vers;emigráció;

2021-03-13 06:18:35

Egy magyar migráns vers

Hogyan lehet egy verset anélkül ajánlani, hogy az egész verset idéznénk? Egy költeményt ugyanis nem nagyon lehet összefoglalni néhány mondatban, mint egy regényt, nem nagyon lehet elmondani: miről szól, mi a sztorija. És ha mégis megpróbálja, akkor olyasmiket mond az ember, hogy az elmúlásról, szerelemről, életről-halálról. Vagyis nem mond semmit. Muszáj a verset idézni, főleg, ha jó. De mi van akkor, ha jó hosszú a költemény: címmel, mottókkal 8495 karakter (szóközökkel együtt) és háromezerben kellene ajánlania? Hát akkor mégis megpróbálja, és idéz belőle. Ez tehát egy lehetetlen feladat – természetesen.

A tavaly nyáron 80. életévét betöltő Domonkos István (Isten éltesse sokáig!) Kormányeltörésben című verséről van szó. Az egyik legjobb vers, amivel valaha találkoztam. 1982-ben vagy ’83-ban hallottam először egy miskolci egyetemi klubban, Gálffi László előadásában, s szabályosan fejbe vágott. Az egész estből semmi nem maradt meg, csak a vers, abból is csak a cím, meg egy-két sor: „élet lábujjhegyre állni / vágni engem nyakon”. Utána évekig kerestem, míg megtaláltam, s megtudtam azt is, ki a szerző. A vajdasági születésű Domonkos, aki a 70-es évek végétől Svédországban él. A vers végén ez áll: „Djuphult, 1971” – egy svéd városka neve és a vers születési dátuma. Azt is megtudtam, hogy az Új Symposion folyóirat mellékleteként jelent meg, nyomtatásban végül a 90-es évek végén jutottam hozzá: Kormányeltörésben – Válogatott versek (Ister Kiadó Kft., 1998).

Ez egy igazi migráns vers, egy magyar, k-európai, balkáni migráns vers. Íme az első strófa: „én lenni / én nem tudni magyar / élni külföld élet / pénz nyelv zászló / himnusz bélyeg / elnökök vezérek / előkotorni megfelelő / ott ahova érek / mi meghalni mindnyájan / úgyis téves csatatéren / koponyánkból a habverő / nyele kiáll / világ / pro-árjai / világ / kontra-árjai / ez lenni vers / szavak kínai falát / megmássza a halál / élet frázisait / emberbőr kötésben / adják ki írók: / nemzeti irodalmak / generálisai / és nem bírni nemzeti / fogások erős szaga / csinálni külföldből / portable haza / és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én nem látni új látóhatár / én menni külföld / talpalni csikorgó havon / élet nercbundákban jönni / vágni engem nyakon”.

Muszáj tovább idézni: „én menni könyvtár / játszani sakk / ott ülni pavlik / ő lenni cseh / ő csinálni nagy rokád / orosz honfoglalás után / marcuse sarte godard / morris laing russel nietzsche / kepler galilei newton / einstein poincaré lukács / marshall mcluhan / pavlik járni száj / én kapni matt / király meg két paraszt / lenin lenni emigráns / marx lenni emigráns / joyce musil mann brecht / bartók picasso chagall / marx fájni fog neki / feleség hívni jenny / rilke baudelaire rimbaud / mind csavarogni” – nesze neked ’68.

Az utolsó két sor pedig: „nem gondolni kollektív / nem gondolni privát”. Nincs ennél aktuálisabb vers, a neten sok helyen megtalálható, olvassák el mind 8495 karaktert (szóközökkel együtt)!