Vadásznak a tüntetőkre Mianmarban

Még jobban bekeményített a junta: öt médiaszolgáltatót betiltottak, rendőrök szálltak meg kórházakat, egyetemeket és pagodákat. A cél most látszólag az, hogy minél több tiltakozót fogjanak el.

Egy apáca könyörgése sem hatotta meg a biztonsági erőket az észak-mianmari Mjitkjina városában, hétfőn. A nővér hiába ereszkedett térdre a rendőrök előtt és kérte tőlük, hogy bánjanak kedvesen, családtagjukként a demokrácia visszaállítását követelő békés tüntetőkkel, az egyenruhások mégis vérfürdőt rendeztek. Egyes tisztek ugyan ígéretet tettek neki, hogy csupán az utcák “megtisztítására” készülnek, ám nem sokkal később a hatóságok tüzet nyitottak és legkevesebb két demonstrálót fejbelőttek, többeket pedig megsebesítettek. Az apáca a Reutersnek elmondta, hogy megpróbálta a sebesülteket az általa vezetett klinikára besegíteni, ám a könnygáz elvakította őt. “A klinikánk padlója vértengerré változott. Meg kellene becsülnünk az életet. Ez az egész annyira elszomorít” - nyilatkozta a hírügynökségnek.

A hatalmat február elsején magához ragadó hadsereg, a Tatmadav a napokban még jobban bekeményített. A tábornokok eddig beérték a tüntetésekről tudósító újságírók rabosításával, de a héten már a médiaszolgáltatók ellen is támadást indítottak: öt kiadó működési engedélyét megvonták, a hatóságok két betiltott, továbbá egy harmadik orgánumon rajta is ütöttek. Az állami tévé hétfői közlése szerint a katonai juntának “elfogyott a türelme, és bár a zavargások megfékezése során az áldozatok számának minimalizálására törekszik, az emberek zöme a teljes stabilitásra vágyik és hatékonyabb intézkedéseket követel a rendbontások ellen." Ez a kijelentés vérfagyasztó üzenettel bír annak fényében, hogy a biztonsági erők fellépését az elmúlt hetekben sem a kíméletesség jellemezte - eddig több mint 60 embert gyilkoltak meg és mintegy 1800-at vettek őrizetbe. Ugyan a Tatmadav már többször is bizonyította, hogy nem riad vissza az erőszaktól, egyelőre úgy tűnik, a vezérkar elsősorban a tömeges letartóztatásokkal törekszik a demonstrációk elfojtására. Ezt jelzi az is, hogy a rendőrök a hétvégén több kórházat is megszálltak, a feltételezések szerint azért, hogy bilincsbe verhessék az orvosi ellátásra szoruló tüntetőket. Szintén egyenruhások leptek el egyes egyetemi kampuszokat és buddhista pagodákat, hogy a sebesült tiltakozók ott se részesülhessenek elsősegélyben.

A junta új, látszólag a tüntetők levadászására irányuló stratégiáját nagyjából kétszázan a saját bőrükön is megtapasztalták, amikor hétfőn este a mianmari főváros, Rangun egyik negyedében sarokba szorították őket a biztonsági erők. A beszámolók szerint többségében fiatalokról volt szó, akik először reggel gyülekeztek az utcákon. Ugyan békésen tiltakoztak, a hatóságok mégis könnygázzal és gumilövedékkel léptek fel ellenük. A demonstrálók szétszéledtek, majd a közeli mellékutcákba menekültek, ahol a környéken élők nyitva hagyták kapuikat és átmenetileg elbújtatták őket a rohamrendőrök elől. A tiltakozók kisebb csoportokban később több alkalommal előjöttek, ám az egyenruhások visszaüldözték őket búvóhelyükre. A karhatalom azonban délutánra megunta a macska-egér játékot, és körülzárták a háztömböket. Hangosbeszélőn büntetéssel fenyegették meg a helyieket, ha nem adják ki a tüntetőket. Azt mondták, hogy házról-házra járva minden otthont átvizsgálnak, és megtalálják azokat, akiknek nem az adott háztartásban van a lakcíme. Amikor híre ment az “ostromnak”, akkor ezrek vonultak az utcára Rangun különböző pontjain, dacolva az éjszakai kijárási tilalommal, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét. Az ENSZ, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok nagykövetsége is arra szólította fel a mianmari hadsereget, biztosítson szabad eltávozást a fiataloknak. A rendőrök létszáma végül keddre virradóra csökkent és a hírek szerint a tiltakozók nagyjából háromnegyede el tudott szökni.

A demokrácia visszaállítását követelő mianmariak egyelőre kitartanak, reménykedve abban, hogy elszántságukkal képesek megbuktatni a hatalmat bitorló katonai juntát. Hétfőtől több szakszervezet is általános sztrájkot hirdetett meg a “diktatúra megbuktatásáig.” Világosan látszik ugyanakkor, hogy minél keményebben állnak ellen, a biztonsági erők annál brutálisabban lépnek fel velük szemben. Egyes aktivisták ezért azt követelik, hogy a nemzetközi közösség ne csak szimbolikus szankciókkal, szavakkal vagy gesztusokkal álljon ki a mianmari demokráciáért, hanem avatkozzon be a konfliktusba és védje meg a lakosságot a Tatmadav által elkövetett atrocitásoktól.