A nemzeti konzultációval felérő, de annál feltehetően hitelesebb kérdőíves kampányt indított a jegybank, amelybe - lakossági ügyfeleik körében - azonos szöveggel bekapcsolódtak az érdekelt pénzintézetek is. Aziránt puhatolóznak, hogy a hitelfizetési moratórium június 30-i lejártát követően vajon érdemes-e a fizetési haladékot meghosszabbítani. Vagy jöhet a tabula rasa (szó szerint: tiszta tábla), amikor a hiteladósok kiterítik a lapjaikat, és taktikázva vagy őszintén vallanak arról, hogy a tavaly március közepe óta élvezett átütemezést követően, 2021 második felétől képesek-e fizetni. Magyarán, milyennek látják a várható jövedelmi kilátásaikat. A pontos választ az ügyfelek talán, a bankok pedig egyáltalán nem ismerik.
A tabula rasa, a tiszta lappal indulás, amelyet az emberek egy része minden új esztendőt megelőzően megfogad, onnan eredeztethető, hogy az ókori rómaiak - mint az közismert - viasztáblákra írtak: amikor új mondanivalójuk akadt, egyszerűen csak megmelegítették a táblát, amelyről minden eltűnt, és jöhettek az új feljegyzések. A hiteladósok közül azonban még a legoptimistábbak sem hisznek abban, hogy tartozásaiknak akár csak egy töredékét is a bankok ugyanígy elengedik, de titkon reménykednek: ismételten meghosszabbítják majd a fizetési kötelezettségük halasztását. Ezúttal 1,4 millió ügyfél mintegy 3600 milliárd forintjáról van szó. Majdnem háromnegyedük személyi hitelt vett fel, ami a legkockázatosabb kölcsönfajta, hiszen pillanatnyi pénzhiányt pótol, szemben azzal, amit lakásvásárlásra, vagyis hosszú távra vesznek fel.
A bankok most már óvatosabbá váltak, hiszen profitjuk meghatározó részét a hitelkihelyezésekből realizálják. De mintha kissé megcsalná a pénzintézeteket a szimatuk. Abban reménykednek ugyanis, hogy a moratóriumos hiteladósok hasonlóképpen megőrzik majd a fizetőképességüket, mint azok, akik nem éltek vagy nem élhettek a halasztás lehetőségével. Körükben valóban alacsony a nem fizetők aránya, de ennek a társaságnak a törlesztőképessége is meglehetősen vegyes, mert a hitelkártya követelések és a gépjárműhitelek esetében itt is nőtt a késedelmesek száma.
A rossz, bedőlő kölcsönök veszélyére az MNB legfrissebb, a hitelezési folyamatokról szóló jelentése is figyelmeztet. Korántsem véletlen, hogy oly gyakran szerepel ebben a "romlás" kifejezés: "A kockázatvállalás alakulását mérő indikátorok romlottak (...) a lakossági ügyfelek hitelképessége, a hitelportfólió minősége is romlott (...). A portfólióminőség romlását a bankok 10-25 százaléka várja az egyes hitelszegmensekben."
Azt aligha kell bizonyítani, hogy több százezerre vagy akár milliónyira is tehető azoknak a száma, akiknek gyengülő jövedelempozíciójuk miatt megoldhatatlan gondot jelent majd, ha eljön az igazság napja, és ismét törleszteniük kell. De számosan vannak olyanok is, akik a banki befizetéseik elmaradását kihasználva elköltötték az erre szánt pénzüket. Ők azok, akik túlzottan is hisznek Victor Hugónak: "Akinek adóssága van, annak már van valamije."