A válság női arca

Miközben a világ az idei nemzetközi nőnapra egy globális járvány közepén készül, egy dolog világos: a koronavírus által okozott válságnak van egy női arca.

Az asszonyok és a lányok már eddig is komoly egyenlőtlenségekkel néztek szembe, amelyeket a járvány tovább súlyosbított, ezáltal megsemmisítve az elmúlt évek eredményeit a nemek közötti egyenlőség elérése felé. A nők jellemzően azokban a szektorokban dolgoznak, amelyeket a járvány a legsúlyosabban érintett. A frontvonalban tevékenykedők is főként nők, akik közül sokan faji és etnikai alapon leszakadt csoportokhoz és a leghátrányosabb anyagi helyzetűek közé tartoznak.

A nők esetében 24 százalékkal valószínűbb, hogy a munkájuk veszélybe kerül vagy komolyan lecsökkennek a bevételeik. A nemek közötti már eddig is nagy fizetési szakadék még tovább mélyült, az egészségügyi szektor esetében is.

Az otthonmaradásra felszólító rendelkezéseknek, valamint az iskolák és a gyermekgondozási helyek bezárásának betudhatóan jelentősen megnövekedett a fizetetlen gondozási munka mértéke. Lányok milliói valószínűleg sohasem térnek majd vissza az iskolába. Az anyák, különösen az egyedülállók pedig azonnali nehézségekkel és szorongással találták szembe magukat.

A világjárvány mindeközben egy másik kórt is gerjesztett világszerte, a nők elleni erőszakét, ugrásszerűen emelkedő családon belüli bántalmazással, emberkereskedelemmel, szexuális kizsákmányolással és kényszerházasságokkal.

Mindeközben habár az egészségügyi dolgozók nagy része nő, egy nemrég közzétett tanulmány megmutatta, hogy a koronavírus elleni szakértői csoportoknak csak 3,5 százalékában voltak jelen egyenlő arányban a férfiak és a nők. A járványról szóló hírekben világszerte pedig csak minden ötödik nyilatkozó szakértő volt nő. Ez már önmagában felér egy vészhelyzettel. Új erőfeszítéseket kell tenni, hogy elősegítsük a nők egyenlő jelenlétét a vezetői pozíciókban - világos, hogy ez mindenki számára előnyökkel járna.

A koronavírus elleni fellépés megmutatta a nők vezetői képességét és annak hatékonyságát. Tavaly a nők által irányított országokban alacsonyabb volt a vírus terjedésének aránya, és jobb helyzetből indulnak neki a helyreállításnak. A nők által irányított szervezetek kritikus hiányosságokat pótoltak például azzal, hogy nélkülözhetetlen szolgáltatásokat biztosítottak és információt nyújtottak, különösen közösségi szinten.

Ahol kormányzati vezető szerepet játszanak a nők, ott többet áldoznak a szociális védőhálóra, valamint látványosabban lépnek fel a szegénység ellen. Parlamenti részvételükkel az országok szigorúbb klímaváltozást érintő politikákat fogadnak el. Béketárgyalásaik után a megállapodások tartósabbak. Mégis, világszerte a nők a nemzeti törvényhozók alig negyedét, a helyi önkormányzatok tagjainak alig harmadát és a kabinetminiszterek csak ötödét teszik ki. A jelenlegi ütemben haladva a nemek közötti egyenlőséget a nemzeti törvényhozásokban csak 2063-ra fogjuk elérni, a kormányfők közötti egyenlőségre pedig több mint száz évet kellene várnunk.

Azon múlik a jobb jövő, hogy mit kezdünk ezzel a hatalmi egyenlőtlenséggel. A nőknek egyforma joguk van részt venni az életükre kiható döntések meghozatalában. Büszke vagyok arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetőségén belül sikerült elérnünk a nemek közötti egyenlőséget.

A járványból való felépülés lehetőséget ad arra, hogy egy új és az egyenlőség felé vezető ösvényre lépjünk. A támogató és ösztönző csomagoknak főleg a nőket kell segíteniük, miközben megnöveljük a gondozási infrastruktúrába való befektetéseket. A formális gazdaság csak azért működőképes, mert a nők fizetetlen gondozási munkájára támaszkodik.

A válságból való kilábalásunkkor egy olyan útra kell lépnünk, amely egy befogadó, zöld és ellenálló jövő felé vezet. Felhívom a vezetőket, hogy ehhez az alábbi hat kulcsfontosságú pillért állítsák fel:

1. Speciális rendelkezésekkel és kvótákkal biztosítsák a nők egyenlő részvételét a cégek irányítótestületeitől a parlamentekig, a felsőoktatástól a közintézményekig mindenhol.

2. Fektessenek be nagyobb mértékben a gondozási ágazatba és a szociális védőrendszerbe, valamint definiálják újra a bruttó hazai termék fogalmát, hogy a házimunka is látható és figyelembe vehető legyen benne.

3. Mozdítsák el az akadályokat a nők teljes részvétele elől a gazdaságban, ideértve a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tulajdonosi jogokat, a célzott hitelezést és befektetést.

4. Helyezzék hatályon kívül az összes diszkriminatív törvényt a foglalkoztatástól és a földtulajdoni jogoktól a személyes státuszig és az erőszaktól való védelemig.

5. Minden ország foglaljon törvénybe egy vészhelyzeti tervet a nők elleni erőszak megszüntetése érdekében, amelyhez támogatást, szakpolitikákat és politikai szándékot kell rendelnie.

6. Változtassák meg a gondolkodásmódot, tájékoztassák a közvéleményt és mutassanak rá a rendszerszintű előítéletekre.

A világnak lehetősége van arra, hogy a nemzedékek óta rögzült és rendszerszintű diszkriminációt maga mögött hagyja. Itt az idő, hogy egy egyenlő jövőt építsünk.