Hol van a pénz? - dobta be a kavicsot a következő uniós ciklus és a helyreállítási alap forrásainak felhasználásáról folytatott hétfői parlamenti vitanap meglehetősen langyos állóvizébe Jakab Péter, a Jobbik elnöke, amikor arra kereste a választ, hogy hová tűnt az az iszonyatosan sok milliárd forint, ami uniós támogatásként az Orbán-kormány regnálása alatt Magyarországra érkezett. - A magyar munkavállalók zsebében biztosan nincs, ahogy a nyugdíjasoknál, a gazdaságban, az oktatásban és az egészségügyben sem – sorolta Jakab, majd megadta a választ: egy jól szervezett bűnbanda zsebében van, amit a köpcös vezet, akinek egy fillér megtakarítása sincs. Ott van a stadionok betonjában, a luxusjachtokban és Mészáros új asszonyának gyémánt gyűrűjében. A pártelnök elfogadhatatlannak tartja, hogy egy gazdasági válság közepén az előző ciklus maradványpénzeire nem is pályázott Magyarország.
A tavaly lezárult uniós pénzügyi ciklus forrásainak felhasználása visszatérő motívum volt a vitában. A kormánypárti szónokok egyhangúan sikerként értékelték az előző évek programjait. Dömötör Csaba államtitkár szerint a pénzt jól fektette be az ország, hiszen az emberek jobban élnek, a 2010 előtti állapotokhoz képest a közbeszerzési eljárások átláthatóbbak, a verseny sokkal nagyobb, mint korábban. Erre kontrázott rá a Fidesz két vezérszónoka Bánki Erik és Hörcsik Richárd is, ami aligha meglepő, hiszen korábban mindkettejük családja uniós támogatáshoz jutott.
Az ellenzéki képviselők viszont hevesen cáfolták a hatékony és sikeres uniós programokról szóló kormányzati állításokat. Tóth Bertalan (MSZP) a Fidesz szégyenének nevezte az uniós pénzköltési gyakorlatot, amikor felcsúti családi piknikeken dől el, hogy mire mennyit költünk. Az elmúlt években a politikus szerint a kormány a demokrácia intézményrendszerének leépítésére és saját köreinek gazdagítására használta fel az uniós forrásokat, miközben az ország jelentős részét megélhetési válságba sodorta, a gazdaság versenyképessége pedig romlott. Mintha Magyarországot egy külön válság sújtotta volna a járvány mellett – mondta. Az egészségügy és az oktatás romokban, az államadósság GDP arányosan 67 százalékról 82 százalékra nőtt, százezer gyerek él mélyszegénységben, 50-féle adót szednek be, brutális a drágulás.
A múlt ellenzéki felhánytorgatása korántsem volt öncélú. Az Orbán-kormány – mint azt Ágostházy Szabolcs uniós források hasznosulásáért felelős államtitkártól megtudhattuk –, az előző ciklus bevált operatív programjaira és gyakorlataira alapozva költené el a következő években Magyarországra áramló uniós forrásokat. Bődületesen nagy pénzről beszélünk: 2021-27 között 18500 milliárd forintot költhet el az ország.
A kormány a hat uniós célt 9 „komponens” köré csoportosítva érné el. Ezeket Tordai Bence (Párbeszéd) egyenként szedte ízekre. Mint mondta a kormány tavaly mindösszesen egy 13 oldalas összefoglalót tudott kiizzadni magából, az idén eddig 4 komponenshez adtak ki egy-egy Tordai véleménye szerint egyetemi beadandóként is kevéske dolgozatot, nemhogy ezermilliárdok elköltését alátámasztó dokumentumként. A negyedik irományt egyébként a vitanap délutánján hozták nyilvánosságra. A hiányzó ötről pedig semmit se tudni, holott a helyreállítási alap csaknem 6000 milliárdjának felhasználására vonatkozó végleges tervet április végéig kellene benyújtani az uniónak.
Mindezek után aligha értelmezhető Ágostházy kijelentése, miszerint fontosnak tartják az egyeztetést és folytatni kívánják a korábban megkezdett hatékony párbeszédet a civil és szakmai szervezetekkel és az önkormányzatokkal. Schmuck Erzsébet (LMP) szerint erről kellett volna nemzeti konzultációt indítani, hiszen az ország jövője a tét.
Az ellenzék többek között klímacélokra, bérlakásépítésre, megújulóenergia-rendszerekre, közösségi közlekedés javítására, a víziközművek rendbetételére, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, a leszakadó térségek és társadalmi csoportok felzárkóztatására költené az uniós milliárdokat. A kormány azonban nem partner a hatékony programok kidolgozásában, ezért Tordai szerint aligha meglepő, hogy az ellenzéki politikusok közvetlenül tárgyalnak az uniós vezetőkkel. De a kormányváltás sokkal hasznosabb lesz – tette hozzá.
Elmaradt a felzárkózás, de épültek a stadionok
Magyarország számára 2021-2027 között több mint 21 milliárd euró (7665 milliárd forintos) kohéziós célú támogatás áll rendelkezésre, amely a nemzeti társfinanszírozással együtt mintegy 23,5 milliárd euró, azaz 8400 milliárd forint fejlesztési forrást jelent az ország számára. Ám ezzel még nincs vége, a koronavírus járvány gazdasági hatásait mérséklő uniós mentőcsomagból további közel 6000 milliárd forintnyi támogatás, illetve kedvezményes hitel hívható le, e két forrás a magyar GDP mintegy 14 százalékára rúg. Ennyi, kvázi ingyen pénz még soha nem állt Magyarország rendelkezésére az ezeréves történelme folyamán.
A 14 ezer milliárd forint a 38 ezer milliárd forintos államadóssággal vethető össze, s ez utóbbi tartozást az ország 50 év alatt halmozta fel. Ugyanakkor nagyon gyorsan el lehet költeni még egy ekkora forrást is, erre ékes bizonyíték az elmúlt év, amikor a kormány 5550 milliárd forintos államháztartási hiányt hozott úgy össze, hogy abból ezer milliárd forintnyi forrás a járvánnyal is nehezen indokolható célokra ment el, vagy épp a járvány örvén baráti zsebek kitömésére használták azt.
Épp a magas korrupciós kockázatok, de a demokratikus, uniós alapelvek is megkövetelnék, hogy a közösségi pénzek felhasználása a lehető legnagyobb nyilvánosságot előtt történjen, lehetőleg már a tervezés időszakától kezdve.
Óvatosságra kellene hogy intsék a kormányt a most záruló 2014-2020 közötti uniós költségvetési időszak alatt elért eredmények. Az elmúlt hét évben 25 milliárd eurónyi uniós támogatás érkezett az országba, amit a hazai társfinanszírozás további 4,7 milliárd euróval egészített ki, így összességében mintegy 29,7 milliárd eurónyi, jelenlegi árfolyamon számolva 10 877 milliárd forintnyi beruházás valósult meg.
Ugyanakkor ennek a pénznek a felhasználása nem volt túl hatékony, mert bár a koronavírus-válság előtti pár évben dinamikus nőtt a magyar gazdaság, ennek ellenére érdemi felzárkózás nem történt. Mégpedig az uniós támogatásoknak legfőbb célja az később csatlakozott országok fölzárkóztatása az uniós fejlettségi szintre. A 2004-es csatlakozási évben a magyar GDP az uniós átlag 61 százalékát érte el, ez 2019-re 73 százalékra emelkedett, vagyis 15 év alatt 12 százalékponttal csökkentettük a lemaradásunkat. Ez a második leggyengébb teljesítmény, ennél rosszabbul csak Szlovénia teljesített 11 százalékpontos felzárkózással, ám egészen más szinten állt már induláskor is a legfejlettebb ex-jugoszláv tagállam. Ugyanis 2004-ben már az uniós átlag 78 százalékáról indult - vagyis már akkor fejlettebb volt, mint Magyarország –, 2019-ben pedig a szlovén bruttó hazai termék elérte az uniós átlag 89 százalékát, vagyis délnyugati szomszédunk felzárkózása befejezett tény. A legjobb teljesítményt Litvánia produkálta - 36 százalékpontot zárkózva fel –, és 2019-ben már 84 százalékos fejlettségi szinten állt. Ezzel szemben Lengyelország 26 százalékponttal közeledve, az uniós átlag 73 százalékáig ért el, míg Csehország 21 százalékot ledolgozva, az uniós átlag 93 százalékára zárkózott fel. 2007-ben csatlakozott az EU-hoz Románia és Bulgária. Bár mind a két ország hazánknál jóval alacsonyabb fejlettségi szintről indult, Románia már utolérte Magyarországot, Bulgáriáról ez még nem mondható el.
Eközben uniós támogatásként Lengyelország után a második legmagasabb összeget Magyarország kapta, és ennek ellenére nem sikerült a felzárkózás, aminek számtalan oka van. Ezek között első helyen szerepel az uniós támogatások nem megfelelő felhasználása, annak betonba öntése a humánerőfejlesztéssel (oktatás, egészségügy) szemben, illetve a felhasználást kísérő egyes kirívó esetekben a projektenként akár az 50 százalékot is meghaladó korrupciós felár. - Papp Zsolt
