A város fényei

Beatköltő volt, az utolsó, egyben a legműveltebb, kivételesen hosszú és józan életű. Allen Ginsberghez, pláne Jack Kerouachoz viszonyítva majdhogynem kispolgár. De azért cseppet sem unalmas fickó: átkozta a gépkocsit, doktori disszertációjának témája a piszoár a francia irodalomban, legendás könyvesboltjának pr-menedzsere pedig egy Homéroszról elnevezett kutya volt. Lírában örökítette meg, amikor Homer, az eb levizelte egy rendőr nadrágszárát.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021) ízig-vérig amerikai volt, ám hányatott ifjúságát meghatározta két franciaországi út. Előbb a nagynénje vitte, családi okokból, másodjára a hadsereg, partra szállni Normandiában. A háború végén beiratkozott a Sorbonne-ra. New Yorkba hazatérve a Columbián tanult tovább, de elkerülte leendő barátait: Ginsberget éppen kitiltották az egyetemről, Kerouac kimaradt. Így csak egy évtized múlva találkoztak, Kaliforniában.

Együtt emlegeti őket az utókor, a mámoros, féktelen, tabudöntő beatnemzedék fiait. Ferlinghetti vette észre elsőnek, hogy Ginsberg köztük a zseni, ő adta ki társának korszakalkotó költeményét, az Üvöltést, amiért obszcenitás címén mindkettejüket lecsukták. Hálás volt a reklámért. Híres kötete Az elme vidámparkja (1958). Magyarul már a hatvanas évektől publikálták verseit, többek között Bart István, Eörsi István, Somlyó György fordításában.

Tiltakozott a vietnami háború, az amerikai imperializmus ellen. „Szívbéli anarchistának” vallotta magát, de hozzátette, a Földet szentekkel kellene benépesíteni ahhoz, hogy a hatalomnélküliség a gyakorlatban is beváljon. A ténylegesen működő rendszerek közül a „skandináv típusú demokratikus szocializmussal” rokonszenvezett. A Magyar PEN Club díját, amint kiderült, hogy a kormánynak köze van hozzá, visszautasította (2012).

Ferlinghetti festett is, ám maradandó műve ama nevezetes könyvesbolt, ahol Homer píároskodott. A City Lights írók, költők, dzsessz-zenészek, képzőművészek és más „angyalfejű hipszterek” találkahelye: fényforrás San Franciscóban. Egy haverjával közösen nyitotta (1953), szerényen éldegélt a bevételéből, később már nonprofit alapon tartotta fenn jogdíjaiból, azaz zsebből. A vendéget felirat fogadja: „Fogj egy könyvet, ülj le, olvass!”

Ginsberg halála (1997) óta a beatgeneráció utolsó mohikánjaként tisztelték Ferlinghettit, még életében utcát neveztek el róla. Önéletrajzi regénye, a Little Boy tavalyelőtt jelent meg, a századik születésnapján. A sok nevetés élteti, mondogatta nevetve. Ma volna 102, de februárban itthagyta ezt az árnyékvilágot, amelyet mindennek ellenére szépnek látott. Ahogy The World is a Beautiful Place című versében (1955) írja, Gyukics Gábor fordításában:

Gyönyörű hely ez a világ

jó ide születni

ha nem zavar nagyon

az a pár magas lovon ülő

agyhalott.