Tibor Tamás;
tömegsport;stadionok;
2021-03-17 06:29:26
A jelenlegi kormányzattól a testkultúra terén lényegében csak erre futotta. Józan mérlegelés nélkül épültek-épülnek a valós hazai igényeket a koronavírus mentes időszakban is magasan túlszárnyaló, irreális nézőszámra tervezett labdarúgó stadionok. Olyan sportlétesítmények, amelyek egyfunkciójúak, azaz jó esetben évi tizenöt alkalommal adnak otthont közönség előtt zajló sportrendezvénynek.
A más sportágak világversenyeinek, Európa-bajnokságainak lebonyolítására irányuló pályázások mögött sem nehéz feltételezni a beruházásokból származó biztos hasznot bezsebelők érdekeltségét. Miért is vetné fel bárki e körből, hogy jönnek majd az üresen tátongás hétköznapjai, amikor nem kevés pénz szükségeltetik a fenntartásra, és ez - érdemi bevétel híján - jórészt csak a központi vagy a helyi költségvetésből lehetséges? Biztosan kijelenthető, hogy eme beruházások sokkal jobban fialnak egy többnyire jól meghatározható, kormányközeli körnek, mint az iskolai és a lakossági sportot szolgáló létesítményekkel való pepecselés. Bár ezen aprópénznek tűnő összegekért is lehajolnak, ha úgy adódik… A fontossági sorrendet viszont jól jelzi, hogy a valóban helyi igényeket kielégítő uszodaépítési program megvalósítása jelentős elmaradásban van.
Az abszurditások aranyérmét azonban az 1800 lakost számláló község, Felcsút viszi el. A sajátos stílusban pompázó, többezres stadion egy mesterségesen felpumpált, idegenlégiósokkal teletűzdelt profi csapatnak ad otthont. Létezését közvetlen és közvetett politikai-gazdasági ráhatásokkal biztosított, másutt minden bizonnyal többszörös hatékonysággal működtethető anyagi eszközök teszik lehetővé. Természetesen hétpecsétes titok a támogatók, szponzorok tételes hozzájárulása, a szezononként megvásárolt belépőjegyek és bérletek száma, az ebből befolyt bevétel nagyságrendje, miként a fenntartás-működés költségei is. A jelenleg zajló elsőosztályú magyar labdarúgó bajnokság tabellájának ismeretében ad abszurdum létrejöhet egy Reál Madrid–Puskás Akadémia európai kupatalálkozó is. Biztos, hogy a Felcsút helységnevet sokan próbálnák kiejteni, nem csak az öreg kontinensen…Egy felszínesnek minősíthető, röpke kutakodás további érdekességekre derítene itt fényt. A Magyar Labdarúgó Szövetség pedig folyamatosan, szolgai módon asszisztál ehhez a vicc kategóriájába tartozó kalandhoz.
Persze nem csak a Pancho Aréna tükrözi a mind divatosabbá váló kormányzati dzsentri tempót.
De essék inkább szó arról, hogy számos egyéb – elsősorban iskolai – sportlétesítmény kihasználatlan. Pedig jórészt lakóházak környezetében találhatók, de szándék sem merült fel eddig az ebben rejlő, évente száz napot is meghaladó, hétvégi-szünidei lehetőségek megragadására. Természetesen nem arra gondolok, hogy emiatt csorbuljanak az olimpiai felkészülésre, az utánpótlás nevelésre, a jóváhagyott létesítmény- és egyéb sportfejlesztési programokra már elfogadott támogatási összegek. Kétségkívül új költségvetési forrásokra van, lenne szükség az iskolai sportlétesítmények jobb, főleg lakossági célú kihasználására, az ehhez szükséges személyi-szakmai-szervezési-technikai feltételek, a személyi-intézményi érdekeltség megteremtésére. Miként hasonló támogatásokat érdemelnének azon sportegyesületek is, amelyek kiveszik részüket az ilyen típusú szolgáltatásokból. Az ehhez szükséges összegek eltörpülnek a budapesti olimpia egyébként mindjobban halványuló, hagymázas tervének életben tartását célzó költségekhez képest.
Szakemberek széles körének bevonásával célszerű lenne megvitatni az iskolai testnevelés tartalmának, követelményrendszerének korszerűségét, megkülönböztetett figyelemmel az 5-12. évfolyamok fizikai állapotának felmérésére hivatott NETFIT (Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt) tapasztalataira. Vajon ez utóbbi, szakmai-elvi megalapozottsága ellenére miért nem tudott az érintettek körében sikeressé, népszerűvé, elfogadottá válni? Nem kellene megrettenni az egészséges emberektől elvárható, elvárandó, a felnőttekre is kiterjesztett – korosztálycsoport bontásban megismerhető – fizikai-edzettségi mutatók ismertetésétől sem. Ennek önellenőrzését, figyelemmel kísérését digitálisan hozzáférhető edzés/módszertani ajánlásokkal, ábrákkal, kisfilmekkel, mérési-napló mintával lehetne segíteni. Az „önfelmérés” szakszerűségének biztosításához rendszeres – gyakorlati bemutatással kísért - konzultációs alkalmakra lenne szükség testnevelők, edzők, gyógytornászok közreműködésével.
Szintén anyagi-szakmai segítségre számíthatnának azok az önkormányzatok, sportszervezetek, vállalkozások, amelyek éves eseménynaptárban rögzítetten, rendszeres időszakonként védett útvonalakat, szervezést biztosítanak futók, kerékpározók, görkorcsolyázók, rollerezők számára. Hasonlóképpen támogatást, ösztönzést érdemelnének a hétvégeken szabadtérre meghirdetett, családi gimnasztika foglalkozások, miként a különféle sportturisztikai kezdeményezések is.
Biztosan kamatozna, ha évente - mondjuk lakossági sportfórum elnevezéssel - intézményes eszmecseréket szerveznének az önkormányzatok. Ezeken a lakosok kifejthetnék, hogy miként vélekednek közvetlen környezetük testedzési lehetőségeiről, sportállapotairól, milyen javaslataik vannak a következő időszakra Ez fokozatosan véget vetne a sport célú közpénzek személyes indíttatásoktól, ambícióktól függő, arányt tévesztett osztogatásának.