Hogyan lehet egy verset anélkül ajánlani, hogy az egész verset idéznénk? Egy költeményt ugyanis nem nagyon lehet összefoglalni néhány mondatban, mint egy regényt, nem nagyon lehet elmondani: miről szól, mi a sztorija. És ha mégis megpróbálja, akkor olyasmiket mond az ember, hogy az elmúlásról, szerelemről, életről-halálról. Vagyis nem mond semmit. Muszáj a verset idézni, főleg, ha jó. De mi van akkor, ha jó hosszú a költemény: címmel, mottókkal 8495 karakter (szóközökkel együtt) és háromezerben kellene ajánlania? Hát akkor mégis megpróbálja, és idéz belőle. Ez tehát egy lehetetlen feladat – természetesen.
A tavaly nyáron 80. életévét betöltő Domonkos István (Isten éltesse sokáig!) Kormányeltörésben című verséről van szó. Az egyik legjobb vers, amivel valaha találkoztam. 1982-ben vagy ’83-ban hallottam először egy miskolci egyetemi klubban, Gálffi László előadásában, s szabályosan fejbe vágott. Az egész estből semmi nem maradt meg, csak a vers, abból is csak a cím, meg egy-két sor: „élet lábujjhegyre állni / vágni engem nyakon”. Utána évekig kerestem, míg megtaláltam, s megtudtam azt is, ki a szerző. A vajdasági születésű Domonkos, aki a 70-es évek végétől Svédországban él. A vers végén ez áll: „Djuphult, 1971” – egy svéd városka neve és a vers születési dátuma. Azt is megtudtam, hogy az Új Symposion folyóirat mellékleteként jelent meg, nyomtatásban végül a 90-es évek végén jutottam hozzá: Kormányeltörésben – Válogatott versek (Ister Kiadó Kft., 1998).
Ez egy igazi migráns vers, egy magyar, k-európai, balkáni migráns vers. Íme az első strófa: „én lenni / én nem tudni magyar / élni külföld élet / pénz nyelv zászló / himnusz bélyeg / elnökök vezérek / előkotorni megfelelő / ott ahova érek / mi meghalni mindnyájan / úgyis téves csatatéren / koponyánkból a habverő / nyele kiáll / világ / pro-árjai / világ / kontra-árjai / ez lenni vers / szavak kínai falát / megmássza a halál / élet frázisait / emberbőr kötésben / adják ki írók: / nemzeti irodalmak / generálisai / és nem bírni nemzeti / fogások erős szaga / csinálni külföldből / portable haza / és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én nem látni új látóhatár / én menni külföld / talpalni csikorgó havon / élet nercbundákban jönni / vágni engem nyakon”.
Muszáj tovább idézni: „én menni könyvtár / játszani sakk / ott ülni pavlik / ő lenni cseh / ő csinálni nagy rokád / orosz honfoglalás után / marcuse sarte godard / morris laing russel nietzsche / kepler galilei newton / einstein poincaré lukács / marshall mcluhan / pavlik járni száj / én kapni matt / király meg két paraszt / lenin lenni emigráns / marx lenni emigráns / joyce musil mann brecht / bartók picasso chagall / marx fájni fog neki / feleség hívni jenny / rilke baudelaire rimbaud / mind csavarogni” – nesze neked ’68.
Az utolsó két sor pedig: „nem gondolni kollektív / nem gondolni privát”. Nincs ennél aktuálisabb vers, a neten sok helyen megtalálható, olvassák el mind 8495 karaktert (szóközökkel együtt)!