A 2016-os amerikai elnökválasztás óta szembesült a világ azzal, hogy az orosz hekkerek és trollok egy csoportja a modern hadviselés „elitosztagává” nőtte ki magát. Putyin „katonái” azóta sem pihennek és változatlanul sikeresek.
Az amerikai The Wall Street Journal (WSJ) vasárnap közölt egy cikket arról, hogy az amerikai külügyminisztérium dezinformáció elleni részlege több, a Pfizer-BioNtech és a Moderna koronavírus elleni vakcinák hitelét rontó gyanús publikációra bukkant, amelyek mögött minden bizonnyal az orosz titkosszolgálatok állnak. A lapnak egy névtelenül nyilatkozó amerikai külügyi illetékes négy olyan kis látogatottságú, elsősorban a külföldieket célzó portált nevezett meg, amelyek rendszeresen közölnek hamis híreket. Közlése szerint a News Front, a New Eastern Outlook és az Oriental Review az orosz polgári és katonai hírszerzéshez (SZVR és GRU) valamint a Szövetségi Biztonsági Szolgálathoz köthetők. Hozzátette, a dezinformációs központ azonosított egy negyedik portált is, a Rebel Inside-ot, amelyet az orosz hadsereg manipulál, de ez az utóbbi időben inaktív volt. A megnevezett portálok esetében nem először merül fel az orosz szolgálatokkal való összefonódás gyanúja. Mindhárom már korábban is jelentetett meg félrevezető információkat nemzetközi szervezetekkel, katonai konfliktusokkal és tiltakozásokkal kapcsolatban, és mindannyiszor az orosz titkosszolgálatok sejlettek fel a háttérben.
Dmitrij Peszkov az orosz elnöki hivatal szóvivője a vakcinákról folyó normális vita részének nevezte a megjelent cikkeket. Hozzátette: "Ez nonszensz. Az orosz különleges szolgálatoknak nincs közük a vakcinák bírálatához…. Ha minden olyan publikációt, amely a Szputnyik V-t bírálja, az amerikai biztonsági szolgálatok munkája eredményének tekintenénk, rég megőrültünk volna, hiszen ilyen közléseknek minden órában és minden percben tanúi vagyunk az angolszász tömegtájékoztatási eszközökben"- fogalmazott Peszkov.
Ugyancsak a napokban került nyilvánosságra az Európai Unió külügyi szolgálatának a médiajelentése, ami a nyilvánosan elérhető médiajelentések és nyilatkozatok alapján adta közzé, hogy a Kreml közeli orosz médiában "rendszerszintű kampányok" folynak az EU tagállamai, de mindenekelőtt Németország ellen. A számok döbbenetesek. Az uniós külügyi szolgálat befolyásolási statisztikája szerint 2015 vége óta Németországgal kapcsolatosan több mint 700, Franciaország esetében 300, Olaszország és Spanyolország esetében 170, illetve 40 körül van az olyan hamis híreket és rágalmakat terjesztő cikkek száma, amelyek egyértelműen a Kremlhez köthetők.
Sem a nyugati vakcinák elleni támadás sorozat, sem az orosz trollhadsereg Németország elleni felpezsdült tevékenysége nyilván nem véletlen. Utóbbi vélhetően bosszú az FSZB Alekszej Navalnij elleni meghiúsult mérgezési kísérletéért, Navalnij németországi gyógykezeléséért és védelméért, előbbi pedig részben a modern hidegháború része, másfelől pedig a befolyásszerzésre használt vakcinaháború következménye.
A két eset azonban csak csepp a tengerben, az utóbbi évekre visszatekintve talán nincs olyan befolyásos nyugati ország, amelynek választási kampányába, referendumaiba ne történt volna orosz beavatkozás, vagy beavatkozási kísérlet, ahol többé-kevésbé kártékony és/vagy egyenesen veszélyes módon ne tűntek volna fel az orosz hekkerek. Kormányzati szerverek, bankok, kritikus infrastruktúra elleni hekkertámadások tömkelege történt az elmúlt években. Hogy minek köszönhető ennek az egyre félelmetesebb hekker és trollhadseregnek a sikere, arra Danyiil Turovszkij – "Orosz hekkerek – Így lettek lázadókból Putyin katonái" című könyve ad magyarázatot. Az Athenaeum Kiadónál tavaly ősszel megjelent kötet átfogó képet nyújt a kezdetekről, a különböző csoportok működéséről valamint arról, hogy az internet sötét bugyraiban, az úgynevezett dark neten feltűnő pitiáner internetes bűnözőkből, bankkártya csalókból, szélsőséges nacionalista vagy kezdetben az ellenzéki oldalon megjelent „kiber hazafiakból” esetenként hogyan váltak a hatalom eszközeivé, végrehajtóivá, Putyin katonáivá az amúgy briliáns ifjú informatikai tehetségek, vagy miként lettek fizetett trollokká jó tollú emberek, újságírók.
Az orosz hekkerek nemzetközi fölényének gyökerei a szovjet idők kimagaslóan jó matematikai képzéséig, az erre épülő szervezett versenyformákig és felkészülési keretekig nyúlnak vissza, amelyek már akkor sem kerülték el a szovjet titkosszolgálatok figyelmét. A rendszerváltás utáni káoszban szárba szökő orosz nyelvű internetes bűnözés – mert nemcsak orosz nemzetiségű hekkerek tartoznak ide, hanem mindazon volt szovjet területek informatikai zsenijei, akik az orosz nyelvű darkneten tartották a kapcsolatot és egységesen lelkesedtek az orosz nyelvű Hekker című magazin minden soráért – viszonylag későn került az orosz szolgálatok figyelmébe, későn fedezték fel, hogy a hatalom is óriási hasznot tud húzni ezekből a fiatalokból. A bankkártya csalásokkal dollármilliárdokat összelopkodó orosz hekkerek mindig is tudták, ameddig csak az amerikai pénzintézeteket és számlákat támadják, az orosz hatóságoktól viszonylag biztonságban érezhetik magukat. Aki mégis a „.ru” világában kalózkodott, azokat Oroszország sem kímélte.
A legjobbakat pénzzel, büntetéselengedéssel vagy zsarolással irányították át a szolgálatok zsoldjába, de nyilván voltak és vannak olyan „hazafiak”, akik minden kényszer nélkül álltak a Kreml szolgálatába.
A többszörösen díjazott oknyomozó újságíró szerző nemcsak a leghíresebb orosz hekkerek vagy hekker csoportok történetét mutatja be, személyes interjúk és életutak felvázolásával, hanem azok viselkedés lélektanát, motivációit is, nem feledkezve meg a jó oldalról, a kiberbűnözőkkel szembeszálló nem kevésbé zseniális etikus hekkerekről sem.
Turovszkij briliáns könyve egyben félelmetes is. Mindenekelőtt azt igazolja, hogy a számítógép és az okostelefon személyes adataink leggyengébb láncszeme.
