Előfizetés

Nincs több idő

Sorsdöntő időszak áll előttünk. A következő években komoly változásokra kell felkészülnünk, és alapvetően meg kell reformálnunk a gazdaságunkat és társadalmi rendszereinket, hogy a súlyosbodó globális problémákkal szembe tudjunk szállni. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, ha nem lépünk, akkor vége lesz a ma ismert civilizációnknak. Tágabb közösségünk, az Európai Unió ezt már felismerte és cselekedett is. A következő, 2021-2027-ig tartó költségvetési ciklusban minden korábbinál nagyobb forrás áll rendelkezésre. Magyarországnak mintegy 51,5 milliárd euró, vagyis 18 500 milliárd forint EU-s fejlesztési és válságkezelési forrás jut. Ezekbe a számokba az ember beleszédül, szinte felfoghatatlan összegekről van szó. Soha nem látott lehetőség előtt áll az ország, de egyben jó eséllyel ez az utolsó esélyünk is. Ennyi fejlesztési pénzt nagy valószínűséggel soha többet nem kap Magyarország. Lehetőség, de egyben felelősség is, hiszen hosszú távra eldől a sorsunk. Ha nem élünk vele, ha ezt az esélyt is felemészti a fideszes korrupció, ahogy az eddig forrásokat, akkor hazánk végérvényesen leszakad. Ezt a fejlesztési és válságkezelési forrást a zöld átállásra, az oktatás fejlesztésére, a digitalizációra, a társadalmi kohézió növelésére és más fontos feladatokra lehet majd felhasználni. A pénz egy része, mintegy 5760 milliárd forint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) származik. Ennek a 62 százaléka hitel és 38 százaléka vissza nem térítendő támogatás. A többi forrás pedig a „hagyományos” költségvetési alapokból érkezik. Nagyon nem mindegy, hogy a magyar GDP 40 százalékára rúgó 18 500 milliárd forintos összeget mire és hogyan költjük el. Nem lesz elég neoliberális módszerekkel újraindítani a gazdaságot, mert akkor csak ott folytatnánk, ahol a járványhelyzet előtt abbahagytuk. Továbbra is felélnénk a bolygót, kiszipolyoznánk a természetet, és robognánk tovább a pusztulás felé. Megérett az idő az igazi zöld forradalomra. Fontos, de nem lesz elég, ha látványelemként építünk néhány szélerőművet, vagy ha betiltjuk a műanyag zacskókat. Paradigmaváltás kell, a gazdaság minden területén döntő szempont kell legyen a fenntarthatóság! A globális piacnak kiszolgáltatott és fenntarthatatlan gazdaság helyett reziliens, azaz ellenálló, körkörös, azaz hulladék nélküli és távlatosan nem növekvő gazdaság kell. Ennek az alapja a hazai piacra alapvető szükségleti cikkeket termelő kisvállalkozások megerősítése. Alapvető szükségleteink kielégítése nem függhet attól, hogy a Föld túloldaláról mikor ér ide a szállítmány, ha ideér. Az energiát, az élelmiszert, a tisztálkodási és tisztítószereket, az építőanyagot, közlekedési eszközöket, a fő ruházati cikkeket meg kell tudnunk termelni és javítani itthon, vagy regionális keretek között. Ez a válságálló gazdaság alapja. Nagyon fontos, hogy a megújuló energiaforrások támogatása ne zöldmezős napelemparkokat jelentsen, hanem a háztetőkre szerelt napelemeket vagy a szélenergiát: a mai energiapazarlás helyett a takarékosságot és az energia szegénység felszámolását.  Alapvető reformok kellenek a mezőgazdaságban is. Az Európai Zöld Párt jelentése is bemutatta, hogy rendszerszintű problémák vannak – jelenleg az adófizető állampolgárok a Fidesz hűbérurait támogatják adóforintjaikkal. Az LMP agrárpolitikai célja az országos és térségi élelmiszerbiztonság megteremtése, az elérhető árú, egészséges, helyben termelt élelem, az ökológiai és klímaválsággal kapcsolatos problémák megoldása.  Sajnos a magyar kormány által társadalmi egyeztetésre bocsátott Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terve dokumentum teljesen nélkülözi az átfogó koncepciót, hogyan lehet Magyarországot végre fenntartható pályára állítani, és egyben a jóléti társadalom feltételeit megteremteni. Úgy biztosan nem, hogy jól hangzó, zöldnek tűnő címeket adnak a fejezeteknek, de tartalmilag nem változtatnak a Fidesz által eddig is vitt neoliberális módszereken. A klímaváltozás már érezhető és súlyosbodó hatásai a jelenlegi gyakorlat teljes reformját követelik meg. Hely hiányában csak egy konkrét példa, mi a különbség a kormányzati gondolkodás és a mi zöld világunk között: nem a kutakat kell egyre jobban lemélyíteni (50 majd 80 méterre), és a vizet alólunk az utolsó cseppig kiszivattyúzni, hanem olyan tájhasználatot, vízvisszatartó és talajmegújító rendszereket kell támogatni, amelyek révén hosszú távon megőrizhetők természeti erőforrásaink. Sokan talán marginálisnak gondolják e felvetést, pedig pontosan bemutatja a rövid távú haszonelvű és a hosszú távú felelős hozzáállás közötti különbséget. A források felhasználására vonatkozó terveket áprilisban kell benyújtani Brüsszelben, és teljeséggel elfogadhatatlan lenne, hogy ilyen súlyú kérdésekről ne essék szó az Országgyűlésben. Ezért is kezdeményeztem parlamenti vitanapot - amelyre március 22-én kerül sor -, hogy szembesíthessük a kormányt a valósággal. Akkora esély előtt állunk, amit nem szabad elmulasztani, mert itt már nem az a tét, hogy később a mostani vezetőknek negatív lesz-e a megítélésük a történelemkönyvekben, hanem hogy 100-200 év múlva lesznek-e történelemkönyvek. Nincs mese, ezt az uniós forrást – vélhetőleg utolsó nagy fejlesztési keretet – úgy kell felhasználni, hogy abból az ország profitáljon. Ez a forrás nem folyhat el korrupciós csatornákon, nem szolgálhatja néhány ember vagy csoport gazdagodását az ország fejlődésének kárára.

Tagadja a jogállamiságot, de él vele

Az igazságügyi miniszter hétfőn reggel a közrádióban kijelentette: nem hagyhatták, hogy a jogállamisági feltételrendszerről szóló uniós rendelet mint egy "jogállamiságot sértő uniós norma" maradjon hatályban. A magyar kormány keresetében azzal érvel, hogy a rendeletnek egyrészt hiányzik a jogalapja, másrészt nem egyértelmű, hiszen a jogállam fogalma nemzetközi szinten definiálhatatlan. Ez két ponton is ellentmondásos: egyrészt ha Varga Judit szerint a jogállam fogalma nemzetközi szinten definiálhatatlan, akkor értelmezhetetlen, hogy mi alapján állítja, az uniós norma sérti a jogállamiságot. A definiálatlan jogállamiságot? Ez így szabályos öngól, mert ha azt állítja a magyar kormány, hogy az uniós norma sérti a jogállamiságot, akkor a magyar kormánynak a kötelezettsége meghatározni, hogy mi az a jogállamiság, amit – szerintük – sért az uniós norma. A másik ellentmondás: az uniós bíróság (mint jogintézmény és mint ítélkező fórum) is annak a jogállamiságnak a része, amely jogállamiságot Orbán tagad. Ha nem létezne jogállamisági mechanizmus, Orbánnak nem lenne hová, kihez fordulnia a sérelmével. Márpedig ha következetes lenne, nem fordulna ahhoz a bírósághoz, amely bíróság már önmagában a létezésével is a jogállamisági mechanizmust jeleníti meg. Ez így nagyon álságos: tagadja a jogállamiságot, de él vele. Azt is állította Varga Judit, a saját közösségi oldalán: ha az uniós kondicionalitás rendeletet egy ügyvédnek kellene alkalmaznia, nagy gondban lenne. Valószínűleg el sem vállalná a megbízást. Ki merne tényállást felvenni egy olyan ügy képviseletében, ahol a vonatkozó jog úgy szól: aki nem tartja tiszteletben a jogállamiságot, azt meg kell büntetni? Megint ugyanaz az ellentmondás: hogyan lehet tiszteletben tartani azt a jogállamiságot, amely definiálhatatlan? Akkor mi is az a jogállamiság, amit tiszteletben kell(ene) tartani? Amúgy mielőtt Varga Judit az uniós jogalapot hiányolja, nem ártana előbb a saját portájuk előtt sepregetni: úgy rendelték el a járványveszély helyzetet, hogy az általuk alkalmazott alaptörvény a járványnak még csak a fogalmát sem ismeri. Ráadásul jelen pillanatban semmilyen törvény nem definiálja, hogy mi is az a járvány. Akkor hogy is állunk a jogalappal? Azt már utóiratként fűzöm hozzá, hogy a Fidesz alapszabálya sem felel meg a törvényességnek. A Polgári Törvénykönyv alapján a pártoknak évente legalább egyszer kötelező pártkongresszust tartani. A Fidesz az egyedüli magyar párt, amelyik ennek nem felel meg. Az alapszabályuk alapján azóta is, mind a mai napig csak kétévente van kongresszusuk: tehát nem törvényesen működnek. 

Ámokfutás

A szlovák miniszterelnök, Igor Matovic a mai európai politikai paletta egyik legsajátosabb jelensége. Vasárnap lesz egy éve annak, hogy beiktatták kormányfőnek, de ez idő alatt már annyi irracionális döntést hozott, mintha csak a Rekordok Könyvébe akarna bekerülni. Pártja, az Egyszerű Emberek azzal vált népszerűvé, hogy ellenzékben pellengérre állította a szlovákiai korrupciót. Hamar kiderült azonban, Matovic sem annyira tiszta, mint amilyennek beállította magát: diplomamunkáját plagizálta, egyes koalíciós partnereit – különös tekintettel a Szabadság és Szolidaritás nevű pártot irányító Richard Sulíkra – folyamatosan megalázta. Matovicnak arra is jutott ideje, hogy a Facebookon szakértőket gyalázzon, hiteltelenítsen, miközben arra sem méltatta a koalíciós partnereket, hogy beavassa őket: jelentős mennyiségű Szputnyik V vakcina vásárlásáról egyezett meg Oroszországgal. Ezt gyorsan engedélyeztette is, miközben a koalíció egy része nem támogatta, hogy az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott vakcinákat használjanak. Miközben Magyarországon ez utóbbi teljesen természetes, sőt itthon Brüsszel megkerülése a fő irány az oltóanyagok beszerzésénél, Szlovákiában emiatt kormányválság alakult ki. A koalíció egyik oldalán Matovic és pártja, az Egyszerű Emberek és a jobboldali populista Sme Rodina nevű tömörülés áll, a másikon a Szabadság és Szolidaritás és a liberális Emberekért nevű politikai erő. Fontos szereplő továbbá Zuzana Caputová államfő, aki folyamatosan rámutat Matovic logikátlan és megdöbbentő lépéseire. A koalíció helyzete reménytelen. Nincs jó megoldás. A SaS és az Emberekért jelezte, egy Matovic által irányított kormányban már nem akarnak szerepet vállalni, de a kormányfő egyelőre nem adta jelét annak, hogy távozni kívánna. Előrehozott választás vélhetően nem lesz, mert azzal majdnem mindenki rosszul járna. Így egyelőre kénytelenek egymást elviselni. Ez azonban a lehető legrosszabb hír a szlovák választóknak.