A vesének nélkülözhetetlen szerepe van a szervezet anyagcseréjében és méregtelenítésében. Előfordul azonban, hogy „homokszem kerül a gépezetbe”, vagyis a vizeletben lévő ásványi anyagok kicsapódnak, és kristályos szerkezetű anyagként felhalmozódnak a vesében, finom szemcséjű vesehomokot, illetve nagyobb, extrém esetben akár golflabda vagy tojás méretű veseköveket képezve. A vese világnapján a Budai Egészségközpont a szűrés és a megelőzés lehetőségeire hívta fel a figyelmet.
Tisztít, szűr
„A vesék egy perc alatt egy liter vért képesek megtisztítani, és naponta mintegy 25 alkalommal szűrik át a testünkben található teljes vérmennyiséget. Ennek során eltávolítják belőle a mérgeket, a melléktermékeket, a salakanyagokat és a felesleges folyadékot is. Ha jól működnek, a kiválasztott ártalmas anyagok, köztük a karbamid és a felesleges sók, a vizelettel, abban oldva távoznak a szervezetből. Ha azonban valamely összetevő olyan koncentrációban választódik ki, hogy nem tud feloldódni, hanem kicsapódik, akkor vesekövek képződnek. Ezek természetes úton kiürülhetnek a vizelettel, de nem ritka, hogy nagyra, legalább 3 milliméteresre nőve elzárják a húgyvezetéket, és csak beavatkozással távolíthatók el.
A vesekő gyakori panasz: „a népesség 1-3 százaléka szenved tőle, minden tizedik embernél előfordul élete során legalább egyszer.
A salak kristályai
A kövek növekedési üteme és mérete változó, ami elsősorban az összetevőktől függ. Ezek alapján többféle vesekőtípus létezik: kalcium-foszfát összetételű vesekő alakulhat ki anyagcsere-betegség, illetve tartósan, kiemelkedően magas kalciumtartalmú táplálkozás, például tejtermékek, sajtok nagy mennyiségű fogyasztása)következtében.
A másik leggyakoribb kristályosodó anyag az oxalát, amelyből nagy mennyiséget tartalmaz például a kakaó, a cékla, a sóska, a spenót, a földimogyoró, a csokoládé és a tea. Az oxalátkövek képződéséhez a vegetáriánus étrend és a C-vitamin túladagolása is hozzájárulhat.
A húgysavból kristályosodott urátkő keletkezése állati fehérjékben, purinban gazdag táplálkozás mellett, köszvényes betegeknél és vérképzőszervi daganatok esetén fordul elő gyakrabban.
Öröklött hajlam okozhatja a cisztinkövek kifejlődését, amelyek károsíthatják a vese szövetét, szerkezetét, vérzést és visszatérő gyulladásokat okozhatnak.
Húgyúti fertőzések „mellékhatásaként” jönnek létre a struvitkövek, amelyekben magnézium, ammónia és foszfát található. Ezek fejlődnek a leggyorsabban, olykor az egész vesemedencét betöltik.
A vesekő kialakulásáért nemcsak a táplálkozási szokások, hanem örökletes tényezők és egyedi adottságok is felelősek. A kevés folyadékbevitel, a vizelet pangása – a sűrűbb, a kiválasztott anyagokat magasabb koncentrációban tartalmazó vizelet – is vesekőhöz vezethet. A veseköves betegek többségénél mindkét vesében képződik kő.
Nem mindig van tünete
A vesekövesség (nephrolithiasis) gyakran teljesen tünetmentes, így huzamos ideig is rejtett maradhat. A kisebb kövek járnak több kellemetlenséggel, mivel a nagyobb kövek stabilan helyezkednek el, így fájdalmat sem okoznak. Gyakori, hogy csak valamilyen más okból végzett vizsgálat, szűrés révén derül fény a vesekövességre. Van azonban, hogy erős, görcsös deréktáji fájdalom vagy véres vizelet hívja fel a figyelmet a kövekre.
A vesekő hasi ultrahanggal, de néha csak hasi CT-vel diagnosztizálható a legbiztonságosabban, egyes fajtáit a röntgen is kimutatja. Laboratóriumi vizeletvizsgálattal megállapítható, hogy fertőzés is kialakult-e. A vizelet üledékében olykor felfedezhetők a kő alkotóanyagának kristályai is, az oldott ionok számszerű jelenléte pedig a vesekő összetételéről szolgál információkkal.
Kőhajtásnyira a megoldás
A veseköves betegek ellátása általában urológiai döntést igényel. Műtétre nem feltétlenül, illetve nem azonnal van szükség. Az első teendő a vesegörcs okozta heves fájdalom csillapítása. A kisebb kövek természetes úton, a vizelettel is távozhatnak, elsősorban a bőséges folyadékbevitel következtében. Ha azonban a kő nem mozdul vagy nagyobb, akkor ultrahangos kőzúzás lehet a megoldás. Amennyiben ez nem elég hatásos, akár ismételni is lehet, illetve urológiai sebészeti beavatkozás lehet indokolt, amit ma már főleg endoszkópos technikával, kis műtéti vágott sebből végeznek. A feltárt kövek analízise bizonyos esetekben gyógyszeres kezelést is lehetővé tesz a továbbiakban, amely megelőzheti az újabb kövek keletkezését.
A szakember vesevédő tanácsai között szerepel a mozgással karbantartott vérnyomás, a rendszeres vércukorszint-ellenőrzés. Fontos az egészséges étkezés és a testsúly normális szinten tartása, kevéssé ismert, hogy a jelentős elhízás önmagában is képes krónikus vesebetegséget okozni. A rostban és vitaminokban gazdag, friss élelmiszerek fogyasztása mellett érdemes csökkenteni a sófogyasztást. Az ajánlott nátriumbevitel naponta 5-6 gramm, egy teáskanálnyi só. A citromban és más gyümölcsökben lévő citrát gátolja a vesekövek kialakulását, ezért ajánlott például a cukormentes limonádé rendszeres fogyasztása. A fehérje- és húsfogyasztás kontrollja pedig a húgysavkövek kifejlődését gátolhatja.
A megfelelő folyadékfogyasztás egyébként is elengedhetetlen a vese egészségéhez, ez egy átlagos súlyú felnőtt számára napi 2,5 liter vizet jelent, fokozott aktivitás, meleg, száraz levegő, lázas állapot esetén pedig ennél több is szükségessé válhat. A dohányzás növeli a vesedaganatok és bármilyen eredetű idült vesebetegség progressziójának kockázatát. Vannak olyan, általánosan elterjedt gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók, amelyeknek a rendszeres szedése vesekárosodást okoz. Ezek alkalmi használata nem jelent veszélyt, különösen, ha a vese egészséges. Azonban a huzamos, rendszeres alkalmazásuk (például krónikus fájdalom csillapítására ízületi gyulladás vagy derékfájdalom esetén) már bajt okozhat. Ilyenkor szakorvos segítségével olyan szert kell választani, amely csökkenti a fájdalmat, de a vesét a legkevésbé károsítja.
Egészségesen is ajánlatos évente legalább egyszer felkeresni a háziorvost egy általános vizsgálatra, és egy laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatot kérni. Annak, aki egy vagy több magas kockázati tényezővel rendelkezik, például cukorbetegségben, magas vérnyomásban szenved, túlsúllyal küzd, illetve, ha a családjában már előfordult vesebetegség, a vesefunkciók rendszeres ellenőriztetése különösen fontos.
