Vörös, zöld, sárga

Történt, hogy „A kazár uralkodó (a kagán) – így áll a régi krónikákban – álmot látott, és három bölcset hívatott magához különböző országokból, hogy álmát megfejtsék. Az ügy annyiban volt jelentős a kazár államra nézve, hogy a kagán elhatározta: népével együtt annak a bölcsnek a vallását veszi fel, amelyik a legtalálóbban fejti meg az álmát. (...) Így aztán a kazár nyári szálláshelyére egy iszlám, egy zsidó és egy keresztény igehirdető érkezett: egy dervis, egy rabbi s egy szerzetes. Mindegyikük egy-egy sókristályból készített kést kapott ajándékba a kagántól, és vitába bocsátkoztak. A három bölcs álláspontját, a három különböző vallás alapelveinek kölcsönös megmérettetését, személyiségüket és a »kazár hitvita« kimenetelét nagy érdeklődés övezte, éles megoszlást idézett elő az esemény kimenetele és következményei körül, és az évszázadok folyamán számtalan héber, keresztény és iszlám értekezés feszegette mind a mai napig, amikor kazárok már rég nincsenek.”

Hogy, hogy nem: a keresztény források szerint a kazár kagán a vita nyomán a keresztény, az iszlám források szerint a mohamedán, a héber források szerint pedig a zsidó vallást választotta, s vette fel népével együtt. A vita keresztény résztvevője (Szent) Cirill – eredeti nevén Konstantin, (Szent) Metód testvére, a szláv írás megalkotója – volt, az iszlámot Farábi Ibn Kora – más néven al-Fárábi, latinosan Alpharabius, Arisztotelész kommentátora –, a zsidó vallást pedig Szangári Izsák – Yitzhak ha-Sangari, egy először a XIII. században említett rabbi – képviselte. Mindezt nem a magyar őstörténet Kásler-féle átiratából szedtük, hanem a szerb Milorad Pavić Kazár szótár – Százezer szavas lexikonregényében olvastuk. Pavić (1929-2009) zseniális műve 1984-ben jelent meg szerb nyelven (Prosvete, Beograd), de az újvidéki Forum Könyvkiadónak és a fordító Brasnyó Istvánnak köszönhetően már 1987-ben magyarul is olvashatóvá vált. Azóta a budapesti Cartaphilus is megjelentette (2006) a tucatnyi nyelvre lefordított kötetet – nekem mindkét magyar kiadás a birtokomban van, mert az első a sok olvasástól szétesett –, amelynek műfaja, a szótárregény ihlette például Temesi Ferenc Por (1986) című regényét is.

A Kazár szótár, a Lexicon Cosri ugyanis egy regény, amely azonban a szótárakhoz/lexikonokhoz hasonlóan különböző szócikkekből áll, lehet lineárisan is olvasni, de „ugrálhatunk” is az egyes szócikkek között. Ráadásul a mű – a „kazár hitvita” forrásainak megfelelően – három könyvre tagolódik: a Vörös könyv tartalmazza a keresztény, a Zöld könyv az iszlám, a Sárga könyv pedig a héber szószedeteket. Történelem és fikció, mítosz és valóság, létező és kitalált dokumentumok szinte szétszálazhatatlanul egybeszőtt textúrája lenyűgöző élményt nyújt az olvasó számára. Mint Pavić írja: „(…) az az olvasó, aki a címszavak sorrendjéből kihámozhatná e könyv rejtett értelmét, rég eltűnt a föld színéről, mivel a mai olvasóközönség úgy tekinti, hogy a képzelet kizárólag az író hatáskörébe tartozik, ahhoz neki semmi köze sincs. Főként egy szótár esetében.”