Talán mindannyiunkkal előfordult már, hogy színes, hívogató borítója miatt emeltünk le egy könyvet a polcról, s bukkantunk aztán egy új kedvencre, vagy leltünk egész másra a vártnál. Olykor a külső közel sem tükrözi a mű jól kidolgozott világát, míg máskor egy könnyednek tűnő grafika mögött meglepő mélységekre bukkanhatunk, vagy akár úgy is érezhetjük, a megjelenés alapjaiban adja vissza olvasmányélményeinket. Felvetődik a kérdés, mi teszi a jó könyvborítót, mitől nyúlunk inkább az egyik, mint a másik után, s milyen lehetőségekkel találkozhatunk a hazai kínálatban.
– A jó könyvborító felkelti az érdeklődést, nyomot hagy, gondolkodásra késztet, csalogat: „Fogj meg, nyiss ki, vigyél haza, olvass el!” – kezdte lapunknak Papp Rita tervezőgrafikus. – Szerintem a borítótervezés és a plakáttervezés hasonló műfaj: pár másodperc alatt kell, hogy felkeltsék az érdeklődést, elindítsanak valamiféle impulzust és kíváncsiságot. Egy könyvesboltban sok könyvvel találod szemben magad, és ilyenkor kell, hogy kitűnjön a „tömegből” egy borító – ha ez megtörténik, a tervező sikeresen végezte a munkáját. Az alkotó elmondta, tervezéskor számít a műfaj, a szerző és az olvasóközönség is. – A különböző műfajoknak megvannak a sajátosságai, más a célközönsége egy kriminek, mint egy kortárs verseskötetnek. Más szempontokat kell figyelembe venni, és mások az olvasói elvárások is. Ismertette, lényeges, hogy közelebbről is megismerje a tervező az adott művet. – Általában a szerkesztő küld egy szinopszist, olykor motívumokat, szálakat, amik fontosak. Ha verseskötetről van szó, akkor elolvasom az egészet, többször is, és jegyzetelek motívumokat, amik valamiért megragadnak, vagy mondatokat, érzéseket, amik közben jönnek. A tervezés pedig firkálással kezdődik. Az inspirációt legtöbbször maga a szöveg adja, de ez változó. Van, hogy egyből összeáll a fejemben, de volt már hogy két hétig ültem egy munka felett – részletezte.
Papp Rita szerint sok jó borító van a hazai polcokon, és sok tehetséges tervező van Magyarországon, ám sokszor méltatlanul keveset kapnak a munkájukért, holott mégiscsak oroszlánrészt vállalnak egy könyv sikerében. Egyúttal kiemelte, elengedhetetlennek tartja, hogy tervezőgrafikus készítse a borítót. – Ez nem jelenti azt, hogy a szerzőnek, szerkesztőnek ne lehetnének szuper ötletei! A tervezés folyamatában megvan az ő szerepük is, de a megvalósítást a grafikusra kell bízni. Kell a bizalom, különben a végeredmény sem lesz olyan, amit szeretnénk – jegyezte meg. A felvetésre, mennyire nyitottak a kiadók az új ötletekre, elmondta, mivel próbálnak spórolni a költségeken, ritkán adódik alkalom arra, hogy szárnyalhasson a tervező fantáziája. Tapasztalatai szerint a legtöbb kiadó elég konzervatív, ragaszkodnak ahhoz például, hogy jól olvasható legyen a szerző és a cím. – Holott egy izgalmas tipográfiai megoldás vagy egy hangsúlyos illusztráció, amit nem üt agyon a sok kötelező elem, olykor hatásosabb tud lenni. Ez leginkább a kevésbé ismert szerzőknél jól működhet/ne. Egy nagy névnek viszont jól olvashatónak kell lennie, hogy egyből rákapjon az olvasó, abban az esetben nagyrészt a név adja el a könyvet.
A 21. Század Kiadó arról számolt be, egyre inkább meghatározó a borító. – Mivel az e-könyv komoly konkurenciája a nyomtatottnak, így a legtöbb kiadó arra jutott, a printnek tárgyként is meg kell állnia a helyét. Michael Chabon regénye, a Ragyog a hold például kiállítható lenne a Guggenheim Múzeumban, olyan szép, olyan értékes. Emellett a kereskedelmi szempontok is fontosak, tízezer új könyv jelenik meg évente Magyarországon, valami meg kell, hogy állítson egy boltban. A kiadó szerint a borító jelentőségét nem befolyásolja a műfaj: ki kell fejeznie a mű lényegét. – Képpel, grafikával, színnel, struktúrával, betűtípussal, hangsúlyokkal. Sőt manapság, amikor a könyvek már műtárgyként is funkcionálnak, a papír minősége, vastagsága, tapintása sem mindegy. Mi nagyon sokat foglalkozunk a borítóinkkal, sokszor pepecselésnek tűnik, de minden perc megéri az olvasók visszajelzése alapján – jegyezték meg. Példaként egy szépirodalmi művet és egy életmód-könyvet említettek. – A Hemingway-sorozatunk – melynek következő darabja, a Fiesta tavasszal érkezik – borítóinak központi elemét az író nevének óriási betűi adják három sorba szedve, mely más kiadónál talán szentségtörésnek számított volna, mi viszont egyetértettünk abban Somogyi Péterrel, hogy máshogy nem jelenhet meg: a név ezáltal is újjászületik, és vizuálisan is a modern, amerikai szikárpróza emblémájává válik. Egy másik példa: Matthew McConaughey Zöldlámpa című könyve látszólag hagyományos memoárkötet, fekete-fehér portréfotóval. Ám a védőborító pár centivel rövidebb a könyvnél, éreztetve, hogy nem szokványos kötetről van szó, itt bizony az olvasónak ki kell lépnie, ki kell “lógnia” egy kicsit a lelki komfortzónájából. A tervezés kapcsán ugyanakkor ők is kiemelték, minden mű más, így minden borítónál mások a szempontok. – Minden cím esetében igyekszünk megtalálni a lényeget, amit akár három-négy szóban meg lehet fogalmazni. Ezt a pár szót, az alapértéket kell kifejeznie, megjelenítenie a borítónak. Nagyszerű grafikusokkal, tervezőkkel dolgozunk együtt, vannak köztük jóízlésű mesteremberek és vannak igazi művészek is. Még, ha általában nem is tartják magukat annak.
– A borító csomagolás, tervezőgrafikai feladat és alkalmazott grafika – nyilatkozta lapunknak Maczó Péter, grafikusművész, tipográfus, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója, a Tervezőgrafika Mesterszak szakfelelőse. – Az első szempont a műfajból adódik: a könyv gondolatok rögzítése írásban. Gyermek vagy felnőtt olvasóknak szól, mese, irodalom vagy tudományos mű, esetleg művészeti album, ám kivétel nélkül termék, ne is kerülgessük. Puha fedeles, keménytáblás, plusz védővel ellátott köntöst kap, s már a köntös jelzi, mire tartja a kiadó. Persze vannak paperback zsebkönyvek nívós irodalommal és vacak fotóalbumok dagályos köpönyegben is. Mindaz működik itt is, ami az életben. Ez fanyarul hangzik, de igaz.
A grafikusművész ismertette, rengeteg megoldási lehetőség van, de szerinte a szerző és a cím a legfontosabb, vagyis a tipográfia: ez adja a konkrét választ, kitől milyen munkát tartunk a kezünkben. Ugyanakkor kiemelte, a grafikai kompozíció a szöveggel teljes. – Tudjuk, érezzük egy jó borítónál, hogy milyen a könyv, vonz a burjánzó rajz vagy a sejtelmes fotórészlet. A tervező feladata a mű szerzőjének gondolatát, a könyv hangulatát tolmácsolni – részletezte. Hozzátette, épp ezért leginkább akkor tudjuk értékelni a könyvborítót, ha elolvastuk a művet, akkor tudjuk megítélni, kifejezi-e szerintünk a tartalmat, hűen tolmácsolja-e a mondanivalót. A hazai megjelenések kapcsán Maczó Péter elmondta, nagyon széles a skála. – Rengeteg talmi csodát látni, ahol a szöveg domborodik, arany, és az egész inkább csokicsomagolásnak való. A formalakkos kiemelés, a csillogó fólia azonban nem széppé teszi a munkát, csak rikítóvá. Máskor az ötletek szétfeszítik a tartalmat, vagy ami sajnos átvett reklámfogás, a fedél egy részét hitelesnek tekintett idézetek töltik ki. De igenis vannak izgalmas mai grafikák, kísérletező, váratlan és látványuk szerint is inspiráló könyvek – részletezte. Hangsúlyozta továbbá, fontos volna, hogy a Szép Magyar Könyv díjazása ne haljon el, és rangos szakemberek válogassanak az éves termésből. S bár a kiadó erénye a mű megjelentetése, az elismeréseknél nem lehet elfeledkezni a tipográfus és a grafikus munkájáról sem.
