Orbán, a kicsinyes

Ne vegyük el tőle: Orbán Viktor valamikor remek debattőr, kiváló vitapartner volt. Gyors észjárású, pergő nyelvű, szellemes és éles egyszerre; nyilván ezért is választódott ki társai közül vezetőnek. És ő akarta legjobban a hatalmat – dobjuk bátran félre, hogy 26 évesen az ellenkezőjét nyilatkozta -, ő akarta a legjobban megtanulni mindazt, amit a hatalomról, annak technikáiról, gyakorlásáról tudni kell. Készült rá, hogy verhetetlen legyen, és akik közel álltak hozzá, ezt tudták is róla.

És verhetetlen lett. Igaz ugyan, hogy egy Gyurcsány nevű ember szétrombolta a nimbuszt, súlyos. szinte megalázó vereséget mért rá abban a bizonyos, máig emlékezetes 2006-os vitában, de ebből a vitából Orbán végülis többet tanult. Elsősorban azt, hogy nem szabad belebocsátkozni egy általa nem kontrollálható vitába. Ha úgy tetszik, volt annyira kritikus önmagával szemben, hogy képes volt levonni a tanulságokat: a tanulság pedig az volt, hogy soha többé nem megy bele bizonytalan helyzetekbe. Nincs neki szüksége sem Gyurcsányra, sem Cohn Benditre – ugye emlékeznek rá? -, amiben verhető, azt egyszerűen el kell kerülni.

Nem becsülném le ezt a tapasztalatot, fontos tudás ez, és higgyék el, erre is csak kevesen képesek. Mint ahogy arra is, hogy valaki úgy bővítse a taktikai arzenálját, hogy látszólag megőrzi vitakészségét, miközben korábbi, enyhén bosszúálló tulajdonságait sem veszíti el. Orbán - ilyen a jelleme - nem tud veszíteni, de azt sem viseli el, ha őt támadják. Támadás nem maradhat megtorlatlanul – ez az elve, és ezt szorgalmasan gyakorolja is. Szerencséjére csak a parlamenti kihívásoknak kell ellenállnia, arra meg jól bevált forgatókönyvet használ. Nem ő alakította így, ilyen volt a házszabály, de igazán kedvére való: az utolsó szó joga mindig az övé. És itt, az utolsó szó jogán érkezik el oda, ahova eleve eljutni szándékozott: az ellenzéki felszólaló porba gyalázásához.

Mondanám erre is, hogy mesterien csinálja, kiválóan használja ki a zárszó lehetőségét, csakhogy ez nincs így. A miniszterelnök, láthatjuk, egyre mélyebbre süllyed ebben a műfajban, riposztjaiból eltűnt a szellem, a nagyvonalúság, a mélyebb gondolatiság. Mondandóját egyetlen egy dolog vezérli már csak: minél jobban megsérteni a másikat. Ez ügyben nincs már fölötte kontroll, a hűséges 133-ak odaadóan tapsolnak, nevetnek, mikor mi rendeltetik – Semjén ábrázatára most ne térjünk ki, ennyire mi se szálljunk színvonal alá.

Nincs egyetlen ember sem, aki figyelmeztetné: Viktor, egyre színvonaltalanabb vagy. Miközben a legjobb barátaid – lehet, hogy éppen a te pénzedből? – naponta villantják meg a nyilvánosság előtt luxuséletük szeletkéit, te egy ellenzéki képviselő zsebében kotorászol, őt kiáltod ki gazdagnak? De ez csak egy példa a sok közül: három hetente, amikor sorra kerülsz, mindig ez van.

Igen: a miniszterelnök beleragadt immár egy kicsinyes karaktergyilkos szerepébe, és nem veszi észre, hogy eközben a saját karakterét gyilkolja le.

Tegyük ezt múlt időbe.