Az Omega 1969-ben debütált Gyöngyhajú lány című dalát a minap a Westpac Banking Corporation nevű ausztrál bank használta fel egy reklámfilmjében, melyben nemcsak az orgonaszólam, de Kóbor János hangja is hallható volt. A kisfilm hangulatát tekintve amúgy illett a dalhoz: pörgő montázsban villantak fel életképek, melyekben különböző nemű és korú emberek küzdöttek személyes céljaikért.
– Ilyen eseteken az elmúlt tíz évben már nem nagyon lepődünk meg – mondta Kóbor János a Népszavának, hangsúlyozva, hogy ő is csak aznap hallott a reklámról, amikor az felkerült a YouTube-ra. Az Omega frontembere meglepőnek tartja, hogy egy ausztrál pénzintézet a videóban majdnem teljes hosszában játssza le az eredeti, 1969-es felvételt, amelyben még az ő hangja is felcsendül. – Az ausztrál bank ellen pert amúgy nem indítunk, de az eredeti felvételt kiadó Hungaroton rendezni fogja az ügyet, és jogdíjat is kér – mondja Kóbor, kiemelve, eddig az összes Omega-számot tekintve több mint ötven perük volt legalább húsz számot érintve.
– A jelen reklámfilm szerzői jogi felhasználásnak minősül, amelyhez szükséges a szerzők előzetes engedélye, amelyet a bank ebben az esetben nem szerzett meg – válaszolta a Népszavának egy szerzői joggal foglalkozó jogász. Az ausztrál bank cselekedete tehát szerzői jogsértő felhasználásnak minősül, így a dal szerzői a joghatósággal rendelkező bíróságtól kérhetik, hogy állapítsák meg a jogsértést, vagy tiltsák el a jogsértéstől a felhasználót, de kérhetik a gazdagodás megtérítését is. Utóbbi esetben a bíróságnak azt kell megállapítania, hogyha a felek között létrejött volna egy jogszerű felhasználási szerződés, akkor a felhasználónak mennyi jogdíjat kellett volna fizetni.
De vajon mi a Gyöngyhajú lány nemzetközi sikerének a titka? Kóbor szerint, amikor valaki dalokat ír, ad elő, fogalma sincs, hogy melyik szám milyen hatást fog kiváltani a hallgatóban. A Gyöngyhajú lány születésében fontos szerepet játszott, hogy 1968-ban az Omega a saját klubjában egy angliai turnéja előtt egy búcsúdalt játszott, melynek egyik motívumából született később a kultikus dal. Az akkor még szűk körben játszott dallam 1970-ben már a tokiói Yamaha-fesztivál óriási közönsége előtt csendült fel. – Akkor sejtettük, hogy ez világsláger lesz előbb utóbb – idézi fel Kóbor, hozzátéve, ha az Omega nyugat-európai vagy amerikai együttes lett volna, akkor a Gyöngyhajú lány most tapasztalható nemzetközi sikere már a hetvenes-nyolcvanas években bekövetkezett volna.
A kultikus dalt a világon nem először használják fel, annak készült már cseh, lengyel és bolgár változata is, 1971-ben pedig Frank Schöbel NDK-s táncdalénekes adta elő, míg a Scorpions együttes 1995-ben White Dove (Fehér galamb) címen dolgozta fel. A Gyöngyhajú lányhoz kapcsolható legbotrányosabb szerzői jogi eset 2013-ban történt, amikor Kanye West amerikai rapper az együttes megkeresése nélkül használta fel a New Slaves című számának végén az 1969-es felvételt, melyben az orgona mellett szintén hallható volt Kóbor János hangja. – Kanye West zenéjét ráadásul százmilliók hallgatják, tehát akkor volt a legnagyobb a Gyöngyhajú lány sikere – mondja Kóbor, akit akkoriban nagyon is érdekelt, hogyan lelt rá az énekes a dalukra. Később megtudta, hogy Kanye West egy amerikai turnéja során Chicagóban egy lengyel étteremben evett, ahol a hangszóróból éppen a híres dal szólt. Magához hívatta a pincért, mondván, mi ez a szám, mire a lengyel elvileg felháborodva közölte, hogy „Hát nem ismerik? Ez az Omega.” Az amerikai énekest aztán beperelték a dal két szerzője, Presser Gábor és Adamis Anna ügyvédei, később azonban sikerült a sztárral peren kívüli megállapodást kötni. A szerzemény legközelebb 2018-ban hangzott el a fiatalokról szóló Mid90s című amerikai filmben – erről Kóboréknak sikerült megállapodniuk a készítőkkel.
