GKI;riport;megélhetés;

2021-03-11 07:20:00

Egy szendvics ebédre, egy vacsorára

Újvárfalván a GKI szerint átlagosan havi 83 333 forintot költenek az emberek. A fűtés kigazdálkodása a lakosság felének komoly kihívást jelent.

Eszünk vagy fűtünk. Mivel ilyen szép, napos az idő, hát eljöttem a boltba - közli rezignáltan a nadalosi Lujzi Boltja előtt várakozó maszkos, jumbósapkás férfi. Munkahelye nincs, a közfoglalkoztatásból is kiszorult már régen, alkalmi munkákból él. Főleg a téli hónapok peregnek le nehezen, amikor nem ritkán csak 30 ezer forintot sikerül összeszednie. Amit többen még így is irigyelnek a Somogy közepén, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet mellett fekvő, alig két és félszáz lakosú zsákfaluban, Újvárfalván – egyik falurésze Nadalos –, az 1848-49-es szabadságharc mártír kormánybiztosa, Noszlopy Gáspár szülőfalujában. A község azon 389 település közé tartozik, ahol a GKI becslése szerint az egy főre jutó éves vásárlóerő nem éri el az egymillió forintot. Vagyis a havi 83 333 forintot.

- Mennyi?! – kérdez vissza az összeg hallatán a kerti széken napozgató Orsós Jánosné Erzsébet, aztán nagy nehezen kiszámolja, neki ez éppenséggel több, mint két és fél havi bevétele: a 68 éves asszony 31 ezer forint nyugdíjat kap. Ami havi egy nagybevásárlásra elegendő, amikor is lisztet, olajat és krumplit vesz, emellett hetente-tíz naponta egyszer egy kiló fagyasztott csirkeszárnyat. – Az jó, sok van a zacskóban, még a kutyának is jut belőle néha – teszi hozzá elképedésünkre. Emellett terem a kertben hagyma, káposzta, uborka, répa, ezekből variál főzéskor. 

A fűtés neki, de legalább az újvárfalvaiak felének is kihívást jelent. Egy ház teljes kifűtése legalább 15 köbméter fát igényelne, a legnagyobb mennyiséget, ennek kétharmadát Zsuzsa vallja be. És hozzáteszi, ez arra elég, hogy az állandóan használt helyiségekben ne legyen hideg. Egy köbméter fa 26 ezer, Zsuzsa havi járandósága 51 ezer. - Év közben apránként veszem meg a fát, amikor kisebb a rezsi, kiszorítom valahogy – magyarázza. – Persze nem könnyű erre félretenni, hiszen csak a gyógyszereim több, mint húszezerbe kerülnek.

A költségek másoknál sem alacsonyabbak, csak a bevételi oldalon hallott összegek változnak. Sokak számára irigylésre méltó például a tíz közfoglalkoztatott nettó 56,5 ezer forintos havi bére, amit láthatóan az érintettek is értékelnek. Más hivatalos munkalehetőség ugyanis nincs a faluban. A munkanélküliségi ráta papíron 7,2 százalék, azaz 13 fő, a helyiek állítása szerint viszont a falubeliek kétharmada állástalan, csak éppen nem regisztrálja őket a rendszer. Akik kimaradnak a programból, azoknak az alkalmi meló jut.

A gyönyörű környezetben fekvő zsákfaluban legalább tucatnyi ingatlan vettek meg németek, akiknél az udvar mindig ad valami munkát, s ezzel napi 1500-200 forintot is meg lehet keresni. Még inkább felnéznek azokra, akik valódi munkahelyen dolgoznak: kevesebb, mint tíz nevet sorolnak fel a helyiek. A 35 kilométerre fekvő Kaposvárra, a húskombinátba járnak néhányan, illetve a kórházba, ki ápolónőként, a többség takarítani.

- Úgysem hiszik el, de a rendszerváltásig Újvárfalva kifejezetten gazdag falunak számított – állítja Zsuzsa. – A téesz mindenkinek munkát adott, virágzott a háztáji, minden második udvarban teheneket tartottak, aki pedig nem, az az állatgondozással keresett plusz pénzt vagy gyógynövényezett. Aztán a téeszt szétverték, a háztáji is elsorvadt, aki tudott, elköltözött.

Horváth Dzsenifer Kaposvárra járt középiskolába, naponta ingázott, s érettségi után sem gondolt a költözésre. Jelenleg közművelődési asszisztensnek tanul, a falvakban a törvény szerint ugyanis kötelező „az alapszintű közművelődés biztosítása”, függetlenül attól, hogy ez valószínűleg nincs az első ötven probléma között. Az asszisztensek államilag előírt fizetés, bruttó 189 ezer forint jár havonta, amivel Dzsenifer igencsak megemeli a helyi átlagot. Ennek ellenére náluk is kártyás a villanyóra, mert azzal sokkal jobban lehet spórolni. Sok helyen még a feltöltős villanyórát sem tudják kigazdálkodni, többeknél pedig a vezetékek mentek tönkre az évtizedek alatt, s kicserélésükre semmi remény. 

- Négy szelet parizer, két zsemle – mutatja a hazafelé ballagó jumbósapkás a napi bevásárlását. – Az egyik szendvics az ebéd, a másik a vacsora.