Előfizetés

Hasznos is lehetne a Covid-kártya

Ahogy a posta ezerszám kézbesíti a védettségi igazolványokat, mindenkiben felmerül a kérdés: mire jó ez a kártya és mire nem? Arra könnyű válaszolni, hogy mire nem jó: arra, hogy felmutatva bármely hazai vagy külföldi hatóság megtudja belőle, védettek – immunisak – vagyunk-e bármely fertőzéssel szemben. Az oltás vagy egy korábbi PCR teszt pozitív eredménye nem feltétlenül jelent védettséget. És hogy mire igen? Rajta van a személyi igazolvány és az útlevél száma, ami feltehetőleg arra szolgál, hogy ezen igazolványok egyidejű felmutatásával és a rajtuk lévő fénykép megtekintésével a kártyatulajdonos kilétét igazolni lehessen. Jó lett volna, ha erre kártyára is rákerül a fénykép, no meg a TAJ-szám, mindjárt lenne legalább egy használható TAJ-kártyánk. A fénykép ugyanis ott van a személyi igazolvány és az útlevél adatállományban az ujjlenyomatunkkal és a recehártya-képünkkel együtt, ugyanott tehát, ahonnan ezen igazolványok számát kiolvasták. Igaz, ez a szám változik, és ha ezen igazolványaink lejárnak,  akkor új kártyát is kellene kérni. De ez kivédhető lehetne a QR kód használatával. Amire tehát jó a kártya, az a rajta lévő QR-kódnak köszönhető. Ez a quick response kód elvisz az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT, eeszt.gov.hu) e célra leszűkített adattartalmú oldalára, melyet az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) tart fenn. Az EESZT a születéstől változatlan TAJ-szám alapján működik, azaz a személyi igazolvány vagy az útlevél lejárta nem jár együtt az EESZT-ben lévő adataink érvénytelenítésével. Az EESZT-ben a kártya által az első lépésben látható az oltás kelte, annak jelölése nélkül, hogy mivel, hányszor, mely gyártási sorozatból oltottak, és milyen ellenanyag-képző eredménnyel. Elolvasható, hogy a SARS CoV-2 ellen kaptuk az oltást, és ide várhatóan felkerül majd a vírus változatának azonosítója is. Látható, hogy a kártya érvényes. Megtaláljuk még e honlapon az Okfő elérhetőségeit és második lépésként egy csatlakozási lehetőséget az Ügyfélkapuhoz, ahol gyártóval, gyártási számmal együtt elérhetőek az oltásunk részletes adatai. Mennyivel jobb és egyszerűbb lenne a védettségi igazolványon elhelyezni a TAJ-számot és egy fényképet is, és a személyi igazolvánnyal együtt automatikusan cserélni (vagy e két igazolványt összevonni). Ezután egy probléma marad: a QR kód segítségével elérhető adatállományokból ki és milyen adatokat olvashat ki? Azonban nem boszorkányság egy olyan technika, amelynek segítségével a határrendőr, a színházi jegyszedő, a stadioni beléptető vagy a reptéri jegyellenőr azonosítja magát a kártyám leolvasása előtt, és csak a jogosultságának megfelelő adatokat látja ugyanúgy, mint az orvos a rendelői számítógépén. Vagy a polgár okostelefonján is lehetne egy olyan alkalmazás, melyben megjelölhető lenne, hogy most kinek tárja fel az adatait, és ugyanezzel a telefonnal beolvasva a QR kódot, csak a jogosultság szerint válogatott adat látszana a képernyőn. Ugyanez amúgy uniós szinten is működhetne, és szerencsére van beleszólásunk, hogy a rendszer hogyan alakuljon. Ha a majdani uniós oltási kártya is a jelenlegi Európai Egészségbiztosítási Kártya elveit követné, akkor a nemzeti meghatározású hátoldalán kényelmesen elférne a QR kód és a TAJ szám. Ami egyúttal megoldaná a TAJ aktuális állapotának - zöld, piros, barna - lekérdezését is.

Két kampány Magyarországon

Mint annyi mindennek árnyalt anyanyelvünkben, a kampány szónak is sok értelme van. Magyarországnak ebben sincs szerencséje. Ugyanis nálunk a járvány leküzdésének időszaka egybeesik a választási kampánnyal, ami hihetetlen roncsolást visz végbe amúgy sem dicsőséges közéletünkben. A járvány elleni védekezést először a kormány tette a választási kampány fő témájává, aztán ezt a kesztyűt az ellenzék is felvette. A dolog valahol érthető: migránsok már nem jönnek, Soros is kikopott a nagyérdemű figyelméből, a gender téma pedig nem éri el az átlagos választópolgár ingerküszöbét. Marad a kampány másik jelentése, az oltási. Ez azért is felel meg a célnak, mert ebbe jól bele lehet foglalni a „Brüsszellel” folytatott ádáz harcunkat. Azt hiszem, nincs még egy kormány a világon, amelyik közpénzből fizetett egész oldalas hirdetéseken, táblázatos formában dicsőítette volna magát azért az eredményért, hogy az EU-ban a lakosságszámhoz viszonyított átoltottságban stabilan tartjuk a második helyünket. Jól látszik, hogy ezt a dolgot a kormány - nem függetlenül a sportnak az értékrendjében elfoglalt kiemelt helyétől – egyfajta sportversenynek tekinti, amelyben az ezüstérem is szépen csillog. Ettől még ez az eredmény elismerésre méltó, és csak remélni lehet, hogy a szép számadatok mögött gyakorlati haszon, azaz tényleges védettség is van. Hogy miért teszem ezt feltételes módba? Itt van például a kínai Sinopharm vakcinája. Én is ezt fogadtam el, mivel nem volt választási lehetőség. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kétségeim a tényleges védettséget illetően. A magyar hatóság (OGYÉI) oldalán fellelhető 20 oldalas leírás szerint a klinikai tesztekben részt vett tesztalanyok 0,63 (!) százaléka volt 60 éven felüli, ami az én 76 évemre nézve nem igazán meggyőző. A tesztek szerint az idősebb korosztályba tartozók esetében a képződött antitestek mennyisége alig több mint fele a fiatalabbakénak. A leírásból az is kitűnik, hogy eredetileg egy harmadik oltás hatását is vizsgálták, és akkor sokkal több antitest képződött, mint a második után. És mit tesz Isten: a legújabb hírek szerint az ezen oltás használatában úttörő Egyesült Arab Emírségekben már elkezdték beadni a harmadik oltást is. Ráadásul ez az oltóanyag ugyanazzal a több évtizede alkalmazott elölt vírus technológiával készült, mint az influenzaoltás, amelynek hatékonyságát eddig 50-60 százalékosra becsülték. Az pedig már a plusz egy kérdés, hogy a legrégebbi technológiájú oltóanyag miért kerül a duplájába a legkorszerűbb mRNS technológiával készültnek, amelyiknél pedig hatalmas kutatási költségek is felmerültek. Erre a kérdésre legfeljebb az állam által megbízott közvetítő cég vezetője tudna válaszolni, aki szerint a beszerzési ár üzleti titok, és aki szerint csak ők tudtak kínai oltóanyagot szerezni. Ezek szerint nem nézte/olvasta azokat a híradásokat, amelyekben hazánk külügy- és külgazdasági minisztere ecsetelte azokat a diplomáciai erőfeszítéseket, amelyek révén sikerült a kínai oltóanyagra leszerződni. Mielőtt bárki oltásellenességgel vádolna, sietek közhírré tenni, hogy drukkolok a kínai oltóanyag sikerének épp úgy, mint bármelyik másikénak, már csak saját érdekemben is. Csak azt szeretném, ha a beadott oltások mennyiségét nem egy atlétikai verseny eredményhirdetéséhez hasonlatosan kezelnénk, hanem azok tényleges hasznossága alapján. Ebben sokat segíthetnének a nyilatkozó szakemberek, ha annál konkrétabb válaszokat adnának, mint hogy „minden oltóanyag biztonságos és hatásos”. Nem segíti az eligazodást a pánikszerű sietséggel bevezetett, de tényleges használhatóságát illetően teljesen ködbe vesző „védettségi kártya” sem, amelyről a kezdetben kibocsátottak után eltűnt az érvényességi határidő, csak az oltás időpontja maradt meg. A kártyát az első oltást követően két héttel megkaptam, miközben a kínai vakcina esetében a teljesnek mondott védettség csak a második oltást követően 28 nappal következik be. A kampányra és a felvett kesztyűre visszatérve: az ellenzéknek is sikerült régen látott mélységekbe süllyednie azzal a videóval, ahol a DK budapesti polgármesterei egyenként előlépve mondták a kamerába a súgógépről olvasott, balul sikerül lejárató mondandójukat. Szóval jó lenne, ha az összes politikai oldal ahhoz tartaná magát, hogy ez a kampány nem az a kampány.

A fű kinő utánunk

Félelemmel kelünk és fekszünk, a bizonytalanság pókhálóként szövi át mindennapjainkat – ami korábban tarthatatlannak tűnt, megszokottá vált Magyarországon. Ki az ajtaján kopogtató járvány miatt aggódik, mások munkát és kenyeret remélve követelnek általános nyitást. A két csoport jobb híján egymást marja – elképesztő indulatok feszülnek egymásnak a közösségi oldalakon, ám a napi halálozási adatokat mára olyan fásult közönnyel futjuk át, mint békeidőben az időjárás-jelentést. Szerencsére ezekben a szorongató mindennapokban is megmaradt egy üde színfolt: a stadionok smaragdzöld, gondozott gyepe. A fűszőnyeget végtelen odafigyeléssel, pénzt és időt nem kímélve gondozzák, hiszen a NER szakrális teréről, a labdarúgás templomáról van szó. A Puskás Aréna gyepét például évente 180 millió forintért ápolják, igaz, öt meccs után szálanként szedik fel és cserélik ki az egészet. Figyel a fűre a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ is: a Kásler Miklós felügyelete alatt működő szervezet a járvány után nem máshol, mint stadionokban tartana előadásokat egy kormányzati program keretében. Hogy műsor közben is óvják a gyepet, a cirkuszközpont leánycége közel 300 millió forintért vásárolt mobil gyepvédő rendszert. Közpénzből, nyilván a köz javára is. És ez valahol megnyugtató. Nyilvános cirkuszi előadás persze nincs, a stadionokat csak kívülről nézhetjük, a harmadik hullámnak a csúcsát sem látjuk, nem hogy a végét, de úgy tűnik, most már minden rendben. Fellélegezhet a covid-osztályokon 24 órázó ápoló, az intenzíven fekvő beteg, az utolsó forintjait felélő vendéglátós is. „Talán nekünk annyi. Talán meghalnak, utcára kerülnek még néhány tízezren. De az a szép, zöld gyep. Az legalább utánunk is megmarad.”