Új utakat járt – Amrita Sher-Gil előkerült portréja

A Budapesten indiai-szikh apától és magyar-zsidó anyától született festőművésznőt Sher-Gilt régóta nemzeti kincsként tartják számon választott hazájában, Indiában. A Christie’s mostani New York-i online árverésének egyik fő tétele volt a "Denyse portréja" című, 90 év után előkerült portréja.

A budai Szilágyi Dezső tér korábban vásártér volt: napi- és heti piacokat tartottak itt. Már állt a Pecz Samu által tervezett református téglatemplom és mögötte a későbbi 4-es számú ház, amikor 1913-ban ennek egyik harmadik emeleti, utcai lakásába (Höhn Keresztély harisnyakötő-készítő mester és Schuchmayer Mátyás darabontkapitány copf egyemeletese helyére vaskövi Förster Nándor gépgyár igazgató építtetett egy hatszintes bérházat) született bele Amrita Sher-Gil. (A ház másik híres lakója egyébként a negyvenes éveiben járó Bartók Béla volt, aki ekkoriban vált el hirtelen Ziegler Mártától, hogy aztán 1923-ban feleségül vegye tanítványát, a rimaszombati születésű Pásztory Dittát. Itt született a nemrég elhunyt Bartók Péter – de a Csodálatos mandarin, a Táncszvitt és az 1. zongoraverseny is.)

De Amrita szülei sem voltak éppen átlagosak: a világszép és csapodár magyar énekesnő anya és a gazdag szikh arisztokrata apa sarja, a szanszkrit és perzsa nyelvek tudósa Jászai Mari szalonjában ismerkedett meg. Amrita élt Budapesten, Párizsban, Firenzében és Indiában, nagybátyja Baktay Ervin nemcsak Kelet-kutató volt, de a zebegényi Duna-parton ő alapította az első magyar indián törzset is 1931-ben. Indián nevén Heverő Bölényék kenun jártak és indián ruhában a csalitosokban vadászgattak.

Az újra felfedezett és most árverésre került Denyse portréja is egy korai, Párizsban festett mű, ami New York-ban a Christie’s (dél-ázsiai modern és kortárs szekció) online árverésének egyik slágere. A 2,8 - 3 millió körüli leütésre taksált festmény 90 évig egy francia magángyűjteményben lappangott és a szakértők sem tudtak róla – a kép Sher-Gil egyik barátját, Denyse Proutaux művészetkritikust ábrázolja vörös bársonyos ruhában, élénk színű virágokkal a háttérben. A két fiatal nő 1931-ben ismerkedett meg, amikor Amrita a párizsi Ecole Nationale des Beaux-Arts-ban tanult festeni, levelezések alapján a kép 1932-re datálható. Amrita ugyanebben az évben készítette a Fiatal lányok című festményét (ennek egyik modellje is a Proutaux volt), amivel 20 évesen rögtön elnyerte a párizsi Grand Salon aranyérmét, és annak történetében a legfiatalabbként választották a Grand Salon tagjává.

De a világszép és egzotikus Amrita Párizsban nemcsak a szépművészeti akadémia óráit látogatta, a bohém éjszakai életben is hírnevet szerzett: azt beszélték róla, képes volt akár egész héten szórakozni, kétórás szüneteket tartva egy-egy randevú között. Udvarlói, barátnői és szeretői is számosan voltak, később Indiában Dzsaváharlál Nehruval, India későbbi első miniszterelnökével is összehozták – a párizsi években mindenesetre egy brit újságírópartnere - egy hetes viszonyuk után - úgy emlékezett, hogy egyszerűen nem bírta követni Amrita határtalan libidóját.

Sher-Gil egyénisége elbűvölte a fiatal kritikust, aki leendő férjének azt írta: "Soha nem ismertem még ilyen csodálatos lányt... intelligens és elbűvölő… és nagyon nagy tehetség, erős és robusztus”. Amrita viszont „megőrült a hajam miatt, és feltétlenül lazára fogott hajjal akarta megcsinálni a portrémat”. A szakértők szerint ugyanakkor ez egy pszichológiai portré is, ami egyszerre hangsúlyozza ki a nyugodt külsőt és a sebezhetőséget – így valószínűleg ugyanúgy Amrita akkori portréja is volt, mint Denyse-é.

Amrita személyisége később is mindenütt feltűnést keltett: Indiában a gyengébbik nemhez nem illő temperamentuma, öntudatos női léte, Európában a száriba tekert arca emelte ki a tömegből. Európában bizarrnak, Indiában túl nyugatiasnak tartották. Mindig új utakat járt: hozzáment unokatestvéréhez, kislányként erotikus női aktokat festett, a férfiakéhoz hasonló bohém életet élt. Aztán hirtelen, 1934-ben úgy döntött, hogy visszatér Indiába, ellenkezve apja érveivel, miszerint az indiai társadalom túlságosan elfojtja majd erős akaratú természetét. Azt válaszolta erre: „Európa Picasso, Matisse, Braque és másoké. India csak hozzám tartozik.”

1938-ban meglepetésszerűen feleségül ment unokatestvéréhez, az orvos Victor Egan-hoz. (2020-ban a róla készült portréja egy indiai aukción közel 109 millió rúpiáért, azaz 1,5 millió dollárért kelt el.) A házaspár a magyarországi házasságkötés után végül Lahore-ban telepedett le, élénk művészi közösséggel körülvéve; de egy év múlva, 28 éves korában Sher Gil a mai napig rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt. (Egy kiállítására készülve lett rosszul, kómába esett, majd 1941. december 5-én halt meg. A hivatalos magyarázat szerint egy rosszul kezelt trópusi gyomorfertőzés miatt, de anyja biztos volt benne, hogy a férje mérgezte meg, mert nem bírta elviselni felesége hűtlenségét. Mások szerint Amrita terhes volt – mástól -, és az önfeláldozó férj által elvégzett, amúgy tiltott abortusz közben szerzett hashártyagyulladásba halt bele.)

A festő Amrita már egészen fiatalon festészeti díjakat kapott, és később is olyan témákra összpontosított, amelyek mára újra aktuálissá teszik: a nők érzékiségére koncentrált, a nők munkájára és egymás közötti kapcsolataikra. Dokumentált alkotásainak nagyobb része már Indiában készült, így legtöbb műve az újdelhi Nemzeti Művészeti Galériában található, az indiai kormány pedig 1976-ban munkásságát "nemzeti kincsként" ismerte el – egyben tiltottá és engedélykötelessé is tette műveinek kivitelét. Ezért ritkaság és egyre drágább egy Amtrita Sher Gil festmény a művészeti piacon. Legutóbb 2015-ben egy önarcképe 1,7 millió fontért (2,7 millió dollárért ) kelt el a Christie's londoni árverésén, 2018-ban " A kék kislány " című, 1934-es portréjáért 187 millió rúpiát (2,6 millió dollárt) adtak a Sotheby's első mumbai aukcióján.

A Christie's mostani, március 17-i online árverése is igen sikeres volt a majdnem 4,5 milliós bevételével – de a fő attrakció, a Denyse portréja végösszegét még nem hozták nyilvánosságra. Pedig ez alighanem, 3 millió dollár felett lesz majd – az eddigi legtöbb, amit Amrita Sher Gil festményért fizettek.

További érdekesség, hogy a Christie’s ázsiai árverési hetén 1,6 millió dollárt adtak Katsushika Hokusai fametszetének, a Kanagawa melletti Nagy Hullám kútja alatt című képnek egyik nyomatáért. Hokusai 1831 körül készült, világhírű képe az óriáshullámmal és a háttérben feltűnő Fuji heggyel ma már a popkulturális ikon is: trikókon, bögréket éppúgy feltűnik, mint különböző kortárs mémekben. Kikiáltási árának a tízszereséért kelt el.