Bár a magyar kormány és a Fidesz újabban egyfolytában azzal vádolja a Néppártot, hogy az engedett az európai baloldal nyomásának és feladta a hagyományos értékeket, Manfred Weber most visszalőtt. Azt írja kommentárjában, hogy Orbán Viktor ugyan nagy dörrenéssel rávágta az ajtót az EPP-frakcióra, ám a jobboldali populisták valójában készségesen felhúzzák a sorompót a baloldali Európa előtt.
A kereszténydemokraták strasbourgi csoportjának elnöke szerint a magyar párt vezérének az a vágyálma, hogy demagóg összeurópai jobboldali pártot irányítson. A szakkérdéseken nem akad fenn, hiszen eddigi pártcsaládja biztosítékot jelent a bevándorlás korlátozására, a külső határok védelmére, valamint a Kelet-Nyugat megbékélésére és összenövésére. Orbán szakított a konzervatív alapító atyák örökségével, de hát Adenauer és a többiek a demokratikus államból, a liberális demokráciából és a társadalmi összefogásból indultak ki.
Számukra Európa nem önkiszolgáló boltot jelentett és nem is pódiumként szolgált a saját törekvések kiélésére. Mélyen meg voltak győződve az európai kultúra vezető szerepéről. Ez a közösségi felfogás teszi lehetővé az erős földrészt, és fontos része a szolidaritás, amiből Magyarország igen csak sokat profitál, lévén a legnagyobb kedvezményezett, ha az egy főre jutó támogatásokat nézzük.
Ám a magyar politikus most nacionalista pártok nyakába veti magát, amelyeknek azonban most színt kell vallaniuk, hiszen annak idején kézzel-lábbal hadakoztak Magyarország EU-belépése ellen. Orbán új barátja, Wilders, Le Pen és az AfD többsebességes Európát akarnak. Ellenség kell nekik, a jobb- és baloldal megosztására törekednek, gyűlöletet keltenek.
A kereszténydemokraták ezzel szemben a közös európai-napnyugati értékekért küzdenek és elutasítják a nemzeti önzést. Egyben kívánják tartani a társadalmakat. Azok szétszakítása ellen éppen a politikai paletta közepén álló kereszténydemokrata néppártok jelentik a leghatásosabb ellenszert.
Az egyik legjobb amerikai Magyarország-szakértő szerint immár nekimennek Orbán Viktornak az európai partnerek, miután a politikus elfordította országát a demokráciától. R. Daniel Kelemen, aki a Rutgers Egyetemen tanít politológiát és jogot, megállapítja, hogy a kormányfő azért léptette ki a fideszes EP-képviselőket a néppárti frakcióból, mert különben a megalázó eltávolítással szembesült volna.
Ily módon az önjelölt autokraták ezentúl nem érezhetik magukat olyan otthonosan az unióban, mint idáig. Orbán hibrid választási-tekintélyelvű rendszert honosított meg, miután az EP segédkezet nyújtott neki, a kölcsönös előnyök alapján. Vagyis a magyar képviselők szavazatai révén továbbra is érvényesült az unióban a kereszténydemokraták túlsúlya, és von der Leyen kerülhetett a Bizottság élére.
Cserébe a CDU és több más párt is megakadályozta a hatékony brüsszeli retorziókat Magyarország ellen, amely közben átlépett a tekintélyuralomba. Ám ez a lakályos ügylet néhány napja dugába dőlt, miután Orbán immár évek óta szívósan dolgozott a demokratikus normák lebontásán és neki támadt az unió vezetőinek Junckertől Weberig.
A casus bellit az jelentette, hogy Budapest hallani sem akart a jogállami mechanizmusról, de a néppárti frakciónak elege lett a huzavonából. Úgy hogy a CSU elnöke most már a Fidesz eltávolítását követeli az egész pártcsaládból. Orbán egyhamar aligha képes új csoportot alakítani, ezért várhatóan betársul a PiS, illetve a posztfasiszta Olaszország Testvérei fémjelezte jobboldali, nacionalista csoporthoz.
Viszont mivel már nem kell megküzdenie a Néppárt ellenállásával, a Bizottság keményebben odaléphet a magyar demokrácia leszalámizása miatt. Alighanem beveti a rendelkezésére álló eszközöket, bár a 7-es paragrafustól továbbra sem lehet sokat várni, tekintve, hogy Orbán és Kaczynski kölcsönösen fedezi egymás hátát.
Viszont a magyar ellenzék az eddiginél bátrabban támadhat, hiszen érzékeli, hogy a miniszterelnök pozíciója meggyengült, miután kiseprűzték az EPP-ből. Sok magyar szemében a megszégyenítésnek számít a kénytelen-kelletlen kivonulás. Éspedig a választás előtt, ahol viszont a feltételek egyértelműen a Fidesznek kedveznek.
A Bizottság elnöke nem érti, hová teszi Magyarország az eddig kapott oltóanyagot, hiszen idáig hozzávetőleg annyi adagot adtak be, amennyi ellenőrzött, nyugati forrásból érkezett. És ehhez jön még hozzá a több százezer orosz, illetve kínai vakcina. Szóval valahol még jelentős mennyiség rejtőzik. Von der Leyen a lapnak adott hosszú interjúban ugyanakkor közölte: nem nehezményezi, hogy az Orbán-kormány a közös uniós stratégia ellenére Moszkvához, valamint Pekinghez fordult, mert a súlyos helyzetben többen is próbálnak találni valamilyen jobb megoldást.
De az is világos, hogy amikor ekkora a baj, akkor a nemzeti külön úttal sokat nem lehet segíteni, csakis az összefogás segít. Hiszen a végén úgyis az derül ki: nagy szerencse, hogy van az EU, és megmutatkozik, hogy van akarat Európa erősítésére. Azt viszont még elképzelni sem nagyon meri, mi lett volna, ha megismétlődik a múlt tavasz, azaz a tagállamok egymással marakodnak, csak ezúttal nem a védőfelszerelésekért, hanem a vakcinákért.
A jelenlegi ellátási nehézségek dacára már látszik a fény az alagút végén: a jövő hónaptól havonta 100 ezer adaggal lehet számolni, ami összesen 300 milliót jelent a következő negyedévben. Viszont nem lehet kizárni, hogy olyan mutánsok bukkannak fel, amelyek ellenállnak a piacon lévő szereknek. Ezért az EU egyrészt igyekszik felfuttatni a termelést, másrészt pedig pénzt fektet a további kutatásokba. Ezzel párhuzamosan azon van, hogy rövidebb idő alatt szülessenek meg az engedélyek az új készítmények számára.
A politikus ugyanakkor elismerte: alábecsülték a nehézségeket, amelyek a tömegtermelés beindításánál jelentkeztek. Így gond volt az alapanyagok beszerzésével, valamit a szállítási láncok kialakításánál. De a múlt hónapban már 30 millió adat jutott az országoknak, erre a hónapra pedig 50 milliót várnak.
A tanulság az, hogy tartalékként pótlólagos kapacitásokat kell képezni. És igen fontos az összefogás. Hiszen miként nézne ki Európa, ha egy-két befolyásos államnak volna vakcinája, a többi viszont ott állna üres kézzel. Szétszakadt volna a földrész és összeomlott volna az egységes piac. Továbbá az izraeli példa azt mutatja, hogy teljes mértékben digitalizálni kell az egészségügyet.
Az unió gyógyszerügynöksége óv attól, hogy bármelyik tagállam engedélyezze a Szputnyik V használatát, mielőtt az európai hatóság megállapítaná, hogy az mennyire biztonságos és hatékony. Az EMA ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy előbb lássuk a medvét, azaz a dokumentációt és a beoltott emberekre vonatkozó orosz adatokat. Ám ez ügyben egyelőre teljes a homály, bár már zajlik az ún. gördülő vizsgálat.
Az ügynökség ugyanakkor egyáltalán nem zárta ki, hogy ha minden rendben van, az általa vezetett szerv ráüsse a pecsétet a vakcinára. Mint emlékezetes, Magyarországon – nemzeti felhatalmazás alapján – már adják be a szert, amelyből a szlovákok is kaptak. A csehek pedig a hazai engedélyezésnél tartanak.
Oroszország eredményes a vakcina diplomáciával, de azért egyre inkább jelentkeznek gubancok. Szakértők leginkább azt kérdőjelezik meg, hogy Moszkva eleget tud-e tenni az ígéreteinek, hiszen akkora mennyiséget rendeltek tőle a világ minden tájáról. Mindenesetre az állami média nem győzi emlegetni az érintett kormányoktól érkező dicséreteket, ugyanakkor bőségesen taglalja a nyugati beszerzési nehézségeket.
Az új helyzet segíthet, hogy javuljon az ország nemzetközi megítélése tudományos-technológiai hatalomként, főként amikor másutt a gazdag államok felvásárolják az oldóanyagokat, a gyártók pedig termelési gondokkal küszködnek. Ám az elemzők megjegyzik, hogy a Kreml geopolitikai előnyöket igyekszik bezsebelni ily módon.
Viszont kérdéses, hogy míg Kína már sok-sok millió adatok küldött a határain túlra, az oroszok mennyire lesz képesek lépést tartani a külső igényekkel. Hiszen először a saját lakosságát kívánja beoltani, de még csak 3 százaléknál jár, pedig a terv az, hogy június végéig 60 %, azaz nagyjából 68 millió ember megkapja az ellenszert. Miközben sokan bizalmatlanok a készítménnyel szemben.
Ehhez képest tavaly csupán jó két millió adag készült, és hírek szerint a gyógyszergyáraknak gondjaik vannak bizonyos berendezések beszerzésével, illetve az egyik összetevő előállításával. Emiatt sok esetben késik a szállítás, arról nem beszélve, hogy sok helyen még nincs meg az engedély sem. Magyarország pl. az első hónapban az előirányzott 600 ezer ampullának alig a felét kapta meg a hónap elejéig.
A vevők azonban egyelőre nem reklamálnak, mert más gyártók is hasonló cipőben járnak. A brüsszeli Oroszország-Európa-Ázsia Tanulmányok Központja nevű kutatóintézet vezetője azonban arra figyelmeztet, hogy ezek a cégek aranyérmet érdemeltek ki, mert igen hathatós szert fejlesztettek ki, csak még az a kérdés, hogy mire jutnak vele a gyakorlatban.
A vakcina protekcionizmus veszélyeire figyelmeztet a vezércikk, miután Olaszország – Brüsszel áldásával – megakadályozta, hogy az AstraZeneca készítményéből 250 ezer adagot szállítsanak Ausztráliának. A kormányok ugyanis azon vannak, hogy mindenekelőtt saját országukban érjék el a nagyfokú immunitást, közben azonban nincs elég oltóanyag és ez így, együtt veszélyes elegyet alkot. Úgy hogy a feszültség már a felszínre tör.
Európa nagyon fel volt háborodva, amikor Trump decemberben megtiltotta az Amerikában készült víruselleni szerek exportját, de most az öreg kontinens ugyanazt csinálja, mivel nehézkesen halad a beszerzés, ugyanakkor a fertőzések száma több körzetben is erősen megugrott.
Az egységes stratégia szétesett: Magyarország soron kívül zöldre állította a jelzést az orosz és kínai vakcina számára, Ausztria és Dánia Izrael segítségével akarja megszervezni a szállításokat. A gondok onnan erednek, hogy a Bizottság elbaltázta a beszerzést. Az olaszoknál pedig nagyjából napi 300 áldozatot követel a fertőzés, de ez sem igazolja a vakcina nacionalizmust.
Mindazonáltal van remény, hogy el lehet kerülni a szemet-szemért megközelítést. A tagállamok és Brüsszel lépéseket tettek, hogy lényegesen enyhüljön a hiány a 2. negyedévben. Biden pedig sokat tehet a transz-atlanti együttműködés elősegítésére ezen a területen is. Ám mind Washingtonnak, mind Brüsszelnek meg kell találnia az egyensúlyt a hazai lakosság ellátása és aközött, hogy a szerhez mielőbb hozzájussanak azok az országok, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mert ha a tehetős kormányok egymással civakodnak, akkor még nehezebb lesz elérni, hogy eleget tegyenek a sokkal nagyobb feladatnak, azaz elegendő ampullát juttassanak a fejlődő világnak.
