példája volt egykor a gyermekbénulás megelőzésére szolgáló Sabin-csepp, amelyet Amerikában fejlesztettek ki, a Szovjetunióban csiszolták tovább, míg végül Kubában kipróbálták. Európa keleti felén máig ezt alkalmazzák, igaz, Nyugaton a Salk-injekció az úr. A Covid-19 vakcinatörténetének viszont a teljes széttöredezettség jutott. A megelőzés a pillanatnyi politikai érdekek áldozatává vált. Pedig Cicero tévedett: a változatosság nem mindig gyönyörködtet.