Öngól

A magyar kormány már nem egyszer okozott meglepetést egy-egy törvény időzítésével, de az a legkevésbé sem volt váratlan, hogy kabinetünk, a varsóival egyetemben, a végső határidő előtti pillanatban nyújtotta be keresetét az Európai Unió Bíróságához azon - az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott - rendelettel összefüggésben, amely a jogállamisági kritériumokhoz kötné az uniós kifizetéseket.

Bár kormányunk győzelméhez sosem férhet kétség, némi bizonytalanságot sugall, hogy ennyit vártak a beadvánnyal: ha annyira meg lennének győződve a fényes sikerről, akkor hamar túl akartak volna lenni az egész eljáráson. Ám most mintha lenne némi zavar az erőben, amit az is magyaráz, hogy a lengyel és a magyar kormányon kívül mindegyik támogatja a jogállamisági mechanizmust.

A magyar-lengyel páros megítélése ráadásul az európai uniós intézménynél aligha lehetne rosszabb: Magyarország eddig az összes jogállamiságot érintő pert elveszítette az Európai Unió Bíróságán. Tavaly júniusban például a civil szervezetek finanszírozását érintő törvényről, azaz a lex NGO-ról állapította meg a taláros testület, hogy sérti az EU-s jogot, októberben pedig a lex CEU-t kaszálta el. Mindemellett ugyanerre a sorsra jutott több a menekültpolitikát érintő magyar törvény is, így a papírforma finoman fogalmazva sem a magyarok és a lengyelek keresetének sikerét vetíti előre.

Az Európai Bizottsággal szemben mindig olyan ötletes budapesti és varsói kormány valójában még szívességet is tesz Brüsszelnek a beadvánnyal, mert a bíróság ezzel feketén-fehéren értelmezheti, milyen összefüggések vannak a jogállamiság és az uniós költségvetés között. Így nem lehet majd folyamatosan félrevezetni a közvéleményt, és arra hivatkozva újabb és újabb demokráciaellenes intézkedéseket hozni, hogy a jogállamiságnak nincsenek is pontos kritériumai.