A sor végén kullogunk

Magyarország öt év alatt az 26.-ról leküzdötte magát az utolsó, 27. helyre az energiatakarékossági lépések szakmai értékeléseit összesítő uniós listán. Az elérhető pénzügyi források finoman szólva ködbe vesznek.

Az utolsó, 27. helyre csúszott vissza Magyarország az Energy Cities nevű uniós kezdeményezés Energy Efficiency Watch elnevezésű, az energiahatékonysági előrehaladást mérő legfrissebb felmérésében - derült ki az Energiaklub közelmúltban tartott online rendezvényén. Dely Krisztina, az Energy Cities projektvezetője hangsúlyozta: a 2006 óta frissített felmérés nem "abszolút rangsor", hanem az adott ország energiahatékonysági szakértőinek pillanatnyi benyomásait és azok változását tükrözi. A pontszámokat nem sorrendben közlő ábrája kapcsán a projektvezető annyit jegyzett meg, hogy a magyar energiahatékonysági politika "nem az elsők között jeleskedik". Mindazonáltal az - uniószerte több mint ezer szakértő megkérdezésén alapuló - felmérés saját bevallásuk szerint is lehetőséget nyújt rangsorolásra. Eszerint Magyarország a 2015-ös, szintén nem túl fényes, 26. helyről 2020-ra visszacsúszott a 27.-re, vagyis az utolsóra. Az öt éve utolsó Spanyolország közben feljött a 21. helyre. A friss listát - mostanra helyet cserélve - Finnország és Dánia vezeti, a harmadik pedig az öt év alatt jelentős fejlődést felmutató Luxemburg. Magyarország a hozzá hasonlóan elmaradott fejlettségű államok jó részétől is leszakad: a listán Észtország a 4., Litvánia a 6., Szlovénia a 9., Szlovákia a 10., Horvátország a 11., Bulgária és Lettország pedig a 13.

Az elmúlt évek során saját kormányuk épületfelújítási tervei leginkább az észt, szlovák és horvát szakértőket villanyozták fel. A támogató politikai hozzáállást leginkább a magyarok, a németek és a máltaiak hiányolják. Az elérhető pénzügyi források a dánok mellett épp a németeknél a legkedvezőbbek. Itt Magyarország mellett Belgium és Írország a sereghajtó. A szerződéses energiahatékonysági felújításon alapuló úgynevezett escós piacnak a szlovén, cseh és spanyol szakértők jósolnak nagy jövőt, míg e tekintetben a bolgár, a luxemburgi és a magyar szakvélemények bizonyultak a leginkább borúlátónak.

Az Energy Cities-t mintegy 30 országból közel ezer önkormányzat alkotja. Fő célja szakértői vélemények képviselete a döntéshozók felé. Ennek érdekében jelenleg közel harminc projektjük fut.

Dely Krisztina egy másik felmérésre hivatkozva az összképet sem látja túl derűsen. A szervezet kevesli az energiahatékonyság fejlődését: hiányoznak az előremutató lépések, a lendület változékony. Nincsenek erős üzenetek és az intézkedések elfogadtatásakor többen még mindig Brüsszelre mutogatnak. Nagyon fontosak az épületszabványok, az energiacímkék, a minőségtanúsítványok, az ösztönző történetek. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2014-es tanulmánya az energiahatékonyság legalább 15 előnyét említi, a rezsicsökkenéstől kezdve az értéknövekedésen és a légszennyezés-csökkentésen át a munkahelyteremtésig és a gazdasági növekedésig. Egy másik felmérésük szerint, míg az EU-27-ek körében a megkérdezettek az energiahatékonysággal leginkább a munkahelyeket, a versenyképességet és a beruházásokat hozták összefüggésbe, addig a magyarok számára a legfontosabb, kapcsolódó érték az állásuk mellett az ország függetlensége és hírneve. Míg az EU-átlag szerint a politikai döntésekre a lehetséges érdekcsoportok közül a legnagyobb hatást az ipari szövetségek, a szakszervezetek és a kamarák gyakorolják, addig a magyarok e téren az ipari szövetségek és a kamarák után az egyházaknak tulajdonítják a legnagyobb befolyást.

Számos kapcsolódást mutattak e felvetésekhez a szintén uniós Interreg Central Europe eCentral elnevezésű, elsősorban az önkormányzati épületek felújítási lehetőségeit célzó vizsgálatának tanulságai. (Méhes Martina, az Energiaklub új szakmai és ügyvezető igazgatója bevezetése szerint a bemutató az eCentral-projekt záróeseményének számított.) Pej Zsófia, az Energiaklub klímaprogramvezetője beszámolója szerint több államban szintén felmérték az energiahatékonysági ágazat fejlettségét illető szakértői véleményeket. Eszerint Ausztria, a németek és az olaszok kiváló, a csehek jó, a szlovákok közepes, a horvátok, magyarok, lengyelek és szlovének viszont kezdetleges minősítést kaptak. A részleteket illetően kissé más – bár Magyarország szempontjából egyaránt kijózanító – a kép. Míg a horvátok az új szabályok és ösztönzők révén robbanásszerű növekedést remélnek, a németek és a szlovákok nem számítanak további fejlődésre, az osztrákok a középületek terén várnak nagy felfutást, az olaszok, csehek és szlovének egyaránt lassú, de folyamatos fejlődést jósolnak, a magyar és a lengyel helyzet viszont leginkább bizonytalan, esetünkben jelentős külső függés mellett. Egy másik, 2018-as felmérésben a megkérdezett önkormányzatok közül 15 százalék legtöbb középületük állagát energiahatékonysági szempontból rossznak ítélte meg, 40 százalék szerint a nagyobb rész felújításra szorul, 34 százalék kisebb hányadon tartaná ezt szükségesnek, míg csak 11 százalék elégedett szinte az összes állagával.

Három, az Energiaklub szerint egyaránt kedvező pénzügyi lehetőség, a PPP, az EPC-nek nevezett energiahatékonysági szerződés és a közösségi finanszírozás jelenlétét is vizsgálták. Magyarországon egyik sem bevett. (A PPP-t illető határozott politikai ellenállásra Pej Zsófia annyiban tért ki, hogy az „nem vezetett nagy sikerhez”.) A helyzetre jellemző, hogy míg Magyarországon évi egy-két EPC-programra számítanak, addig a spanyoloknál ugyanez az érték 200-3000, de a szlovákoknál, cseheknél és olaszoknál is félszáz körüli. A klímaprogramvezető által ismertetett horvát, magyar és szlovén kísérletek közül – a változatosság kedvéért – egyik sem bizonyult kifejezett sikeresnek, bár mindháromból sok tanulságot levontak. Nálunk egy tervszinten maradt, XVIII. kerületi, szerződéses alapú, vagyis escós felújítási kísérlet során a lehetséges beruházó például az „alacsony energiaárak” miatti túl hosszú – több mint tíz éves – megtérülésre panaszkodott. (Kérdésünkre Pej Zsófia pontosította: a megjegyzés nem a hatósági, hanem az - önkormányzatok által igénybe vehető – piaci árakra vonatkozik.) Mindezek nyomán javaslatcsomagot dolgoztak ki.

Az online konferencián Tóth Gergely, Ajka stratégiai és fejlesztési referense a város jó példáit sorolta fel. Többek között elmondta, hogy miután 2010-ben a 2004-ben indult állami panelprogram forrásai kiapadtak, a helyhatóság saját költségvetésből állja a beruházások felét. Így a 6 ezer ajkai panellakás háromnegyedében végrehajtottak már valamilyen energiahatékonysági felújítást, illetve harmadukat leszigetelték. A hallgatóság körében végzett felmérés tanúsága szerint a járványra hivatkozó kormányintézkedések miatt amúgy is rendkívül kifeszített költségvetésű önkormányzatok energiahatékonysági fejlesztéseiket szinte kizárólag külső támogatásból képesek végrehajtani.