Hát kirakták. Mint a macskát …
Szép és plasztikus ez a köznapi és köznépi magyar nyelv. Olyan szemléletes kifejezéseket használ, amik igazán lenyűgözik az embert, ha ilyen „macskás” híreket olvas, és meglódítja a fantáziát is. Már ha van!
Bár mindenféle egyéb hírek is forognak, amik akár cáfolatnak, akár tagadásnak („Szép öcsém, be nagy kár”… hogy ezt a két kifejezést a mai magyar sajtóban nem tudják helyén használni) is vehetőek. Mert ugyanis többféle használati formája alakult ki ennek a friss politikai hírnek néhány röpke óra alatt.
Vannak, akik… - hogy plagizáljak –, szóval vannak, akik ezt a hírt győzelemnek állítják be, amivel ez a „macska” nem engedett az erőszaknak. Mások szerint – akik szintén „vannak” – ez bizony csúfos kudarc, mert ezt a bizonyos „macskát” bizony pont úgy rakták ki, mint azt a népi mondás mondja. Merthogy az ilyen macskát bizony ki kell. Most pedig már nagyon ki kellett. Rakni!
No de, nincsen veszve semmi, mert nemcsak a magyar nyelv a hajlékony, hanem a „magyar macska” és a magyar észjárás is. Sőt furfangos. Így eshetett meg az, hogy ez a bizonyos „macska” – egy bizonyos „macskajancsis” észjárás szerint - nem kirakva lett, hanem a saját szuverén döntése szerint távozott. Bentről – kifelé. Merthogy ilyen az igazi szittya magyar macska! Ha akar: megy. Ha nem – hát akkor is!
Egyébként pedig ezek a macskák bonyolult lények. Igazán furfangosak. Állítólag hét életük van, és mindig talpra esnek. Svejk, a derék katona a macska eltávolításának ugyan egészen más módját ajánlotta Lukás főhadnagynak, de ezt itt most nem idézném. Bár – sokat tapasztalt barátaim szerint – a macska, sőt ez a bizonyos „macska” is képes saját szuverén döntése szerint olyasmit is megtenni, ami egyáltalán nincs az ínyére. Ugyanis a macska képes kinyalni a saját ánuszát (ezt ugyan a köznyelv közérthetőbben fogalmazza, ezért köznyelv) is. Már persze akkor, és csakis akkor, ha előtte jó alaposan be lett kenve, mondjuk Erős Pistával. (Pártoljuk a hazai ipart!). Nos, a híreinkben szereplő „macska” esetében is valószínűleg ez történhetett. Még mindig jobb, mint Svejk módszere.
Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, tele van a „macskajancsi” sajtó „macskajajgatással”. Igaz, hogy ezt a szintén plasztikus kifejezést eredetileg nem erre az állapotra hozta létre a hajlékony magyar nyelv, és Kusturica sem erről mesélt jókedvűen nekünk, mégis, ezt most éppen erre az állapotra alkalmaztam.
Bár, ha meggondoljuk, hogy ami a „macskajancsiknak” „macskajaj”, az nekünk, akik a házi cicákat szeretjük, de azért mégis csak kutyabarátok vagyunk, az bizony kutyabaj.
Tisztul a világ, visszaszorulóban a járvány.