A Magyar Orvosi Kamara (MOK) lapunknak nyilatkozó területi vezetői közül többen egyetértenek a testület Győr-Moson-Sopron megyei elnökének segélykiáltásként is felfogható nyílt felhívásával, amelyben a lakosság félretájékoztatásáról, az oltási rendszer feszültségeiről, hibáiról írt hétfőn.
Szijjártó László, a MOK Győr-Moson-Sopron megyei elnöke úgy látja, „totális cenzúra van, a kórházakban dolgozók nem nyilatkozhatnak, nem mondhatnak véleményt”. Közben pedig a háziorvosok betegei elégedetlenek, sokszor agresszívek, mert a közmédiából azt hallják, hogy van elég oltóanyag. A problémákért pedig a háziorvosukat teszik felelőssé, rajta kérik számon az elmaradt oltásokat. Csakhogy – tette hozzá – „jelenleg nem áll rendelkezésre a háziorvosoknál és a kórházi oltópontokon sem minden regisztrált számára elegendő oltóanyag”, ráadásul „a beoltás sorrendjét sem tudják döntően befolyásolni.”
Szijjártó László úgy tapasztalja, hogy a vakcinák központi elosztásánál számos zavar észlelhető, elmaradnak leszervezett oltások, egy térségen belül sem logikus a készítmények elosztása. Súlyos állításokat fogalmazott meg akkor is, amikor azt írta, hogy a háziorvosoknak „nyomásgyakorlással, fenyegetéssel” is szembe kell nézniük. (Itt érdemes megemlíteni: egymillió forintra büntették azt az erdőkertesi háziorvost, aki – többek között a kínai vakcina uniós engedélyének hiánya miatt – megtagadta az oltás beadását.)
A győri nyílt levél miatt megkerestük a MOK több megyei szervezetét, hogy megtudjuk, egyetértenek-e az abban leírtakkal, hasonlóak-e a tapasztalataik. A megkérdezettek többsége nem tartotta túlzónak a levelet, de akadt, aki megengedőbb volt hibákkal szemben.
– Mi a megyei médiumoknak írtunk levelet, amiben jeleztük, hogy a szombathelyi oltópontokkal kapcsolatban egyoldalú tájékoztatás jelent meg a megyei lapban, és épp a háziorvosok véleményét nem kérdezték meg – utalt Kovács László, a MOK Vas megyei elnöke arra, hogy a kormányzati média nem csak az országos, hanem helyi szinten sem törekszik a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Kovács László kitért az oltások szervezésére is: szerinte a háziorvosoknak megküldött listán szereplők és a kapott vakcinák száma sokszor nem egyezik.
– Az emberek tájékoztatása messze nem tökéletes. A sajtóban mindenféle állítás, s annak az ellenkezője is megjelenik egyes oltóanyagokról, így az emberek elbizonytalanodnak, és sokan félelmükben nemet mondanak az éppen rendelkezésre álló vakcinára – fogalmazott Dús István, a MOK somogyi elnöke. Szerinte a regisztrálást is jobbá kellene tenni, mert az interneten lehet a legkönnyebben jelentkezni, de a falvakban élő időseknek jellemzően nincs e-mail címük.
A hazai közállapotokról sokat elárul, hogy több megyei MOK-vezető is csak névtelenséget kérve mondta el véleményét.
– Ha valaki a kormánymédiából tájékozódik, az azt szűrheti le, hogy bár van oltóhely és oltóanyag elegendő, az oltópontokon dolgozók és a háziorvosok töketlenkedése miatt nem sikerült beoltani mindenkit, aki eddig regisztrált – mondta egy dunántúli MOK-vezető, aki szerint „a háziorvosoknak legalább akkora problémát okoz a vakcinákkal és az oltási helyzettel kapcsolatos hamis kormánypropaganda, mint maga a koronavírus.”
Némileg árnyaltabbnak látja a helyzetet az egyik észak-kelet magyarországi megye kamarai elnöke:
– Nem kétséges, hogy a vakcinával, az oltási sorrenddel, a rendelkezésre álló oltóanyagok mennyiségével kapcsolatos központi kommunikáció nehézkes, bürokratikus, és ezért gyakran összezavarja a betegeket, de a jelenlegi körülmények között nem biztos, hogy sokkal jobban meg lehetne szervezni az oltást, és annak tájékoztatási rendszerét.
Szerinte nem lennének ekkora problémák az oltási struktúrában, ha volna elég vakcina, de most más országokban sincs annyi, amennyi kellene. Hozzátette: lehet hiba a rendszerben, de ennél nagyobb gondnak tartja, ha valaki bizonytalanságot kelt a betegekben mondjuk éppen az oltási sorrend folyamatos megkérdőjelezésével. Szavai szerint a „békát le kell nyelni”, az oltás halad, még ha kisebb-nagyobb buktatókkal is.
Láz, hidegrázás, propaganda
– Maguk is receptre várnak? – nézett körül a háziorvosi rendelő előtt várakozó kis csoport tagjain az idős férfi.
– Oltásra – jött a válasz, mire a bácsi felhorkant: – Az hogy’ lehet?! Nyolcvanöt éves vagyok, januárban visszaküldtem a levelet, amivel a nyugdíjasoknak oltásra lehetett jelentkezni, de azóta sem keresett senki. Pedig a tévében is mondták…
– Maga még hisz a tévének? – nevetett fel gúnyosan egy hetvenesforma asszony.
– De hát az a Cecília is megmondta – próbálkozott újra a férfi. – Meg az Orbán Viktor is…
– Az csak feltűnt, hogy nem is jeleztek vissza a regisztrációjára – kapcsolódott a beszélgetésbe egy hatvanas nő, akit a fia kísért el. – Fogalmuk sincs, mi történik, csak beszélnek meg hazudoznak össze-vissza.
A kormány oltási terve elemzésének az asszisztensnő érkezése vetett véget, a bácsi megkapta a receptjeit, a vakcinára váró kompánia pedig bevonult a rendelő várójába. A papírok kitöltése után gyors vizsgálatot követően hamarost mindenki megkapta az oltást, majd megkezdődött a kötelező, az anafilaxiás reakciót kiszűrő, fél órás várakozás.
- Harmadszor hívott be a doktornő – törte meg a csendet a hetvenesforma asszony. – Először kínait ajánlott, de azt nem kértem, másodjára pedig hiába állította össze a listát, nem kapott oltóanyagot. Pfizert szerettem volna, de mondta, hogy arra ne is számítsak, így elfogadtam az AstraZenecát. Igaz, mondta a doktornő, más most nincs is.
- A kínaira én is nemet mondtam. És az oroszra is – bólogatott a hatvanas nő. – Erről is olvastam rosszakat, de jobb, mint megfertőződni. Így is csak hetente egyszer merek kimenni a lakásból, amikor elmegyek boltba.
- Én is félek, azért jöttem el – szólt közbe az eddig hallgató, szintén hetven körüli asszony. - Rajtam kívül mindenki beteg a családban, az öt unokám, a gyerekeim, a menyem és a vejem is. Szerencsére nincsenek kórházban.
- A szomszédom bekerült – így a hatvanas nő. – Azt mondta, annyian vannak bent, hogy naponta kétszer tudott rájuk nézni orvos vagy ápoló.
- A tévében meg a rádióban persze folyamatosan azzal hencegnek, hogy minden rendben, s nálunk megy legflottabbul az oltás is – mordult fel az eddig szintén hallgató, középkorú férfi.
- Ott migránsokat is mutogatnak még mindig, pedig látszik, hogy évekkel ezelőtti felvételek – legyintett a hatvanas asszony.
- Pólóban, napsütésben februárban – nevetett fel a kínai vakcinát visszautasító nő. – Tényleg azt hiszik, mindenki hülye ebben az országban?
- Hazudnak ezek mindenről, miért pont a vírusról meg a vakcinákról mondanának igazat – kontrázott a férfi.
Lassan letelt a fél óra, a háziorvos közben elmondta a várható mellékhatásokat – láz, hidegrázás, hasmenés, vérnyomás-ingadozás –, az asszisztens kiosztotta az oltási könyveket, benne a dátummal: a második szúrásra június elejére rendelték vissza a pácienseket.
- De hát az majdnem három hónap! Nem arról volt szó, hogy három vagy négy hét? – lepődött meg a hatvanas nő.
- A legújabb szakirodalom szerint jobb, ha hosszabb idő telik el, ellenállóbb lesz a szervezet, ha később kapja meg a második dózist – hadarta szegény asszisztensnő, mint aki láthatóan maga sem hitt a rendelkezés valóságtartalmában.
- Szakirodalom, mi!? – horkant fel ismét a férfi. – Melyik szakértő mondta? A Cecília, az Orbán vagy az a mentős, aki már a csapból is folyik? Na, mindegy, ez is több, mint a semmi, talán kihúzzuk fertőzés nélkül júniusig. Addigra úgyis lecseng a harmadik hullám, aztán lehet verni a mellet, hogy megmentették az országot. Csak figyeljék majd a tévét! - Vas András